Azt olvastam a minap (ami tegnap volt, a tegnapelőtt már néhanap), hogy száz emberből 3-5 egyáltalán nem képes élvezni semmiféle zenét. És elkezdi boncolgatni a cikk, hogy miért nem, de szerintem mindegy. Én például nagyon sokféle zenét élvezek, számosat meg igen, de sosem érdekelt, hogy miért jön be a ska vagy a death metal, miért unom rohadtul az összes „elektronikus tánczenét“ és miért viseltetek őszinte, izzó gyűlölettel a mucical meg az operett iránt.
Túl minden neurológiai rejtvényfejtésen, ez alapvetően ízléskérdés, akit viszont egyáltalán nem mozgat meg semmilyen zene, az meg úgy van huzalozva. Én például nem bírok élvezettel nézni semmilyen labdasport csapatjátékot, úgy untat az összes, hogy az elmondhatatlan, miközben százmilliók őrülnek meg a fodbalért vagy a kosárlabdáért. Mert én meg így vagyok huzalozva. És nem fontos, hogy melyik agyterület, meg a milyen kulturális hatások eredményeképp, feltehetően egy felületes alak vagyok, de nem izgat, miért nem izgat a foci.
Ez a zenenemszeretés meg valami olyasmi lehet, mint hogy az emberek (sőt, asszem általában a főemlősök) szintén 3-5%-a homoszexuális, miközben máig nem értjük pontosan, mi lehet ennek az evolúciós értelme, és egyáltalán, mekkora is a szerepe a genetikai meghatározottságnak? (Állítólag a melegséget kódoló génvariációk egyúttal a szaporodást is segíthetik, miközben a genetikai faktor magyarázóereje a saját nemhez vonzódásban, nagyjából egyharamadnyi. Bármit is jelentsen ez.)
Úgyhogy talán a zene hatástalansága is olyan, hogy némileg genetikus, némileg szocializációs, valamilyen arányban és egymásra hatásban, de ez tényleg nem lényeges, gondolom vannak nagyobb problémáink is a világban, avagy súlyosabb kérdések.
(De ha már feldobtam a témát: A zenei anhedóniának nevezett „betegség“ (már mi a vihartól lenne ez az?) tünete, hogy az alany számára a zene valahol az unalmas és a zavaró kategória között bolyong, mint nálam a csapatos labdázás. Az idegtudósok meg tök nyugodtan arra jutottak, hogy a zeneélvezők agyi hallás- és jutalomközpontja közel helyezkedik el egymáshoz és összekapcsolódik. Ám a zene ellen beoltottak esetébe az agy e két területe egyáltalán nem lép interakcióba zenehallgatás közben, szóval a hallásközpont nem piszkálja az örömgócokat. mondjuk nem értem, ezen mit kellett olyan sokat kutatni, ez elég logikusan hangzik.)
Jut eszembe, nekem vagy nyolc éve nincs szaglásom (egy vérömleny a homloklebenyben, és ki is lett iktatva az illetékes agyterület), de a mindennapokban fel sem tűnik, hiszen korábban sem voltam egy kifinomult szimatú hígmagyar vizsla, és a dezodorokat vagy arcszeszeket sem tudtam megkülönböztetni egymástól. De pontosan tudom a hogy a saját életvilágom mitől szagtalan, és már legalább van mire fogni, azt jónapot.
Az igazán fontos kérdés meg esztétikai természetű, azaz hogy ez itt alant például miért ilyen rohadt jó?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése