Már ha egy áldokumentumfilmmel felvezetett önreflexív izé az lehet. Mert hát fikció ez a javából, csak állítólag valós élményken alapul (ja, persze...), és tényleg nagyon meta. Egy film arról, hogy Woody Harrelson filmet csinál holmi londoni élményéből, de a film egy dokumentumfilm készítését mutatja be (a legelején) arról, hogyan készülnek egy élőben közvetített „film“, avagy inkább előadás... nos, előadására. Vagy valami ilyesmi.
A lényeg az, hogy az Elveszve Londonban Harrelson projektje, ő írta, rendezte és producelte, valamit eljátssza benne saját magát, ahogy Owen Wilson, Daniel Radcliffe vagy Willie Nelson is. De ez így sem pontos, mert nem magukat játszák, a főszereplő családja például nem igazi, mint ahogy a karaktere sem azonos vele, csak véletlenül épp Woody Harrelsonnak hívják. Ezzel együtt állítólag WH-t még 2002-ben tényleg letartóztatták Londonban egy átmulatott éjszaka egyenes folytatásaként, de persze tudja fene, hogy ez igaz-e? Gondolom nem, ez is a fikciós keretezés része.
De a film végig azzal játszik, hogy eleinte nem igazán tudhatja a gyanútlan néző, hogy mi a kitalált (majdnem minden), és mi az ami tényleg valódi a saját nevükön futó sztárok történeteiből (szinte semmi). Nyilvánvaló, hogy fikció az egész ahogy van, ez egy afféle filmes médiahack, ami fokozatosan leleplezi magát, és amit lehetetlen elmesélni. Egyrészt mert az alapsztori három mondatban leírható, meg hát a film elején egy dokumentumfilm is van egy filmről, ami nincs, pontosabban ez maga az. De a kitalált filmnek, ami mégis van (hisz ez az), még wikipédia oldalt is csináltak, azzal a fiktív narratívával, amit bevezető „doku“ kamuzik. Világos, nem?
A lényeg, mármint a játékfilm lényege, hogy a Woody Harrelson nevű karakter (akit ugye a valódi WH játszik) egy faszfej, csalja a feleségét, aki el is hagyná épp, erre elmegy valami iráni herceggel meg a sleppjével bebaszni a londoni éjszakába. Ott Owen Wilsonnal lelkizik és bunyózik, belehány egy hippicsaj szájába, pénzt koldul egy koldustól, szétver egy taxit, aztán már a rendőrautóból felhívja a befüvezett Bonót, mert az őt letartóztató rendőr ír, és U2 rajongó. A rendőrségi fogdában meg Willie Nelsonnal, a zenészlegendával ül együtt. Őrület, de nincs benne rendszer, ez egy viharos és végtelenül röhejes dramedy, giccses befejezéssel, hogy nehogy már komolyan vegyük. Nem mintha ez megfordult volna bárki fejében is, az első fél óra után.
Ja, és ezen a linken nézhető, érdemes!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése