2018. április 20., péntek

A Scully-hatás

Van ez a kutatás a Scully-hatásról, de nem igazán értem. Ugye az lenne a lényege, hogy azok azok a nők,akik nézték az X-aktákat, nagyobb eséllyel mentek tudományos pályára, mint akik nem. Mert Dana Scully karaktere kedvet csinált a tudományhoz, illetve ahhoz, hogy azt nők is műveljék.

De szerintem ez sima hülyeség, illetve beszűköltség. Attól, hogy Amerikában rengeteg a kertvárosi háziasszony, akinek a takarítás meg a gyereknevelés a karrierje, ez még nem általánosítható. Mint ahogy nem minden férfi szereti a sört (én mondjuk igen) vagy a focit (na, azt én tényleg nem), ugyanígy a nőiség nem zárja ki a tudományos munkát, sőt nem is korlátozza jó ideje már, tessék emlékezni arra a névre, hogy Marie Curie.

Mikor egyetemre jártam, a legtekintélyesebb tanáraim legalább fele nő volt, beleértve a szakdolgozati konzulensemet is, és nem csak én értékeltem nagyra őket, de a fél kiskörút is. Nincs olyan hogy női agyvelő, ez szimpla előítélet, legfeljebb társadalmi kirekesztés van, de talán már nincs is, írók, tudósok, tanárok közt nem látom a nemi diszkriminációt.


Amúgy is, ha ezek a férfiak, én átiratkozom semleges neműnek (máig nem értem, mi a francot bírnak annyian a Bizottságon), nagy változás nem lenne, meg amúgy is beleférne a gender-tematikába. De ezzel a Scully-effektussal nem tudok mit kezdeni, legalább is itt, Európa szomorúbbik felén, nálunk a máshol népszerű műfajként működő kertvárosi feleség már a luxuséletmódot jelzi, családot, lakást, netán autót fenntartani egy fizetésből nálunk már az Endivajnai magasságokat jelenti. Luxusfeleségek primitív kivitelben.

De hogy legyen valami jó is a végére, az előző szar szám után itt egy remek Clash. Enjoy!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése