Az elmúlt egy hét szava az állampárti kommunikációban: Békecsúcs. Nincs olyan kormányhitű megnyilatkozás, aminél ne fordulna elő minden mondatban a kifejezés, amire pár hónap múlva már kurvára nem fog emlékezni senki. Remélem.
De addig is fontos a békecsúcs, maga a miniszterelnök is fontos üzenetet küldött a békecsúcsról, mert a békecsúcs hozhatja el a békét, ezért kell a Békemenet is, hogy mindenki lássa, a nemzet egységesen a békecsúcs mellett áll. Ám aki nem áll a békecsúcs mellett az háborúpárti, valamint Brüsszel, de semmiképp sem a nemzet, mert a nemzet az egységbe forr a békecsúcs támogatásának mellett. Sokan nagyon sok mindent megtesznek azért, hogy ne legyen békecsúcs, ezért el kell árasztani a digitális internetet a harcosoknak azzal a legfontosabb üzenettel, hogy: A Béke, csúcs!
A probléma per pillanat annyi, hogy nem biztos hogy lesz békecsúcs, pedig az tényleg csúcs lenne! Igazából csúcsabb, mint maga a béke, hisz a folyamatosan és mindenkivel harcban álló felcsúti (lásd: a Brüsszel elleni hadjárat második felvonásának megnyitása... szóban) csak látszani akar, ahogy a globális reflektorfényben fürdőzik. Mert amúgy - szerintem - szarik ő a békére, az is csak egy kommunikációs panel, amivel mindenfelé turnézik, de falunapokon persze csak playbackről.
Erre aszongya a Trampli tata, hogy hát lehet, nincs is értelme ennek az egésznek, az oroszok nem engednek a maximális követeléseikből, így meg a mi a faszról is lehetne tárgyalni? (Ez mondjuk egy meglepően értelmes hozzáállás, nyilván marad még néhány tanácsadója, aki kettőnél több agysejttel rendelkezik.) De majd eldönti, mondjuk két napon belül, ami nála azt jelenti, hogy tudja fene, ő ugyanis nem kétnaponta szok változtatni a véleményén neki, hanem naponta minimum kétszer.
Putyin cárevicsnek meg mindegy, ő nem akar tárgyalni, ő időt akar húzni, és ez a „tárgyalunk majd a tárgyalásról egyszer talán“ forgatókönyv ideális számára, addig se történik semmi nemzetközileg, miközben csapatai harcban állnak Ukrajnában.
Szóval úgy állunk most a békecsúccsal, hogy nem tudjuk. Pedig a nertársak már olyan kedvesen körbeordibálták az országot, hogy fantasztikus sikere a Dagadtnak, hogy idejön a háborús bűnös diktátor, meg a nárcisztikus szellemi fogyatékos, mint két nagyhatalom vezetői. Mondjuk ha ők ketten abban a pozícióban lehetnek amiben, az súlyos érv amellett, hogy megérdemelnénk már egy rendes világvégét.
Mittomén, Özönvíz 2.0? Mert ez esetben az összes hatalmi főférfit és megmodófejet még utoljára megnézhetnénk, ahogy - mint az Erik a viking című filmben az atlantisziak - nyakig a vízben boldogan skandálják, hogy nem süllyedünk, nem süllyedünk! És az agyhalott király hozzáteszi, az ő alternatív valóságából: Sőt, emelkedünk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése