Napi

„Üzeni a vezér, hogy aki magyar, velünk tart 

Bazmeg, én megint nem vagyok magyar!“

(Ismeretlen tárgyi alanyi költő, aki vagyok, hisz nincs önismeretem)

Szép volt ez a mai ünnep, már ahhoz képest, hogy sokkal rútabb is lehetett volna. No nem sokkal, de hát amíg főleg nyál folyik (fröcsög) vér helyett, akkor ugye.

Kedvencem volt a Békemenet néven futó halljakend, amit megpróbáltam a Partizánon kissé lekövetni, de minimális sikerrel. Egyszerűen nézhetetlen volt, ahogy Gulyás Márton megpróbált interjúkat készíteni mindenféle felcsútista potentátokkal, mert interjú egyikből sem lett. M. Tamás vagy N. Balázs dumája szekunder szégyent okoz bárkinek, aki még gondolkodni próbál, egyszerűan arról van szó, hogy nem válaszolnak kérdésekre, bármit is vetne fel a másik, ők ugyanazokat a milliószor hallott propaganda-paneleket mondják fel újra meg újra. Ha esetleg a kérdező felveti, hogy de mondjuk az ellenzék nem is azt mondta, ami ellen ők habzó szájjal tiltakoznak, akkor lezárják annyival, hogy hazudnak, azt jónapot. Ha esetleg valami ténnyel próbálják szembesíteni őket, akkor már maga kérdés avagy felvetés a hazugság, és egyébként is, miért tolja a Partizán a háborúpárti Brüsszel szekerét, he?

Szóval ezeket a tévesen politikusnak nevezett hűbéreseket kérdezni, velük „interjút“ csinálni eleve felesleges, mert lehetetlen. Ezeknek megy a lelki szemeik előtt a súgógép, hogy mit kell mondani, és pontosan hogyan, bár nincs rá szükségük, hisz napjában annyiszor adják elő ugyanazt az öt bullshitet, hogy azt bepálinkázva, félálomba is lenyomnák, legfeljebb magyarnótának keretezve.

Nem mellesleg persze annak már van svungja, mikor a talpasokkal, az egyszeri felvonulók kértékkel beszélgetnek mindenféle médiumok, nekik ugyanis vannak gondolataik a propagandapaneleken kívül is, bár láthatóan azok által befolyásolva. (Példa: „Mi fiatalok vagyunk, és nem akarunk háborúba menni!“ Mintha bárki is küldené őket. Ha viszont a világ lesz a háború, azon egy felvonulás nem segít...) Amúgy az átlag felvonuló tök normális, mást gondol a világról mint én, de ez a természetes. Viszont egy idő után ők is unalmasak lesznek, úgyhogy tíz perc politikusi mantrázás után azért ezt sem bírtam túl sokáig. De legalább nem idegesítőek voltak, csak unalmasak, ami a mai közbeszédet tekintve már szintlépés.

Egyszóval a képviselők és államtitkárok és propagandisták birkamenetes bégetését tényleg nem bírtam sokáig, az értelmes szövegeket már inkább, de ez összesen nem volt több egy cirka óránál. (Ja, közéletfüggő is vagyok.) Így ebédet csináltam, ettem, és nekiálltam porszívózni, nyilván a béke mellett, valamint kiállva.  A napi politikai önmérgezés minimum fele ezzel megvolt, hagyok valamit délutánra is. Akkor a háborúpártiak vonulnak majd, a brüsszelből főleg.

hvg.hu

- O - 

Nos, a háborúpártiak is sokan voltak (fú, mekkora békeharc lett volna, ha délelőtt vonulnak, szemből a békézőkkel), de itt nem interjúztak főpolitikusokkal, elvégre a Tisztára párt az talán húsz ember, ebből tizenöt az elnökség, a többi a tagság (legalább is így képzelem), az összes többi sok meg csak aktivista, önkéntes, vagy rajongó státuszú szigetelő. És hát tíz beszélő fejből nyolc a jobb híján népvezér.

Ezért aztán a szigetes tisztára menetelőket kérdezgették a közvetítésékben, akik nagyjából ugyanazokat mondták föl, mint a túloldaliak, csak más előjellel és félelmekkel. Ami egyrészről Brüsszel, az más részről Moszkva, ami innen nézve önkény, az onnan nézve függetlenség. De a hangnem az hasonló volt, az utca embere (ez esetben szó szerint az utcáé) mindig minimum másfélszer normálisabb, mint bármelyik véletlenszerűen választott képviselője. Persze ebből nem következik, hogy akkor az utcáról kellene sorsolással parlamenti meg önkormányzati képviselőket választani (bár nem is hangzik olyan rosszul), mert a szomorú helyzet, hogy a hatalom korrumpál. A mai politikai „elit“ (elit egy frászt) nagy része az utca embere volt régebben, és minél régebben, annál kevésbé látszik ez meg rajta. És persze vannak a törtető szociopaták, akiknek már az óvodában is rendeleti kormányzás volt a jelük (de ők vannak kevesebben), és akiknek csak arra jó a pálinka, a magángép, a kastély vagy a hobbiból állatokat ölés, hogy jobban élvezzék a hatalmat. Mert a hatalom az ő igazi keménydrogjuk, amiért bármire képesek. Úgyhogy könnyen lehet, egy rezsimváltás esetén, majd új arcokat korrumpál régivé a hatalom birtoklása. A mérték persze nagyon nem mindegy.

p.s. A pártvezér és kancellár „ünnepi beszédét“ nyilván nem hallgattam meg, a jobb híján népvezérét sem, mert az első jó ideje már nettó pártpropaganda uszításba csomagolva (hát igen, az ünnep méltósága...), a másik meg populista csujjogatás, a minden is jó lesz jegyében. Ezeket meg hallgassa meg az akinek két feje van, és nem baj, ha az egyik felrobban.

p.p.s. Azért belenéztem a Hősök terén performált gyülekezésbe, és így hat után a sötétben a sok fáklyával sokkal jobban nézett ki, mint a kormányzati pöffeszkedés a Kossuth téren, a gigaszínpaddal, meg a biodíszlet celebekkel.