Négy mondat a tudat alól

Idén pont mára esik Sigmund Freud születésnapja, a 168-ik ami persze csak egy szubjektív szám, de érdekes módon pont ennyi órából áll egy hét, miközben maguk az órák mennek, a karórák különösen, az állóórák csak a mutatóikkal, nyilván nem véletlenül, de Freudnak ehhez nem biztos hogy köze van, bár az anyja minden bizonnyal túl sokáig szoptatta, ami később a folytonos szivarozás orális fixációjában manifesztálódott, 

Freud úgy volt osztrák, hogy közben a mai Csehországban, az akkori Osztrák Császárságban született, mert a kiegyezés utáni monarchia csak tizenegy éves korában csapódott be a történelembe, de legalább zsidó volt, ami ott és akkor nem volt egy kifejezett lottófőnyeremény, pedig a  lottót 1751-ben a császári pátens vezette be az osztrák és cseh örökös tartományokban, szóval akár nyerhetett is volna, de nem tudni, hogy játszott-e egyáltalán, és az szinte biztos, hogy a pszichoanalitikus iskola kialakulására nem sok hatása volt úgy általában a szerencsejátékoknak, leszámítva, hogy Sigmund egy fiatalkori szerelme elég babonás volt, és mindig a hajmasniját vette fel bugyi helyett, szüzessége védelmében, mondjuk innen nézve nem is csoda, hogy a későbbiekben Freud kizárólag női pácienseket analizált, miközben kizárólag férfitársaságban rúgott be.

cartoonmovement.com

A róla elhíresült pszichoanalízis lényege a Psycho analizálása, vagyis elemzése, dramaturgiai-történetvezetési, filmnyelvi és jellemábrázolási szempontokból, melyek közül a hálátlan utókor, elsősorban Carl Gustav Jung, csak az utolsóra koncentrált, miközben megfeledkezett egyrészt az egyéni történetekről, másrészt meg mindenféle ködös álmokba száműzte azokat, így az alanyi anyához fűződő ödipális disszonancia szublimált redukciója, közismertebben a Norman Bates-paralladoxon vált a szinte kizárólagos paradigmává a tudatalatti feszegetése során, miközben maga Freud még abban sem volt biztos, hogy van valami az emberi, esetében a női tudat alatt, vagy legalább benne.

Később pont ettől kezdte nem jól érezni magát, és hiába próbálkozott hipnózisos öngyógyítással, egyre hisztérikusabban viselte, hogy a házvezetőnője mindig pontban délután háromkor kérdezte meg, hogy kér-e teát, pedig megtanulhatta volna az ostoba némber, hogy három után, és négy előtt egyáltalán nem iszik teát, csak akkor, ha direkt nem kérdezik meg, mert az ilyesmit tudni kell, elvégre ők úgy osztrákok, hogy majdnem németek már, és az efféle precizitás a kollektív néplelkükből következik, nem csoda, hogy idős korában már a végletekig felzaklatta, ha tanítványai vesszőhibákkal tudták csak felmondani tanításait, így aztán ott is hagyta őket, és Hitler elől Londonba ment meghalni, pedig az ottaniak túl gyakran itták négykor, vagy fél négykor az ötórai teát.