Kellett nekem ma reggel felmásznom a fészbukra (muszáj volt, vártam valakitől egy üzenetet), rögtön szembe jöttek mindenféle kormányhitű megmondóinfluenszerek, magukat véleményvezérnek vágyó orbánista csicskák, de tényleg sorozatban. Gondolom azért, mert a múltkor óvatlanul belenéztem egy-két efféle morális hulla profiljába, most meg azt hiszi az algoritmus, hogy engem ez érdekel.
Minden esetre a legmenőbb kétségtelenül Szánthó Miklós volt, aki a viccesen „Alapjogokért Központ“ nevű felcsútista megmondásgyár és közpénzszivattyú intellektuálisan kicsit sem izgató igazgatója, aki valamiért azt hiszi, hogy neki saját véleménye van. Miközben akkora lakáj a fazon, hogy nehéz nem hasoncsúszva elképzelni. Most azzal az épületes címmel posztolt, hogy: "A Békemenet, mint a trendforduló valósága“.
Mióta a felcsúti bejelentette, hogy kétszer annyian voltak, mint bárki más, aki ott se volt, nem bírnak lehasadni a saját hazug sikerpropagandájukról, úgyhogy Sz. Mikhlós elvtárs rögvest öt pontban foglalja össze, mitől akkor a truváj a Vezér elé tömegesen menetelve járulás.
1. Brüsszel le akarta informálni az uralkodást, illetve le akarta uralni az informálódást, álhírbotrányokkal főleg, de a családi adókedvezmény, meg a döbrögi podcast-turnéja lenyomta őket a picsába.
2. Tizenöt év töretlen sikerei beérik a gyümölcsöt, a tisztára párt meg semmi újat nem hoz, leszámítva, hogy megadóztatnák a járulékok adóját.
3. A háborús menetet megelőző békemenet (jó hát csak időben, de megelőzte, nem?) a digitális térben is tarolt, főleg Mátészalka és Pornóapáti térségében, valamint este hét körül. Ettől viszont kipukkadt a tiszás lufi, hisz a Mandiner meg a Zorigó is példátlan kormánypárti fölényről számolt be, az ármánypárttal szemben.
4. Amit a döbrögi ígér, azt meg is tartja, mert csak olyat ígér, ami megvalósítható, és meg is lehet csinálni. MP viszont csak lihegve másolja a fényes tekintetűt, és van pofája nyílt fórumokat tartani ott, ahol a vezér csak zártkörűen, a rajongóitól körbenyalva.
5. És egyáltalán, a kihívó célja – mint korábban is – a provokáció, a balhézás, a konfliktuskeresés. (Nyilván mert ő hirdetett több „hadjáratot“ is Brüsszel ellen, a Botaküllőkközt-paradigma jegyében.) Valamint Béke!
Ja, semmi értelme, szerintem az arc kitalálta, hogy legyen öt pont, így aztán az eleve semmitmondást kellett kihúznia addig, ami persze inkább unalmas, mint szórakoztató, pedig én röhögni akartam rajta, ha már elém dobta a gép. A kommentelő harcosok szerint persze ez "100%-ban független és objektív helyzetértékelés“, valamint "Valami esetleg nem tetszik, háborúpárti lippsik?“
És akkor ez még csak a neofeudális rezsim legviccesebben bajszos zenebohóca volt, de jött a többi Arcos is a Klubból:
- Mostanra kétség sem férhet hozzá, hogy a Fidesz eredményesebben mozgósított október 23-án.
- A Facebookon is a Fidesz tarolt október 23-án. (Írja a valamelyik Dániel a fészbukon. Így könnyű.)
- Nagy bajban vannak a liberális uszítók.
Magam, mint liberális (?) uszító nagy bajban vagyok, akkorákat uszulok mostanában, hogy tisztára fáj tőle a bal lábban, de hát eleve a jobb lábam a jobb, a bal meg visszeres, nyilván politikai alapon, miközben minden autós tudja (kivéve a hülyengol angolhülyéket), hogy a kormány helye a bal oldalon van! Jó, ez baromság, plusz anno a szegényhülye Thürmer-féle Munkáspárt szlogenje volt, még valahol a zavaros kilencvenes években.
Nna, megyek, írok valami tudományosat, nyakamon a hónap vége, a fészbukra meg leközelebb hunyorítva nézek csak. Vagy leveszem a szemüvegem, úgy máris nehezebb olvasni a szánalmas ostobaságokat -ilyen az, mikor egy mindennapi egészségügyi probléma mentálisan hasznos.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése