A szokásosan rendes reggeli sétámon feltűnt, hogy még nincs is május, de már vége a tavasznak, már alig virágzik valami, minden csupa zöld, a "májusi" cserebogarak javarészt döglötten hevernek a járdán meg meleg van. Amúgy épp ezért kell reggel sétálni, mert akkor még nincs olyan meleg, bár elég hülye szögben süt az ember szemébe a Nap, de legalább nincsenek emberek az utcán, pontosabban aki mégis, az amolyan hajnali részeg, vagy dolgozni indul, de leggyakrabban mindkettő egyszerre. (Ha véletlenül egyik sem, akkor a postás.)
Ilyenkor jó parkban sétálni, mert bár ott is sok a zöld, de még a postással sem kell találkozni, az öreg platánfák meg a giccses szobrok csak a legritkább esetben kapnak csomagot vagy tértivevényes levelet, és szerintem akkor is nekik kell elmenni érte a postára, mert eddig még egyetlen fán sem láttam levelesládát, meg csengőt, ahol be lehet csengetni hozzájuk. Vagy nekik?
kepguru.hu
Viszont ha nincs kedvem a legközelebbi park felé keveregni, a környéken akkor is rengeteg nagy fa van. Jobban belegondolva a városban nincs is sok park, az lehetett sok évtizede a koncepció, hogy maga a város legyen parkosítva. Ez persze remek ötlet, a környéken is akármerre megyek mindenhol nagy fák vannak, csak épp a konyhában kell villanyt gyújtani nappal is, mert oda egyáltalán nem süt be a Nap, viszont egy bazi nagy fa van az ablak előtt. Illetve több is. A fákon amúgy valaki madarakat és idegesítő rovarokat termel, és lehet hogy ugyanő (vagy valaki más) időnként műanyag zacskókkal díszíti fel őket, persze lehet, hogy szimplán azt hiszi, a madarak szeretik a műanyag zacskót, mondhatni a műanyag zacskó a fa-rovar-madár hármasság mellett a lakótelepi ökoszisztéma negyedik sarokpontja. Pedig nem is, hanem a buszmegállóban, padon, lépcsőház-bejáratnál vagy simán csak a kuka mellett (!) felejtett mekis pohár, zacskó, sültkrumplis tasak. A minap saját szememmel láttam, ahogy két feketerigó (a veréb meg a galamb mellett kábé ezt az egy madárfajt vagyok képes biztonságosan beazonosítani, ja meg a csirkét) összeveszik valami mekis maradék fölött, amit valaki a ház előtti padon hagyott.
És amikor reggel - pláne hétvégén - még viszonylag csönd van, bármerre mászkálok is, mindenhol térdig járok a madárcsicsergésben, ami elsőre nagyon hangulatos és megnyugtató, de fél óra után már kezdenek az ember idegeire menni az üvöltöző szárnyasok, és kénytelen felhangosítani a Slayert, az mp3-lejátszóján. Mert bár remek dolog a természetközeliség, de egy városinak azért vannak határok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése