Standing sushi

Csináltam ma szusit, egyrészt mert régen csináltam, másrészt meg volt itthon minden fontos hozzávaló, a boltba meg lusta voltam elmenni. Mondjuk ha nem lett volna itthon nori, szusirizs, wasabi, savanyított gyömbér, szójaszósz meg ilyenek, akkor is próbálkoztam volna, legfeljebb a hagyományoshoz képest némileg módosított recepttel. 

A nori helyettesíthető mondjuk salátalevéllel (az is zöld), esetleg félfamentes rajzlappal, az legalább sima, szögletes, és valahol találnék hozzá vízfestéket, hogy zöld legyen. A savanyított gyömbér kiváltható savanyúkáposztával is, a wasabi sima tormával, amibe keverünk egy kis csilit, hogy csípjen (meg ugye zöld vízfestéket, ha már elővettük), a szusirizs helyett megfelel a sima rizs is, ha az sincs, akkor a tarhonya, lényeg hogy jó ragacsos legyen.

A szusiba kell ugye hal is (bár kihagyható), de ha tennénk bele csak nincs, akkor jó a parizer, a lángolt kolbász vagy a pörköltmaradék (tetszőleges kombinációban), ha ezek is hiánycikkek otthon, végső esetben bevethető a kisdobozos sertésmájkrém. A szójaszósz remekül pótolható sózott-borsozott ecetes feketekávéval, színre stimmel, és ha elég sós, úgysem érzünk ki belőle más ízt, a zöldségek meg eleve tetszőlegesek, a répa helyettesíthatő paradicsommal, a paradicsom meg kecsappal, a kecsap meg erős pistával, szóval mindenre van megoldás, csak kreatívnak kell lenni.

surfandsunshine.com

És a különböző alternatívák szabadon kombinálhatók, építhetünk rájuk például egy igazi "running sushi" éttermet, ahol  cucc kis tálkákban köröz egy szállítószalagon, és mindenki leveheti, a neki szimpatikusat. Persze ha nincs pénzünk ilyen szállítószalagra (vagy simán csak a bányában töltött gyerekkorunka emlékeztet), akkor bevethető a szekrény mélyén porosodó régi villanyvasút is, vagy simán divatba hozhatjuk a "standing sushi" éttermeket is, ahol ha a paraszt enni akar, majd odamegy a pulthoz, azt' vesz magának valamit.

Na most, a salátalevélbe tekert májkrémes-kecsapos tarhonya, savanyú káposztával és sós-ecetes kávéval olyan egyedi és autentikus szusi-élményt kínál, amihez foghatót akkor sem találnánk máshol, ha egészen Japánig utaznánk érte.

Ráadásul remekül illeszkedik a debrecenis hot-dog, a pulyka-kebab és a csalamádés hamburger ősmagyar gasztronómiai hagyományába. A sok hülye külföldi meg még csak nem is sejti, miből marad ki...

Fauna Flóra

A szokásosan rendes reggeli sétámon feltűnt, hogy még nincs is május, de már vége a tavasznak, már alig virágzik valami, minden csupa zöld, a "májusi" cserebogarak javarészt döglötten hevernek a járdán meg meleg van. Amúgy épp ezért kell reggel sétálni, mert akkor még nincs olyan meleg, bár elég hülye szögben süt az ember szemébe a Nap, de legalább nincsenek emberek az utcán, pontosabban aki mégis, az amolyan hajnali részeg, vagy dolgozni indul, de leggyakrabban mindkettő egyszerre. (Ha véletlenül egyik sem, akkor a postás.)

Ilyenkor jó parkban sétálni, mert bár ott is sok a zöld, de még a postással sem kell találkozni,  az öreg platánfák meg a giccses szobrok csak a legritkább esetben kapnak csomagot vagy tértivevényes levelet, és szerintem akkor is nekik kell elmenni érte a postára, mert eddig még egyetlen fán sem láttam levelesládát, meg csengőt, ahol be lehet csengetni hozzájuk. Vagy nekik?

kepguru.hu

Viszont ha nincs kedvem a legközelebbi park felé keveregni, a környéken akkor is rengeteg nagy fa van. Jobban belegondolva a városban nincs is sok park, az lehetett sok évtizede a koncepció, hogy maga a város legyen parkosítva. Ez persze remek ötlet, a környéken is akármerre megyek mindenhol nagy fák vannak, csak épp a konyhában kell villanyt gyújtani nappal is, mert oda egyáltalán nem süt be a Nap, viszont egy bazi nagy fa van az ablak előtt. Illetve több is. A fákon amúgy valaki madarakat és idegesítő rovarokat termel, és lehet hogy ugyanő (vagy valaki más) időnként műanyag zacskókkal díszíti fel őket, persze lehet, hogy szimplán azt hiszi, a madarak szeretik a műanyag zacskót, mondhatni a műanyag zacskó a fa-rovar-madár hármasság mellett a lakótelepi ökoszisztéma  negyedik sarokpontja. Pedig nem is, hanem a buszmegállóban, padon, lépcsőház-bejáratnál vagy simán csak a kuka mellett (!) felejtett mekis pohár, zacskó, sültkrumplis tasak. A minap saját szememmel láttam, ahogy két feketerigó (a veréb meg a galamb mellett kábé ezt az egy madárfajt vagyok képes biztonságosan beazonosítani, ja meg a csirkét) összeveszik valami mekis maradék fölött, amit valaki a ház előtti padon hagyott.

És amikor reggel - pláne hétvégén - még viszonylag csönd van, bármerre mászkálok is, mindenhol térdig járok a madárcsicsergésben, ami elsőre nagyon hangulatos és megnyugtató, de fél óra után már kezdenek az ember idegeire menni az üvöltöző szárnyasok, és kénytelen felhangosítani a Slayert, az mp3-lejátszóján. Mert bár remek dolog a természetközeliség, de egy városinak azért vannak határok.

Ein Lager bitte

Kerényi imre néhai színházrendező és jelenlegi közéleti futóbolond legújabb ötlete a Gizella-tábor, illetve dehogyis tábor: "elitegyüttlét". Ez ilyen gyerektábor lenne a miniszterek meg államtitkárok gyerekeinek, szigorúan keresztény szellemiséggel, kurva sok pénzért. de nem csak a szülőknek fájna sokba (bár a célcsoportnak speciel pont nem fájna), hanem nekünk is, mert eddig 44 millát már elszórnának rá, de mire jövőre beindul a trónörökösképző tábor Balatonalmádiban(több turnusban!) ez nyilván sokkal több lesz.

A legviccesebb (amin persze magyarosan, azaz sírva röhögünk), az hogy mi mindenre költenének: mindenkinek vennének Quechua márkájú dzsekit (ami jól jön a vitorlásoktatáskor), valami fene tudja milyen zsebkést (ez szintén nélkülözhetetlen lehet a sok templomlátogatás, meg a pannon táj valamint  a római kori emlékek felfedezésekor), ezen felül a lányok római stólát kapnának, a fiúk meg "combközépig érő római tunikát" - legalább már tudjuk hogy kerényi a vén kecske, milyen sót is nyalogatna legszívesebben. Ja, és a fiúk a tunika mellé kapnának fakardot (fuckardot?) hüvellyel (!), ami a szexuális áthallások nélkül is a szánalmasság csúcsa.

Most képzeljük el, ahogy mondjuk Államtitkár Úr egyszem fiacskája két hétig elitegyüttvan hasonszőrűekkel, de nem füvezhetnek, nem  játszhatnak World of Warcraftot, hanem templomokat néznek rogyásig, majd a szigorúan keresztény szellemiségtől áthatva combközépig érő tunikában, fakarddal mászkálnak a Balaton partján, a normális turisták legnagyobb derültségére. De legalább  abban a két hétben megtanulják majd, hogy az élet nem habostorta, ellenben a nemzetközi helyzet fokozódik.

Az egész ötletnek van valami furcsa avítt hangulata, nem kicsit naftalinszagú, mint kerényi elvtárs zakói,de hát fölötte már rég elszállt az idő vasfoga.

Ha viszont már benne van a lábában a bugi, kitalálhatna még néhány tábort, a társadalmi elkülönülés jegyében, elvégre micsoda dolog az már, hogy Államtitkár úr gyereke mindenféle prolikölykökkel jár egy osztályba, hát nem elég, hogy a villamoson el kell őket viselnie, ha nem ér rá a sofőr?

Szóval legyen az elitegyüttlét mintájára, avagy ellenpólusaként prolikarám, ahol a pannon táj szépségei helyett a Népligetet fedezik fel, tunika helyett mackóalsót kapnak, fakard helyett pedig lófaszt se (mondjuk ez utóbbi nem akkora baj). És a Brezsnyev-prolikarám nyilván nem trónörökös-kiképzőtábor lenne, inkább csak bezárnák oda a fiatalokat, ne lógjanak a villamoson mindenki szeme láttára, plusz egészséges, léleknemesítő munka keretében rendberakhatnák a Népligetet, hogy ha hazajön a Gizella-elitegyüttlét aktuális turnusa, ápolt gyepen tudjanak focizni, levezetve a tunikában templomlátogatások fáradalmait. 

Már ha eltalálnak odáig Budáról, sofőr nélkül.

Fantomfájás

Kedden moziban voltunk filmet tekinteni (mondjuk mi másért menne az ember a moziba, itt még popkorn se volt, ezek magas- és nem olyan magas de azért még elég termetes művészetben utaznak), konkrétan a Fantomszál (Phantom Tread) című műegészt. A magam részéről kissé csalódott voltam, én azt hittem a Fantom Menés című Sztárvórzot nézzük majd, ami ugyan a legvacakabb Sztárvórz, de még mindig jobb mint az esti híradó, tetszőleges csatornán. Ehhez képest sehol egy droid, sehol egy jedi, csak egy nagyon-nagyon brit, öregedő fószer varrogat női ruhákat valahol az ötvenes évek londoni arisztokráciájának művilágában.

Az egyébként teljesen utálni való, egoista, kényszeres, mizantróp női szabót (ma inkább stylistnak hívnánk, tekintettel arra, hogy főleg kontyos nénik varrnak) Daniel Day-Lewis alakítja, a rá jellemző alapossággal. Elvégre ő a method acting híve, azaz minden szerepébe maximálisan beleássa magát, és a forgatás alatt ki sem lép a figurából. A Bal lábam című filmje alkalmából például a forgatási szünetekben sem volt hajlandó kiszállni a kerekesszékből, nehogy kiessen a szerepéből. Na ehhez képest nem lettem volna a stábtagok helyében most sem, el bírom képzelni ahogy Danny boy harsányan kurvaanyázik a segédoperatőrrel, mert az túl hangosan eszi a perecet, aztán leissza magát és megdugja a rendezőasszisztens csajt. Később -engesztelésül- varr neki egy kisestélyit, ha már beleásta magát ebbe is a method acting jegyében.

Mert persze a sztori középpontjában a morcos agglegény meg múzsája, a fiatal de legalább nem túl szép csaj kapcsolata áll, ami eleinte unalmas, később beteges, és nekünk ezt kell nézni két órán át. Amúgy remek a film szerkezete, az első óra unalmas, a másodikban már vannak történések is, és nem csak viktoriánus szalonbelsők, itt viszont már betegesbe fordul a sztori. A csaj gyakorlatilag addig eteti mérges gombával a pasit, míg az feleségül nem veszi, illetve egy kicsit még azután is, csak a miheztartás végett. Viszont droidok meg birodalmi rohamosztagosok még ekkor sem bukkannak fel, csak egy-két piros emeletes busz, hogy legalább tudjuk, hol is vagyunk, meg mindenféle arisztokraták, ahogy Rolls-Royce-okból szállnak ki, meg ájultra isszák magukat a saját esküvőjükön.

Azaz, ha az ember túléli az első órát, a többi már egész kibírható, sőt néha még humoros is, a maga kifordult módján, de azért nem ez lesz az aktuális kedvenc filmem. Day-Lewis is szürkébb a szokásosnál, bár még mindig remek (kár, hogy a legutóbbi állás szerint ez volt az utolsó filmje), én meg a szokásosnál jóval többször néztem az órámra, hogy mennyi van még vissza.

Ez pedig esztétikai ítéletnek is elmegy.

Végletek

Mikor reggel vittem le a szemetet,  egy torzonborz pasi volt épp derékig elmerülve a kukában (elnézést, a hulladékgyűjtő konténerben), és elégedetlenül mormogott mag elé: " A fenébe, ez is mind csak ócska szemét!" Mondjuk nem tudom mire számított...

Nekem erről meg az a régi vicc jutott eszembe, hogy Jézus éppen a vízen járás csodáját mutatja be, mikor valaki bekiabál neki a partról, hogy mi van baszki, nem tudsz úszni?

A két poén amúgy jól ellenpontozza egymást, mert egyfelől folyton várjuk a csodát, másfelől meg ha megtörténik, le se tojjuk. Mondjuk a kukázós bácsi esetében még jogos is lehet a csodavárás, ha valaki már itt tart egzisztenciálisan, akkor másban nemigen reménykedhet, de a mentalitás azért jellemző. Valószínűleg, ha találna a kukában egy arany nyakláncot, azt is visszadobná, hogy biztos valami olcsó bizsu, mert olyan nincs, hogy neki ekkora szerencséje legen.

Azt hiszem az a baj, hogy két dologgal nem tudunk mit kezdeni: a sikerrel/szerencsével meg a kudarccal/balszerencsével. A megszokott középszer az még nagyjából megy.

Félkrajcár

A különbözőféle és fajtájú hírességeknek mindig nagy gondot okoz, hogyan is tartsák fenn a feléjük irányuló figyelmet, hisz egy trashreality szereplője meg egy Oscar-díjas színész egyaránt annak megfelelően keres, hogy mennyire népszerű, illetve hogy egyáltalán mennyire ismert. Egy elfelejtett sztár már csak a kiskakas gyémánt félkrajcárját kaphatja, holott a csúcson még legalább tíz gyémántkrajcár volt a gázsija.

De a közérdeklődés fenntartása egyáltalán nem könnyű, nagy ma a médiazaj, túl sok a celeb, keményen kell taposni a felszínen (képernyőn, színpadon, eladási listákon, rendőrségi hírekben) maradásért, szerencsére azért vannak lehetőségek:

- Hülye vetélkedőkben szereplés: Az önmegalázás legegyszerűbb formája, mikor százhúsz kilós szőrös pasik ugrálnak rózsaszín tütüben, vagy szőkített luvnyák állítják határozottan, hogy Svédország fővárosa Norvégia, esetleg a közepesnél sokkal rosszabb műsorvezetők öntik nyakon egymást szarnak látszó csokipudinggal. Az ilyenkor begyűjthető ismertség/figyelem viszont csekély, de legalább rövid életű, ami egy későbbi valódi karrier szempontjából még jól is jöhet.

- Hülye képek/videók feltöltése: Bárhová, ahol sokan láthatják. Egy insta-poszt a modellkarrierre vágyó alany fenekéről, egy különösen trágár twitter-üzenet vagy valami fészbuk-kontent, lehetőleg szaftos magánéleti részletekkel. (Ha az ember párja szintén celeb, remekül ki lehet teregetni a kapcsolat mocskos kis részleteit, a celebek úgyis arról ismerszenek meg -többek között- hogy vagy épp most lettek nagyon szerelmesek, vagy épp szakítanak/válnak.)

Ha meg végképp nem jut eszébe semmi az embernek, el lehet játszani azt amit a minap Anthony Hopkins (Szőr!), azaz ijesztően hülye pofákat vágni egy videón (istenem, a faszhelikopterezés az ő korában már nem állna jól), nézettség generálásához meg a mémesedéshez.

- Függőségek: Egy rendes híresség iszik vagy drogozik vagy szerencsejáték-függő, esetleg szexmániás, illetve ezek tetszőleges kombinációit gyakorolja (szex közben pókerezik, gyógyszerre iszik, bekokainozva whiskyshordót dug etc.), részben a figyelemfelkeltés miatt, részben meg azért mert egyszerűen jólesik neki. A függőségek remekül kihasználható eszközök, a drámai helyzetek, a leépülés is príma híranyag, aztán a rehabról is jókat lehet nyilatkozni a bulvármédiának.

- Rendőrségi ügyek, közbotrány-okozások: Ez a kategória összefügg az előzővel, gyakran egyszerre alkalmazzák őket (ez az ún. Stohl-effektus), a rendőrségi hírek garantáltan felszántják a teljes médiát, és ugye mindegy hogy mit, csak beszéljenek az emberről.

- Valódi teljesítmény: Ez a legnehezebb ügy, mert ezt veszi észre legkevésbé a közönség, különösen ha nincs is egyáltalán. Úgyhogy talkshow-műsorvezetőknél és reality-szereplőknél egyáltalán nem működik, de művészeknél is csak akkor, ha kapnak valamilyen díjat is, addig csak a szűk törzsközönségük szemében sztárok. Kivéve ha közben drogoznak, hülye videókat töltenek fel vagy elmennek a tévébe rózsaszín tütüben ugrálni.

Gusztustalan gesztus

Egy cikk szerint, a legfőbb francia bíróság szerint is joggal tagadták meg az állampolgárságot attól az algériai (gondolom muszlim)nőtől, aki nem volt hajlandó kezet fogni az állampolgári papírok átvételekor. Ez azért vicces, hisz addigra már megkapta az állampolgárságot, és ha mndjuk postán küldik neki a dokumentumokat, akkor a postással kezet nem fogás lesz a kizáró ok? Vagy ha mondjuk online is megkapja, akkor kötelező lájkolni a helyi közigazgatási hivatalt, vagy mehet vissza a balettba ugrálni?

Biztos az volt a baj, hogy a nő muszlim, ezért bár neki ez vallásilag aggályos, mégis muszáj vele kezet fogni, már csak a kézfogás eredeti értelme miatt is. Hisz a gesztus azt demonstrálta, hogy "nincs nálam fegyver" (erről szól az "itt a kezem nem disznóláb" is, mert a disznóláb az valami nagy ósdi pisztolyféle), ez meg egy mocskos arabnál ugye elég fontos.

Így a Járási Gesztusügyi Hivatal jól kiakadt, és mint a sértődött óvodás, már vonatta is vissza az állampolgárságot, gondolom közben a nyelvét is kiöltötte, ha már gesztusok...

Persze akkor már inkább ölelgetni kellene egymást, nem kötözött-e bombát magára a másik. A visszautasítás indoka egyébként valami olyasmi volt, hogy a kezet nem fogás azt bizonyította, hogy az illető nem asszimilálódott eléggé. Ennyi erővel akkor arra is hivatkozhattak volna, hogy nem iszik bort, pedig az a tradicionális francia reggeli, nem szereti a fokhagymaszagot vagy szerinte Jean-Paul Belmondonak igen is krumpliorra van. Ez mind azt bizonyítja, hogy nem asszimilálódott, vagy nem eléggé, vagy a nem megfelelő módon. (Mondjuk szerintem elég, ha integrálódik, illetve elégnek kellene lennie.)

De hát a francia hatóságok nem foglalkoznak a részletekkel. Nyilván nem, hisz azokban az ördög rejlik, azt meg a pokolba kívánják.

1000.

Na itt most nem lesz túl sok vagy túl szórakoztató kontent, csak nem bírtam megállni, hogy várjak. Mert ez itt az 1000. bejegyzésem, ami lehet hogy sok, lehet hogy nem annyira, nekem mindenesetre (Uj Péter rovat- és könyvcímét kölcsönvéve) igazi Ömbizalom Punpa (sic!). Pláne mert néha igencsak meglepődöm rajta mennyien olvassák egy-egy posztomat. Milyen kevesen.

És csak semmi félre a tréfát, semmi na ne hülyéskedjünk már, tényleg érthetetlen, hogy vannak tíz meg hússzoros különbségek amúgy hasonló hangvételű meg tematikájú írások olvasottsága között. De legalább ettől izgalmas a dolog, már gondoltam, hogy megjátszom lottón az utolsó öt számot, a gond csak annyi, hogy eddig még életemben nem vettem lottót, igazából azt sem tudom hogyan kell. Kilóra adják, darabra vagy eleve csak hatos csomagban?

De mindegy is, az érdemi szociológiai megfigyelésem annyi, hogy a legtöbben a munkahelyükön olvassák a szösszeneteimet (nyilván munka helyett), mert hétvégén mindig visszaesik az olvasottság, ami legtöbbször pénteken a legnagyobb, mikor már amúgy is hazakészül midenki.

Ez persze engem nem zavar, az egyetemi állásomban is össze-vissza szörföltem mindenfelé, és immár hét éve gyártom is a tartalmat. Így jobban belegondolva ennyi idő alatt nem is sok az ezer, évi átlagban kábé 142, ami heti átlagban három sincs. Persze volt olyan év hogy 120, meg olyan is, hogy 300 feletti posztot kapartam össze.

És nem mondom, hogy belehúzok. A mondás szerint az amatőrnek ihlet kell a profinak meg előleg vagy határidő, de én itt amatőr vagyok, nem fizet ezért senki. De legalább van olyan területe is az írásművészetemnek (ah!) amiért fizetnek, sőt dicsérnek is. Ömbizalom, ugyebár.

Freak-show online

Ha úgy érzem, hogy alacsony a vérnyomásom Origót olvasok, de nem a gasztro- vagy a sportrovatot, hanem azt ami balra elöl van azaz a politikait. A nevezett szennyportál amúgy nem ír a politikáról, hanem csinálja, de nagyjából a Völkischer Beobachter stílusában, szinte látom magam előtt, ahogy az amúgy általában névtelen munkatársak barna ingben, antantszíjjal ülnek a klaviatúra előtt.

Ma már rég túl vannak a sorosozáson, Soros csak előétel, felvezetés, aztán jöhet a hardcore utcai harc, az egyetemisták, a tüntetők, Kálmán Olga vagy bárki ellen, aki kérdezni vagy tiltakozni mer. Én ma épp a 444-en akadtam bele ebbe a cikkbe, amivel azért vigyázni kell. Ha az ember a legjobb szándékkal is olvassa, könnyen kiéghet tőle az agya, olyan ez mint valami rádióaktív fűtőelem, amit csak speciális védőruhában lehet megközelíteni. Ezért linkeltem be inkább a 444-es cikket, szörnyülködéshez pont elég az is.

Az Origo egykor egy jó kis portál volt, sőt vezető portál, ma meg csak egy sima politikai freak-show, amin normális esetben nyugodtan röhöghetnénk is, minden hétköznap szombaton négytől hatig, de ezek mögött egy kétharmados parlamenti többségű kormány áll, sérelmünkre. Úgyhogy ha a héten épp Kálmán Olga az ügyeletes Soros, akkor ott a mi pénzünkből esnek neki. De láttam már hogy a tegnapi tüntetés kapcsán valami felszólaló íróféle macskája is Soros lett, úgyhogy én mondjuk Gyurcsányék muskátlijai helyében már araszolnék befelé a teraszról. Lehet hogy két hét múlva már Sorosok lesznek, az Origo meg előszedi a DK-s tagkönyveiket, amikkel beléptek a párt (Origóul: a Párt) szobanövény-tagozatába, nyilván azért, hogy ezzel a migrációt, valamint az EU birodalmi törekvéseit szolgálják.

Viszont ezen az alapon a jobboldalnak sem érdemes azon keseregnie, hogy bár nyertek, de igazából csak kétmillió igaz magyar maradt az országban, a többi vagy el sem megy szavazni, vagy az ellenzékre szavaz. Pedig könnyen lehet, hogy a kutyák, macskák, ékszerteknősök és a fikuszok nagy része eleve keresztény-konzervatív (csak nem hangoztatják), sőt a muskátlik nagyobbik fele is népben-nemzetben gondolkodik, csak a Gyurcsány megvuduzta a sajátjait, de majd a békemenetelők átnevelő táborba viszik őket jól.

És ha ez megvolt, akár szavazati jogot is kaphatnak. Meg B-kategóriás jogosítványt.

Unfair trade

A kereskedelmi tévék mifelénk egyre inkább csak kereskedések, a műsorszámok alapvetően arra valók, hogy megszakítsák a reklámokat. Ennek következtében én egyre gyakrabban kerülök agyvérzés-közeli állapotba, egyfelől mert az egyre terjeszkedő reklámblokkokban húszpercenként ugyanazt a sört, prosztatatagyógyszert meg városi kisautót hirdetik, de legalább a hirdetéseket áthidaló műsorok is sokadik ismétlések. Néhány sorozatnál határozottan az az ember érzése, hogy mert bár tíz éve megy már, húsz epizódnál nem áll többől, így nyilván olcsóbb. Miként a saját gyártású műsoroknál is olcsóbb a sok ismétlés, az egyik hírcsatornánál egy héten belül négyszer futottam bele egy beszélgetős műsor ugyanazon adásába.

A minap direkt figyeltem az órát: egy rajzfilmnél pontosan nyolc perc után jött az első (valamivel több mint ötperces) reklámblokk, hogy aztán legyen tizenegy perc rajzfilm, majd hirdetések újból. Értem én, hogy egy csatorna ebből él, de ha ha egyre többen kapcsolnak el (like me), akkor egy idő után nem marad nézőjük, de akkor hirdetőjük sem, mert melyik cég vagy ügynökég lenne olyan hülye, hogy bármennyit is fizessen a reklámidőért.

Csináljanak egy Reklámtévé vagy Hirdetés+ vagy valami hasonló nevű csatornát, és ott tolhatják napi 24 órában. Mondjuk elég sok csatorna alkalmazza a "Televíziós vásárlás" vagy a "Vásárlási műsorablak" című eszközt, mikor órákon át csak teleshop megy (ebben a műfajban a legjobb az ATV-n feltűnő Ékszer TV, ahol gyűrűket mutogatnak hosszan teleshopos stílben, sérelmünkre) nyilván ezeket se nézi a kutya se, szóval nem lenne nagy különbség.

De ezekkel a teleshopokkal legfeljebb az a baj, hogy szart árulnak drágán, na bumm, hülye aki megveszi, viszont az ilyen tévés jósokat simán be kéne tiltani, esetleg bilincsben elvezetni, a producereikkel együtt. Az asztrológusokat meg a tisztánlátókat (tisztánhallókat, tisztánszaglókat, tisztán tapintókat, tisztán csak csalókat) is, mert ők művelnek az már nettó lopás, kifosztás, hisz a nagyon emelt díjas telefonért semmit nem adnak cserébe, pontosabban primitív hazugságokat, de a balekok nem azért akarnak fizetni.

Akkor már inkább a Jutyúb.

Betépetlenül

Tegnap volt a marihuána félhivatalos világnapja, ennek alkalmából a 24.hu válogatott a legjobb füves sztorik közül, ahol a Vice munkatársai mesélik el mi minden hülyeség esett meg velük betépve.

A kedvencem a "megkéseltem egy kanapét" és a "három óráig követtem egy kutyát", bár nem értem, ehhez miért kell szívni, ilyen marhaságokat tisztán is ki lehet találni, fantázia kérdése az egész.

Mondjuk így:

Politikai/közéleti hallucinációk:

- Szépnek láttam Németh Szilárdot

- Birodalmi Fősárkány lettem a fekete Ku-Klux Klánban

- Az ENSZ belépett az Európai Unióba

- Pokémonügyi miniszter voltam

- A Fideszre szavaztam 

Kulturális látomások:

- Megdugtam egy karácsonyfát

- Rám kacsintott a Mona Lisa

- Lerajzoltam a Kilencedik Szimfóniát

- Láttam egy filmet, amiben nem szerepelt Colin Firth

- Angolra fordítottam Anthony Burgess regényeit

Természeti érzékcsalódások:

- Rókatestbe reinkarnálódtam, pedig ürgére számítottam

- Gránitból és mészkőből főztem pörköltet

- Tehénből csináltam másodfokú egyenletet

- Ecetet pisiltem egy napelemre

- Az ékszerteknősöm Jamaicára emigrált

Sportügyi agymenések:

- Forma-1-es autó voltam deréktól lefelé

- Összeverekedtem egy rögbilabdával

- Utolsó percben lőtt góllal nyertem a sakk-világbajnokságot

- Olimpiát rendeztem a sarki boltban

- Én voltam az Aranycsapat fele

Bulibár, ó...!

Aztat olvasom a hvg-n, hogy új bulinegyed lehet a Kolosy téri piacból. Eztet a piacot én világéletemben legfeljebb villamosból láttam, de maga a környék kevéssé tűnik alkalmasnak bulinegyeddé lényegülni. Bulinegyed az organikusan alakul ki, ahol az emberek buliznának, annak valamennyire spontánnak kell lennie, ha csinálni akarják direktbe, az legalább is kétesélyes. Egy üzletileg csinált bulinegyed olyan mint valami piálós békemenet, ahol hát legalább is nem spontán módon békemennek a kormányszimpatizás kormányszimpatizánsok, hanem busszal viszik őket menni, itt meg busszal vinnék az új bulinegyedbe sörözni a részeg angol tinédzsereket.

Én mondjuk már nem bulizom, nekem az a buli, ha jól sikerül a zöldséges kuszkusz, és nyugodtan tudok tévézni (tegyük hozzá: már utazni is egyre nagyobb nyűg), de haverokkal nagyokat dumálni az remek, vagy simán jókat dögleni itthon, csak bulizni ne kelljen. Persze emlékszem még arra az időszakra amikor fősulis/egyetemi bulikban heti ötször ugráltam egyet jobbra-egyet balra alapon a tetszőleges popzenére, miközben söröskorsóból nyakaltam a vörösboros kólát (azóta már emberiség ellenes bűnténynek tartom), mondhatni ideális buliturista lehettem volna bárhol, de már elmúlt.

Tényleg, nem ismerek negyvenes fazonokat akik igazi partiállatok, lehet hogy vannak, de nekik vagy túl sok pénzük/szabadidejük van, vagy önbizalomhiányosak (ajánlott irodalom - és ez itt a fizetetlen reklám helye: Ömbizalompunpa (sic!) Uj Pétertől), ezért húszéves csajokkal levezetve kompenzálnak.

Az én bulinegyedem úgy nézne ki, hogy lenne sör, lehetne bélyeget cserélni, és ha valaki valami vad dologra vágyik, be lenne készítve DVD-n a Tarantino összes. De közben szólna a Clash, a Ramones meg a Motorhead, elvégre nincs is jobb móka, mint Ramonesre maláj lepkés bélyegeket cserérlni, mongol repülősökre.

Bár gyanús, hogy ez tervezett új bulinegyed nem pont így fog kinézni, csak át akarják csábítani a brit legénybúcsúk énekelve hányó, filmszakadásra játszó populációját, akiknek Budapest a legszebb város, ha és amíg jóval olcsóbb a sör, mint Londonban. (Mert ott drága, ez  nékem is régóta tapasztalat.)

Szóval csak aztat akartam mondani, hogy valahogy nekem fura, hogy nem (például) a Szépművészeti Múzeummal, a  budai várral, a Duna-korzóval vagy a  Ludwig-múzeummal (személyes kedvenc) akarják Budapestre csábítani a turistákat, pedig azzal kellene. A részeges angolok amúgy is jönnek, őket vonzza a sörszag meg a májmágnes, de szólni kéne azokhoz, akiket érdekel kissé a kultúra, vagy valami az országból is, a korsó Dreher árán kívül.

És persze érdekes, hogy nekem innen Kaposvárról fontos mindez, de egyfelől kicsi ez az ország, másfelől meg sok évig voltam magam is fővárosi. Meg egyáltalán, érdekel engemet eztet. Aztat?

A Scully-hatás

Van ez a kutatás a Scully-hatásról, de nem igazán értem. Ugye az lenne a lényege, hogy azok azok a nők,akik nézték az X-aktákat, nagyobb eséllyel mentek tudományos pályára, mint akik nem. Mert Dana Scully karaktere kedvet csinált a tudományhoz, illetve ahhoz, hogy azt nők is műveljék.

De szerintem ez sima hülyeség, illetve beszűköltség. Attól, hogy Amerikában rengeteg a kertvárosi háziasszony, akinek a takarítás meg a gyereknevelés a karrierje, ez még nem általánosítható. Mint ahogy nem minden férfi szereti a sört (én mondjuk igen) vagy a focit (na, azt én tényleg nem), ugyanígy a nőiség nem zárja ki a tudományos munkát, sőt nem is korlátozza jó ideje már, tessék emlékezni arra a névre, hogy Marie Curie.

Mikor egyetemre jártam, a legtekintélyesebb tanáraim legalább fele nő volt, beleértve a szakdolgozati konzulensemet is, és nem csak én értékeltem nagyra őket, de a fél kiskörút is. Nincs olyan hogy női agyvelő, ez szimpla előítélet, legfeljebb társadalmi kirekesztés van, de talán már nincs is, írók, tudósok, tanárok közt nem látom a nemi diszkriminációt.

Amúgy is, ha ezek a férfiak, én átiratkozom semleges neműnek (máig nem értem, mi a francot bírnak annyian a Bizottságon), nagy változás nem lenne, meg amúgy is beleférne a gender-tematikába. De ezzel a Scully-effektussal nem tudok mit kezdeni, legalább is itt, Európa szomorúbbik felén, nálunk a máshol népszerű műfajként működő kertvárosi feleség már a luxuséletmódot jelzi, családot, lakást, netán autót fenntartani egy fizetésből nálunk már az Endivajnai magasságokat jelenti. Luxusfeleségek primitív kivitelben.

De hogy legyen valami jó is a végére, az előző szar szám után itt egy remek Clash. Enjoy!

Garfield

És már megint hétfő van, hogy rohadna meg, aki kitalálta a nem kizárólag hétvégéből álló hetet, épp a sajtos szendvicseimet gyártom, valamint Top Gear-t nézek, ami így reggel elég perverz ügy.
Fogalmam sincs mikori a műsor, de még Jeremy Clarkson van benne, mindenki piros papírpipacsot visel (vagyis valami őszi izé lehet), amúgy elég perverz dolog így hétfő reggel topgírezni.
Ja, és utálom a hétfőt, ha valakinek nem lenne meg a címben jelzett kulturális utalás.

Formula Állat

Én kérem nem szeretem a focit, idegesít a kézilabda, a kosárlabdáról meg annyi van meg, hogy térdig érő pólóban kell magasnak lenni. Esetleg a rögbi leköt egy darabig (nézőként szigorúan, az én koromban már ne akarjon túl sokat az ember, ha félti a fogait), de az autóversenyeket azokat bírom, túraautó, rally, tegnap már formula-e futamot is tekintettem, de persze a Forma-1 az igazi, most is azt nézem.

Ez itt az idei harmadik verseny (a kínai nagydíj), és ez is remek móka, törnek-zúznak a csávók, tényleg nem merek kimenni a konyhába csinálni két pirítóst, nehogy lemaradjak valami lényeges előzésről/ütközésről. Igen, tudom van ismétlés meg jutyúb, de nem ugyanaz, mint élőben bazmegelni a képernyő előtt  sóskekszel, ha már a pirítós kimarad...

Öt kör van vissza, Ricciardo vezet, aki a nevéhez képest ausztrál, de ehhez képest meglepően tehetséges. Közben meg az utolsó kör, megnyeri a fickó, efelől nincs kétség, és igen jó látni, hogy nem csak a Vettel meg a Hamilton dönti el egymás között, hogy ki nyerjen. Az ilyen dominanciát már a Súmakkernél is utáltuk, de úgy néz ki idén nagy kavarodás lehet, ami jó.

Mert persze remek dolog, ha az ember (enber!) egyik kedvenc szórakozása valóban szórakoztató (oké, nekem a bélyeggyűjteményem rendezgetése is az, de azzal kevesen tudnak azonosulni), plusz lehetne még a főzés is hobbi, de magamra nem szeretek főzni, ahhoz kell valaki, de Petra legfeljebb egy teát fogyaszt ha már, ha meg éhes rendel, a szépkártyája sérelmére. De elkalandoztam.

Én a Forma-1 tematikában akartam írni, de rájöttem, hogy a versenynézésen kívül kevés háttérinformáció érdekel, bölcsész vagyok nem mérnök, fitneszedző vagy marketinges, márpedig úgy tűnik az autóverseny (bármelyik) ezen szakmák mentén szerveződik. Mondjuk hülyén is nézne ki, ha bölcsészek csinálnák az autókat...

Sajt? Ó...

Namost, aztat nyilatkozta a szájerjózsef, hogy csoda a negyvenvalahány százalékkal kétharmadot szerezni, mikor az egész sajtó ellenük volt. Gondolom ezt úgy gondolta, hogy a sajtó az a része írt ilyeneket, amelyik nem fideszes, de csoda hogy még megtalálta a sajtónak azt a részét.

Mert épp ott tartunk, hogy kivéreztették a Magyar Nemzetet meg a Lánchíd Rádiót, én a magam részéről nem láttam az elsöprő ellenzéki sajtófölényt, nevezett cuccokat meg nemigen kedveltem, de ez már azért sok.

Ha lenne rá pénzem, csinálnék saját lapot meg rádiót, valahogy eképp:

- Szabadsághíd Rádió: "Hölgyeim und Uraim, mink vagyunk itten a fölháborító, ami itten van, mink kérem a békétlenséget meg a rasszizmust pártoljuk kéremszépen, nálunk ez a mostani kormány a legjobb, részünkről egy ötven-százmilliós támogatásra minimum rárepülnénk (az igeragozást meg a többesszámot most hagyjuk), de haj rád Magyarország, haj rád fidessz..."

-Nemzeti Nemzet: "Mi kéremszépen népnemzetiek vagyunk, nekünk legfontosabb a nemzetiség, a magyarság meg a fideszes segg, izé a fideszesség, ahogy azt a megrendelő kívánja. Mindeközben értékalapon, hurkatöltő hangulatban kolbászfesztiválozunk, hisz kosutlajos aztüzente, megjöttek a fehérvári huszárok."

- Felcsút TV: "A Pancsóarénában rekord 30 fős nézőszám született (képződött?), elsöprő győzelmet arattak a szotyiárusok a bevett árak felett, ugyanakkor a közeli kocsmában még mindig ugyanannyi a fröccs. Zajlott valami sportesemény is a háttérben, állítólag felnőtt férfiak valami felfújt bőrlabdát kergettek (micsoda hülyeség ez már!), de ez senkit sem érdekelt, hisz a Mini Szterelnök Úr fontosan szotyolázédott más fontos emberek társaságában, meg pisilni is kiment, ami ugye sokkal fontosabb mind nemzetbiztonsági, mind nemzetpolitikai szempontból,mint holmi fodbalmeccs, meg politika, bármi is legyen az."

Nnna, valami ilyesmit művelnék kellően szervilis újságírókkal, én meg koktéloznék közben havajon. Merugye én alapvetően azt szeretném, hogy legyen sok pénzem, és ne kelljen dolgoznom, avagy a fidesz helyében így csinálnám. De lehet, hogy így csinálják, csak én nem olvasom, azért vannak önvédelmi reflexeim...

A műveletlenség diadala

Az arab számoktól félnek a derék pécsiek, amit én sérelmezek, mert Pécsen születtem. DE az tényleg meglepő, hogy valaki ennyire hülye legyen, mint kivéve itt talán egy csávó, ki rájön, hogy eddig is arab számokat használunk. ("Mert mit adtak nekünk a rómaiak? - Vízvezetéket ! - Jó, de azonkívül? - Közbiztonságot, rémes volt előtte... stb.")

Na ez az a szint aminél nincs lejjebb...

Kétharmad újratöltve

Lassan magamhoz térek a tegnapi választási eredmény okozta döbbenetből, de már nincs is kedvem, az ilyen okoskodó stúdióbeszélgetéseket nézni, ahol mindig ugyanaz az öt "politikai elemző" beszél mellé, különböző tévécsatornákon. És képesek hosszan lamentálni, hogy "a fidesz nyerte- a választást vagy az ellenzék veszítette, vagy mégis inkább a fidesz nyert, esetleg az ellenzék veszített". Mintha nem lenne teljesen mindegy, egyébként a fidesz nyert, miután maga alá gyűrte a sajtó jelentős részt, saját érdekei szerint szabta át a választási törvényt, és ilyen egyujjas agyú hazugságokkal tömték az emberek fejét.

Kulturálisan amúgy is mélyponton vannak egy egy ideje, a rezsidisznó pacalrecepteket oszt meg, a felcsúti Ramszesz meg nem tervekről, programokról beszél a győzelmi szónoklatában, hanem a Kossuth-nótát recsegteti fülsértő módon. De mivel ez alkalommal sem volt választási programjuk, ahogy amúgy négy éve sem, ennyi maradt neki, meg a pancsóaréna, ahová gyakran jár szotyizni.

hirhatar.com

Az ellenzéknek meg marad annyi, hogy jó öltönyökben üldögélhetnek egy szép, Duna-parti épületben, időnként harcos beszédeket tarthatnak, de jó eséllyel egy javaslatuk sem fog átmenni,mert a fideszesek szerint ők elve Soros emberei, aki meg ugye maga az ördög. Dehát ez van, legközelebb majd tényleg koordináltan indulnak, azzal legalább a kétharmadot meg lehet akadályozni, és fidesz kénytelen lesz emberszámba venni őket.

Áprlis elseje

Ugye senkinek nem jutott eszébe, hogy tegnap volt április elseje? Mindent elsodort egyrészt a húsvét (pedig vasárnap ugye zárva van a legtöbb bolt, tehát húst venni épp nem lehet, mint ahogy autót, mosógépet, és - sajnálom- örök üdvösséget sem), másrészt a választásilag performált kampány, még a Sokfarkú Kutyapárt se használta ki az alkalmat, bár igaz, hogy ők minden mást de legalább  igen.

De az tényleg gáz, hogy április elseje egyrészt vasárnap, másrészt húsvét, papok nyomják kenetteljesen az evangéliumot, sonkát főz a fészbukon a felcsúti ramszesz, az alfőminiszternek meg a húsvétról is Soros jut eszébe. Meg a migránsok.

Szóval lehet, hogy a Bolondok Napja meg lett tartva április elsején, csak valahogy nem vettük észre. Pedig Ártunk és Ormányunk komolyan dolgozott rajta, de ők abszurdban utaznak hétköznap is, náluk nem tűnik fel ha hülyéskednek, avagy ha Krisztus feltámadásáról valakinek Trianon kattan be, akkor úgy járt, nem vagyok a pszichiátere.

Dehát a bolondok napja nálunk évek óta tart, kicsit drága, kicsit visszataszító, csak egyszer látnám, hogy kövérlászló vagy a felcsúti jelentkezik egy űrutazásra, ha már szerintük semmi sem lehetetlen. Nyilván behazudnák, hogy nincs is űr, az amolyan imperialista hazugság, a Hold sajtból van hisz főideológusuk, a demjénrózsi is elénekelte, a sajt meg persze itt van közel, de ádejánosköztársaságeielnökúr, majd lehozza nekünk, csak ne ipari trappista legyen, az a halálom.

Mondom, tegnap volt április elseje, én meg politizálok, ami - valljuk be - ilyenkor nem meglepő , de én is lehetek kissé zakkant, csak a tradíciók okán is. Úgyhogy ez alkalommal képzeljük el orbánviktort, ahogy kopaszra borotvált fejjel harekrisnázik, és kijelenti hogy kedvenc étele a tökfőzelék, vagy gyurcsányferencet elsőáldozónak, a pannonhalmi főapátságban.
De én meg nemsoká kapok ételrendelésileg rántott camambertet. Úgyhogy eddig ennyi, lesz rendes húsvéti kaja. (Update: megvolt, jó volt)

Hús? Vét!

Húsvét van, de nem veszek húst (még tojást sem), mert bár nem vagyok már ortodox vegetariánus, attól még nem szerettem meg a húst. Ma maradék pizzát ettem, meg franciasalátát, de húsot aztat nem vettem magamhoz.

Remélem nem jönnek locsolók, mert egyrészt pasi vagyok és hülyén nézne ki, másfelől a háztartásban az ékszerteknősöm a nőstény, de ő napjai nagy részét vízben tölti, tehát eleve hülyeség lenne még locsolni is. Úgyhogy én mondjuk vettem neki heringet, bár nem festettem rá (mármint a heringre) népies motívumokat, mondjuk nehéz is lett volna, pedig jól nézett volna ki, csak gondolom Teó a teknős nem kedvelte volna a tojásfestékkel színezett heringet.

Viszont igen jó dolog ilyenkor mászkálni egyet a környéken, én például nagyot túráztam amikor levittem a szemetet, ez egy több perces nagy utazás volt, viszont a kis sarki garázsboltban szereztem újabb adag heringet, és nagy élmény volt, hogy a hatsávos főút mentén megállva se jobbra, se balra nem láttam autót, így aztán végképp nem ragaszkodtam a zebrához.

Az ünnepek lényege, hogy nem kell élni, avagy pontosabban fogalmazva ki lehet lépni egy kicsit a mindennapi életünkből, lehet lazulás, chill out, találkozhatunk olyan ismerősökkel, barátokkal vagy családtagokkal, akikkel amúgy nemigen, vagy lehet simán semmit nem csinálni, és ez esetben büntetlenül.

Én nem vagyok keresztény, soha nem is voltam (miközben amúgy tisztelem a tanítást, és fontosnak is gondolom), de van Bibliám és forgattam is sokat (bár a Bhagavat Gitát többet), de épp ezért azt gondolom, hogy a húsvét is több mint a spenótos Wellington-pulyka, vagy a sonka tormával. Szerintem épp a leginkább dalai-láma szerű pápa regnál, ő valami tényleg krisztusi üzenetet igyekszik áttolni. Amiben semmilyen semjénzsolt nincs, pedig ő azt mondta, hogy fantompártja a katolikus egyház dárdahegye. Miközben nála még én is jobb keresztény vagyok, úgy hogy nem, plusz nem öldösök ártatlan állatokat kurva sok pénzért, mert nekem ez a hobbim....

Húsvétkor nem vettem húst, sajtos pogi van, meg zöldséges pizza. Részemről ez a lelki béke, a fővadász meg úgyis elkárhozik, már ha igaza van a cégének.