Van az a fura szokás a korábban szovjet, manapság orosz űrhajósoknál, hogy munkába menet (vagyis kilövés előtt, szóval azért nem napi rendszerességgel) levizelik az őket a kilövőállásra vivő busz jobb hátsó kerekét. Mert annak idején Gagarin is ezt tette, nyilván szükségből, azóta meg hagyomány.
Ez a marhaság annyira nem közismert, hogy én is csak most hallottam róla olvasás által emitt, de nem igazán értem.
Látszik, hogy az emberiség még mindig ott tart, hogy érti ugyan a babonákról hogy babonák, de azért azoknak megfelelően viselkedik, mert miért ne, ha fekete macskát látva a hátunk mögé köpünk, abból baj még nem lehet. de ha elmulasztjuk akkor esetleg, úgyhogy jobb biztosra menni. Mint ahogy Bödőcs mondta: ha lenne isten, én hinnék benne.
Furcsa viszont, hogy ezek keréklepisilők mégis csak űrhajósok, akik között viszonylag ritka lehet a retardált, ehhez képest lelkesen slagolnak, sőt a hivatkozott cikk szerint még a női zűrhajósok is beszállnak, legfeljebb ők kis üvegcsében viszik az előre lecsapolt anyagot, a nyilvánvaló technikai nehézségek miatt. (De azért ha már technikai nehézségek: én eddig úgy képzeltem a szkafandernek nincs slicce, de az alábbi kép szerint valamije mégis van, miközben a szkafanderen belül is kell valami edény. mert beszállás után már nem lehet a szokásos módon intézni, az űrkabinnak ráadásul kereke sincs.)
index.hu
És ezt az egészet természetesen "hagyománynak" nevezik, pedig a rituálé szimpla babonának tűnik tényleg, mint amikor a fekete macska fellöki a kéményseprő sótartóját, és ettől negyven napig esik péntek tizenharmadikán.
De ha már űzik ezt a remek debilséget, lehetne az egész kicsit viccesebb. Mondjuk jól mutatna egy felirat a jobb első kerék felett, hogy "Oroszország jövője a te kezedben van", lehetne egy vécésnéni aki beszedné az aprót, vagy egy rendőr aki közterületen brunyálásért helyszíni bírságol. És persze reméljük a buszon azért lehet kezet mosni, mert mégis csak...
Igazából helyből hülyeség egy-egy véletlen und egyszeri esetből ilyen rendszert kreálni, bár igény az láthatóan van rá. De én például hiába hánytam le egy szombathelyi villanyoszlopot '93-ban, nem járok vissza évente megismételni, sőt a huszonöt éves évfordulót is kihagytam. Pedig jeles nap volt, magamat is meglepve vizsgáztam ötösre, csak már nem emlékszem miből.
Na ja, így jár aki nem ápolja a hagyományokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése