Ma van az 1956-os (binárisan: 11110100100, hexadecimálisan: 7a4) szabadalom és forradságharc kitörése kezdetének valahányadik évfordulója, az biztos hogy nem kerek. Azaz nyilván szöget zár be a történelemmel, különös tekintettel a másik, nagyobb és szocialistább októberi forradalomra, ami annyira nagyléptékű volt, hogy átcsúszott november hetedikére. Ami méltányos, mert addigra a miénknek már kezdett nagyon vége is lenni, főleg a Nagy Októberi Tankok által.
Ezt a jeles alkalmat, mármint a kitörést nálunk gyűlölködéssel szokták ünnepelni, már akik még ünnepelnek valamit egyáltalán (többek között én sem), elvégre utálni bárkit, aki nem centire pontosan azt gondolja a világról amit mi, azt lehet egy tetszőleges kedden is, nem kell hozzá hosszú hétvége. Gondolom ez lesz ma is, a békepárti harcos agresszív kismalac, meg a jobb híján népvezér elmondják egymásról, hogy hát amit máskor is szoktak.
Mondjuk az a különbség, hogy az egyik még tényleg maximum népvezér, fülkeforradalomra hajt (pedig az a másik eredeti licenszes), a másik viszont mint miniszterelnök fogja megint kiutálni a fél országot a nemzetből, de ebben sincs semmi új, business as usual.
Ja, és majd menetelnek is csapataik harcba állni, csak hogy legyen béke, nemzeti egység, gluténmentes sör, és ismételjék meg a Szomszédokat, de az elejétől ám!
Én meg inkább kiporszívózok végre rendesen (a tegnapi napsütésben feltűnt, hogy a minap felületes voltam), aztán nézek egy rendes horrort mustárral, hagyma és csípős is mehet bele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése