Csináltam ma szusit, egyrészt mert régen csináltam, másrészt meg volt itthon minden fontos hozzávaló, a boltba meg lusta voltam elmenni. Mondjuk ha nem lett volna itthon nori, szusirizs, wasabi, savanyított gyömbér, szójaszósz meg ilyenek, akkor is próbálkoztam volna, legfeljebb a hagyományoshoz képest némileg módosított recepttel.
A nori helyettesíthető mondjuk salátalevéllel (az is zöld), esetleg félfamentes rajzlappal, az legalább sima, szögletes, és valahol találnék hozzá vízfestéket, hogy zöld legyen. A savanyított gyömbér kiváltható savanyúkáposztával is, a wasabi sima tormával, amibe keverünk egy kis csilit, hogy csípjen (meg ugye zöld vízfestéket, ha már elővettük), a szusirizs helyett megfelel a sima rizs is, ha az sincs, akkor a tarhonya, lényeg hogy jó ragacsos legyen.
A szusiba kell ugye hal is (bár kihagyható), de ha tennénk bele csak nincs, akkor jó a parizer, a lángolt kolbász vagy a pörköltmaradék (tetszőleges kombinációban), ha ezek is hiánycikkek otthon, végső esetben bevethető a kisdobozos sertésmájkrém. A szójaszósz remekül pótolható sózott-borsozott ecetes feketekávéval, színre stimmel, és ha elég sós, úgysem érzünk ki belőle más ízt, a zöldségek meg eleve tetszőlegesek, a répa helyettesíthatő paradicsommal, a paradicsom meg kecsappal, a kecsap meg erős pistával, szóval mindenre van megoldás, csak kreatívnak kell lenni.
surfandsunshine.com
És a különböző alternatívák szabadon kombinálhatók, építhetünk rájuk például egy igazi "running sushi" éttermet, ahol cucc kis tálkákban köröz egy szállítószalagon, és mindenki leveheti, a neki szimpatikusat. Persze ha nincs pénzünk ilyen szállítószalagra (vagy simán csak a bányában töltött gyerekkorunka emlékeztet), akkor bevethető a szekrény mélyén porosodó régi villanyvasút is, vagy simán divatba hozhatjuk a "standing sushi" éttermeket is, ahol ha a paraszt enni akar, majd odamegy a pulthoz, azt' vesz magának valamit.
Na most, a salátalevélbe tekert májkrémes-kecsapos tarhonya, savanyú káposztával és sós-ecetes kávéval olyan egyedi és autentikus szusi-élményt kínál, amihez foghatót akkor sem találnánk máshol, ha egészen Japánig utaznánk érte.
Ráadásul remekül illeszkedik a debrecenis hot-dog, a pulyka-kebab és a csalamádés hamburger ősmagyar gasztronómiai hagyományába. A sok hülye külföldi meg még csak nem is sejti, miből marad ki...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése