Tegnap volt pont ötven éve, hogy az akkor még létező Malév 240-es járata Budapestről repült volna Bejrútba, de a libanoni partok előtt a tengerbe zuhant. Igazából elég rémes, de ötven évvel ezelőtt én már éltem, igaz csak kicsivel több mint nyolc hónapja. Plusz a családomnak semmi dolga nem akadt Bejrútban, meg nem is voltunk rosszban Izraellel vagy Szíriával, mert feltehetően ők lőtték ki a gépet. Hisz az általuk terrorszervezetnek tartott Palesztin Felszabadítási Szervezet (ha valaki emlékszik még Jasszer Arafatra, meg a fején hordott kockás abroszra) küldöttségét sejtették a fedélzeten.
Na most, ők valóban Budapesten tárgyaltak előtte, különös tekintettel arra a sajnálatos tényre, hogy akkoriban jóformán csak a keleti blokk (vö. „létező szocializmus“) országaiban álltak szóba velük, mert a jenkik eleve Izrael mellett álltak, nálunk meg irodát nyitottak a PFSZ-es faszik, amolyan nagykövetségféleképpen. (A szírek meg szírek voltak, akik nem értették, hogy a palesztinok miért nem akarnak szírek lenni...)
TU-154 (enbudapestem.hu)
A palesztinok viszont végül Bukarestből repültek, talán Moszkván át, szóval őket nem lőtték le megölni, de közben azt is feltételezték, hogy a gép fegyvereket is szállított, ami az akkori Malévnál nem volt elképzelhetetlen.
Minden esetre szeretném leszögezni, hogy semmi közöm a katasztrófamerénylethez, nekem annyi idősen még semmi bajom nem volt egy közel-keleti országgal se, és bár azóta szeretem a libanoni konyhát, de a népzenéjüktől rezeg a fejem. Egyébként is, én 1981-ben öltem először repülőn, igaz, az is egy TU-154-es volt, de nem az, és nem oda repült, viszont akkoriban a magamfajta kölykök még bemehettek a pilótafülkébe, repülés közben. Azóta már persze nem, csak ha nagyra nőnek és pilóták lesznek. De akkoriban más idők jártak, egyszer valaki mesélte, hogy Boncz Gézával, a legendás humoristával utazott egyszer Moszkvába, ő meg kinézett az ablakon, hogy nézd milyen szépen süt a nap, itt a felhők felett, odalent meg szocializmus van...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése