Az megvan, hogy egyszer csak a Fanta címkéjére elkezdték ráírni, hogy „narancslével“? Miért, addig mi volt benne, tán szőkített brikett, cukorral és narancsbőr-porral? És narancs meg egyáltalán nem volt benne. Viszont akkor lehet, hogy a Sprite eredetileg lócitromból készült, a Dr. Pepperhez meg cukrozott mandulát főztek össze fül-orr gégészekkel, rosszabb napokon bölcsészdoktorokkal. De a lényeg, hogy ilyen szörnyűségek innentől nincsenek, ma már a buborék is újrahasznosított széndioxid-kibocsátásból van benne, a palack meg olyan műneo-műanyag, ami már csak három reinkarnációjával ezelőtt volt kőolaj-maradék.
A mai Fanta még mindig nem fantasztikus (állítólag innen a név, milyen szellemes!), de az ilyesmit már megszoktuk, hogy például a rezsicsökkentés azt jelenti, csak kicsit drágább nálunk a gáz vagy az áram, mint máshol, ahol az úgynevezett világpiacról veszik a cuccot. Hogy nálunk is szép autópályák épülnek, csak hatszor annyiért, és pisilni csak a benzinkúton fogyasztó vendégeknek, hogy a melós örüljön ha szombaton is dolgozhat, mert a pluszpénz megfizethetetlen, szabadidejében meg úgyis csak inna, hogy a hortobágyi palacsinta az étteremben azért magyaros, mert a tegnapi pörköltmaradékból készül, vagy hogy Petőfi azért a legnagyobb magyar költő, mert túl sokan nem tudnának megnevezni még egyet. (Kossuth? Rákóczi? Alkotás? - ezek is utcanevek, nem?)
Nálunk nincs igazán cancel culture, eltörléskultúra, mert nincs elég eltörölni való. Történelmünk nagy részében sok minden nem is volt (igazi narancslé, demokrácia, tartós tej, téligumi, szólásszabadság, tengerpart) amit meg el lehetne törölni, arra már eleve nem emlékszünk, vagy nem eléggé (Haynau, Horthy, vörösterror, fehérterror, holokauszt, Szálasi, Rákosi, Kádár), úgy nálunk a jóleszezígyis-kultúra van, a ki a kicsit nem becsüli, az menjen a picsába mentalitása. Az élet nálunk túlélés, a siker az, hogy na ezen is túl vagyunk, a jövő meg az ejj ráérünk arra még.
Ettől persze még nem kell agybeteg mód sikerorientáltnak lenni, szerintem a kudarckerülés is fontos (részemről a pláne), csak nem kéne hagyni átverni magunkat, azzal, hogy most már akár két százalék narancs is van az ízű cukoroldatban. Igyunk cukros szódát, az is pont olyan egészségtelen, csak olcsóbb meg őszintébb. Ez jól hangzó, mondhatni falvédőre való szöveg, bár kurvára fogalmam sincs, hogy lehetne egy komplett életvilágra általánosítani. De ezért szép a konyhaparti filozófia!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése