Csúcsfokozat

A csúcsfokozat az igazából a Top Gear, guglifordítóul. A guglifordító itt mondjuk elég pontos, bár a csúcsfokozatot szerintem még nem hallottam magyarul talán. Részemről hosszú évek óta simán csak topgír a vonatozó BBC-s műsor, ahol autók ürügyén hülyéskednek a műsorvezetők, pontosabban hülyéskedtek, mert mióta kirúgták Jeremy Clarksont (és vele együtt távozott James May meg Richard Hammond is) nem nézem, úgyhogy tudja a fene, a mostani faszik hülyéskednek-e színvonalasan, vagy csak simán hülyék. Vagy - és ez lenne a legrosszabb változat - komolyan veszik, hogy ez egy autós műsor, pedig régóta nem az, nagyjából ezért is nézhető számomra nekem.

Ma viszont az államalapítás (vagy állatalakítás, ahogy az valami reggeli híradó műsorvezetőjétől hangzott) ünnepének alkalmából az egyik tévécsatorna, akinek csak azért sem csinálok ingyenreklámot, reggel hattól este hétig kizárólag Top Gear-t ad a Carkson-May-Hammond trióval, ami jelentősen emeli a jeles nap fényét. Mert eme remek műsorban egyetlen beszédet sem kell végighallgatni az ezeréves magyar állami kereszténység nemzetmegtartó jókedvvel bőségéről, nincs sír hol nemzet süllyed el, nincs tisztavatás a pocakos tábornokokkal, de még ünnepélyes zászlófelvonás sincs. Csak mindenféle szórakoztató marhaság,például hogy miképp lehet olcsó használt autóból olyan kétéltűt építeni, ami pont bájos vidéki horgásztó közepén süllyed el, vagy hogy viselkedik egy Mini Morris ha némi átépítés után leküldik egy sísáncon, csak mert felháborító módon a téli olimpián nem indulhatnak autók.

Úgyhogy mivel lelkem mélyén anarcho-szindikalista vagyok, és magasról megvetem az államot mint elnyomó intézményt, az államalapításról való megemlékezés legadekvátabb módja az ha tojok rá, és topgír -nézéssel (igazából háttértévézéssel, hisz most is az megy, miközben gépelek) töltöm a jeles napot, aminek amúgy sincs több értelme, mint hogy nem kell dolgozni.

Mai posztmodern, posztindusztriális információs társadalmunkban, ahol a webes internet online hálózata a fotelomig hozza a világ bármely agyahagyott gondolatát, már eleve nem vagyok rászorulva a Csíksomlyó-fanchise, a nemzetről öblögető Armani-öltönyösök, a jurtában okostelefont nyomkodó műnomádok meg a tűzijáték határolta giccs-paradigmára.

Apropó tűzijáték: remélem nálunk nem lesz, mert ellentétben mondjuk a szilveszterrel (amikor nincs bajom vele) most dolgozni kell holnap, minek következtében ma korán fekvő lennék, és nem hiányzik hogy a durrogtatás miatt ne tudjak aludni. (Régebben a szilveszteri durranásokat sem viseltem el, mert nem volt vicces egy még órákig rettegő kutyát vigasztalni, aki remegett mint a kocsonya, és legszívesebben a zoknis fiókba bújt volna. De  már nincs kutya.)

Közben megnéztem, lesz tűzijáték, este tízkor, amikor én már egy órája elmentem aludni, ráadásul itt egészen közel, a teszkó mögött. Városligetnek hívják amúgy a területet, ami egyelőre nagy marhaság, mert van mindenféle játszótér, futópálya, mesterséges tó szigettel, és az egész a városban van, de a ligethez fák is kellenek, nagy fák. Itt meg évek óta nem mennek sokra a facsemeték, amiket szerintem épp csak gondozni felejtenek el, de legalább nem takarják a tűzijátékot, a lelkes közönség elől, akik hősiesen túlélték a Kiskondáskaláka Honvéd Tűzoltózenekar hagyományőrző néptánccal súlyosbított szentistvános  csűrdöngölő gyerekműsorát.

Ami persze engem még nem zavarna, de a tíz utáni durrogtatásért zabos vagyok. Durva anyjukat!

De még az új kenyér ünnepéből is csak tegnapi zsömle maradt, ami jogos, úgyis van valami pártállami fílingje, legalább is erre utal,hogy mostanában nem nagyon emlegetik.