Na, az úgy volt, hogy tíz évvel ezelőtt megjöttek a Szutymákok, akik az urak űrből, csak biztos csápokkal (a fene se tudja, nemigen vegyülnek), és szeretnek a föld alatt élni, de nem vakondok, meg nagyobbak is. És már azóta ők irányítják az emberiséget, az ő szolgáik vagyunk rab, de mindahányan, bizony mondják nékünk.
Mindenki rabszolga, de nagyon mindenki, még a gazdagok és híresek és szépek is, legfeljebb egy vajszínű árnyalatnyival másképp, és csak maroknyi ellenálló tervezgeti, hogy majd jól ellenál nekik, csak valahogy nem látjuk kibontakozni az általános. Lázadást, sztrájkot, relativitás-elméletet, mindegy. A Föld mint olyan ugyan nem egy siralomvölgy, de csak mert golyó, és ugye van az a mondás, hogy egy kellően fejlet technológia egy kellően fejletlen civilizáció számára megkülönböztethetetlen a csodától, na itt még ennyiről sincs szó.
Mert az Elrabolt világ című filmszerű (filmjellegű) izé elvileg egyfajta inváziós sci-fi lenne, de inkább valami lepukkan városnegyedben játszódó kriminek látszik, miközben egyik sem. Mert egyszerűen nincs értelmezhető története. Van egy alaphelyzet, hogy itt vannak az idegenek, és a fentebb vázolt a helyzet, és ebből nem bomlik semmilyen sztori, ami vinne valahova. Az ellenállók egyik vezérét kéne követnünk, meg a tesóját (ha jól értettem), aki rájön, hogy a vezér nem halott, csak el van bújva, meg van a már nem annyira kövér nyomozó, aki valamit nagyon akar, csak nem értjük, hogy most melyik oldalon is áll. Illetve ül az autójában főleg.
Szóval látunk városi gerillákat, akik pont nem gerilláznak, egy nyomozót, aki nyomoz, csak nem tudni mit, űrlényt meg nem látunk, pontosabban egyszer majdnem. Történet meg ugye nincs, atmoszféra van csak, de azt meg nem lehet bő másfél órán át befogadni, nem is értem hogy bírtam végig?
Már eleve a megtekintés motivációja is az volt ez itt egy sci-fi és szar (merthogy 2,4-en áll épp az imdb-n, és rémesen rossz kritikákat kapott), vagyis igazi érdekesség. Márhogy mennyire szar, de ez annyira, hogy még az igazi trash-élményt is elveszi az embertől. Meg másfél órát az életéből, bár az enyémből pont ennyi akadt rá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése