Az utolsó nagy kaland egy idei rajzfilm, szigorúan tizennyolcas karikával, mert ennyi kutyasegglyukat ilyen sűrűséggel látni nemigen lehet. Oké, rajzolt kutyasegglyukat, de akkor is. Mert mint a két holló mondja az ágon:
- Ezek a kutyák olyan undorítóak, folyton seggeket szaglásznak, meg a golyóikat nyalják!
- Ja, undorítóak. Megyünk szemetet enni?
- Naná!
És hát ez történik Bull-lal a nagyvárosi kutyával meg a haverjaival, bár még olyan akad közöttük, aki szeret macskaszart rágcsálni. És Bull, a kissé kövér keverék meg a nagyi lábát szereti kefélni, úgyhogy a gazdái úgy gondolják, ideje kiheréltetni. Pontosabban Bull gondolja, hogy ezt gondolják. Úgyhogy meglóg otthonról, hogy aztán mindenféle zűrbe keveredjen az egyébként már kiherélt cimborákkal együtt, miközben megpróbálja végre elmondani a szomszéd orosz agár csajnak, hogy szerelmes belé, és még gyorsan megdugná, míg ki nem herélik. A femme fatale amúgy kölyökkori cimbora, és bár kiállítási kutya, csak annyival hordja magasabban az orrát, amennyivel magasabb a szomszédnál.
Ez így elég faék egyszerűségűnek, és nem kicsit orderánénak hangzik, és hát az is. Miközben frenetikusan vicces, elvégre a sok altesti (kutyáknál inkább hátsótesti) poén, meg a trágárság úgy általában, kis mennyiségben érdektelen, közepes mértékben taszító, durván túladagolva viszont lehet nagyon vicces is. (Most így hirtelen a Brickleberry című, szintén szigorúan felnőtteknek szánt rajzfilmsorozat jut eszembe, csak itt a szexista-rasszista poénokat kutyákra alkalmazzák.)
És hát talán a pszihoanalitikus irányzat képviselői szoktak megemlékezni a kasztrációs szorongásról, na ez itt szó szerint kell venni, hogy egyáltalán a háziállat-lét meg a kutyakiállítás minek a metaforája, azt meg mindenki döntse el maga. de hát a kutyák itt is az emberi társadalom kasztjait reprezentálják, szóval nem nehéz a megfeleltetés. Ja, és mint anno a Vuk esetében, az emberek itt is csak kezek és lábak, az arcukat nem látjuk, elvégre a kutyák nézőpontja a releváns, az meg a középértéken úgy a térdmagasság.
Amúgy remek a cucc vizualitása, klasszikus rajzfilm, és nagyon nagyok a dumák, csak annyi a lényeg, hogy az ember ne evés közben nézze. Mert ami - tegyük hozzá, viccesen - undorító, az rajzolva se egy fáklyásmenet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése