Ma délelőtt csörög a mobilom, egy ismeretlen harmincas szám hív, gondoltam dejó, biztos én nyertem az alternatív gasztronómiai Nobel-díjat, a currys-májas csokipudingommal. De nem, valami nyávogós női géphang kezdett el kínaiul dumálni, erre csalódottan letettem. Pontosabban gondolom, hogy kínaiul, mert olyat hallottam már eleget, de attól még lehetett volna thai vagy szingaléz, maláj akcentussal. De szerintem kínai volt, ezt határozottan éreztem gondolni.
Viszont mit akart tőlem bárki kínaiul? Erre többféle válaszom is volt felmerülve:
1. Igazából kínai vagyok. Csak elfelejtettek szólni róla, így rossz helyre születtem.
2. Haladó kínai nyelvtanfolyamot ajánlottak, és ez volt a szűrő. Ha értem, akár érdekelhet is.
3. Nem is kínaiul beszélt a gépinéni, csak véletlenül Bábel-halat dugtam a fülembe álmomban, az meg mindenképp fordít, ha magyarul beszélnek hozzám, akkor valami idegen nyelvre. Ha tényleg kínaiul szóltak volna hozzám, akkor halottam volna magyarnak. (Ha valaki nem tudná, a Bábel-hal a Galaxis útikalauz stopposoknak című regényekben szerepel.)
4. Bár a telefonom Panasonic, tehát japán, de biztos a japánokat is már Kínában gyártják. A kínaiakat meg Pakisztánban, vietnámi gyerekmunkások.
5. A powerbank, amiről leutóbb töltöttem, tuti kínai, így megfertőzte a telefonom coviddal, az amúgy is Kínából jött.
6. Nem is én vagyok kínai, csak a telefonszámom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése