Többször elém került mostanában a technológiai szingularitás fogalma, amit persze valami egzotikus trópusi betegségnek gondolnék, ha nem lennék ennyire művelt. De az vagyok, és sok sci-fit olvastam már, úgyhogy arról van szó: a technológia fejlődése folyamatosan gyorsul, és egyszer csak olyan módon és olyan sebességgel változik a világunk (technoszférával együtt a társadalom is), amit már nem tudunk követni vagy felfogni, és pláne kiszámíthatatlan lesz.
Mondjuk párszáz éve évtizedekig (vagy tovább, több generációig) tartott valami lényegesen új találmány megjelenése, aztán csak pár évig majd pár hónapig, ma meg naponta találhatunk valami forradalmian új kütyüt, már ha érdekel az ilyesmi, meg odatalálunk a neten a sok meztelen nő, sörfesztivál, macskás gif és befektetési tanács között. (Ha viszont egy meztelen befektetési tanácsadó lép fel egy sörfesztiválon, akkor már csak ezzel lesz tele a webes online világháló netes felülete, a folyékony lézerre és a propelleres vakondra pedig várni kell másnapig. Amúgy is arra jutottak kutatók, gondolom "brit tudósok", hogy az igazi, egyfajta kíváncsisággal is felszerelt mesterséges intelligencia egész nap a tévé előtt döglene, elvégre a saját algoritmusunk is valami ilyesmi.)
A technológiai szingularitás amúgy pont valahol a mesterséges intelligencia környékén kezdődne, amikor már gépek terveznek gépeket, először ezek működését nem értjük majd, majd a céljukat sem, ilyen sötétben repülő lézeres izék lesznek amik elől bujkálni kell, de akkor meg jön a Svarcenegger, meg John Connor.
Persze még nem tartunk itt, az automatizált végítéletig akár még hónapjaink is lehetnek hátra, például még nem tartunk ott, hogy a robotok elveszik munkánkat. Pedig az enyémet például nyugodtan vihetnék, csak legyen kulcsom ahhoz a robothoz, amelyik az én fizetésemetkeresi meg, persze nekem. Hisz egy robotnak nem kell csokipuding, gombapörkölt, vezetékes melegvíz vagy buszbérlet, utóbbit amúgy sem merné kérni bárki is egy Terminátortőól.
Sőt azt olvasom a hávégéponthun, hogy Magyarországon még különösen nem fenyeget ez a munkaelvevés, de majd fog, a baj csak az, hogy nekünk addig is dolgozni kell.
A vonatkozó cikkben amúgy azt is írják, a General Motors (ami nem csak motorokat de komplett autókat is generál) felhőalapú szoftverrel kombinált robotokat használ. A fejlesztés iránya innentől lehet a szintén felhőalapú hardver, ami bonyolult mert eddig még csak szétszedni sikerült mindenféle gépeket, de hiába hordták szét az öt kontinensen az alkatrészeket, valahogy semmi sem működött úgy mint azelőtt. Mert sehogyse működött nem, de egyáltalán tényleg, mondjuk nekem a laptopom sem működik, ha az akksi a másik szobában van, pedig kifejezetten felhős az ég. (Vagy csak simán sötétedik, de nekem ez mindegy, lényeg hogy kevés a fény idebent, a fikusz is ki akar menni az erkélyre.)
Persze a fejlődés mehet arra is, hogy robotalapú felhőket fejlesztenek, sok kicsi, de tényleg egészen apró robot rovart, akik aztán kötelékben, sőt rajban repülnek oda ahol épp nem elég felhős az ég, vagy a tulajdonos volt pasija/nője lakik, aki ráadásul fotoszintetizál is. Így aztán a robotalapú rovar-felhővel elsötétítve az eget, egészen lebéníthatja, hogy aztán már csak konzerv szaloncukrot meg régi Szeszélyes évszakok ismétléseket tudjon fogyasztani, ami már egy kicsivel az emberi lét alatt van.
Ha ebbe az irányba megy a kutatás-fejlesztés (bár hogy a fejlesztés miért ásna kutat azt sosem értettem), sok pszicho- és szociopata válik feleslegessé, őket mondjuk össze lehetne zárni valami trash-realityben, hogy lássuk mire mennek egymással. Ha csak simán a gyári szalagmunkásokat váltják a robotkarok felhőalapon (a felhők meg maradnak azok a pára-alapú természeti alkalmazások, amik eddig is voltak), az persze sokkal unalmasabb lesz, de akkor legfeljebb a mesterséges intelligenciák összeszerelnek a gyárban, megállás és cigiszünet nélkül, a volt összeszerelő napszámosok meg döglenek a tévé előtt, az MI-k helyett.
Most is ezt csináljuk, csak most szabadidőnek, sőt rekreációnak csúfoljuk, ami mellett még ott van a munka. De ha már nem lesz, majd ezt fogjuk munkának érezni, és panaszkodunk majd, hogy "tisztára fáj a rekeszizmom, mert ezek a szemetek direkt vicces filmeket adnak, de a ropin bezzeg nincs elég só..." vagy valami hasonlón intelligens módon.
De amíg nem kell régi Szeszélyes évszakok ismétléseket néznünk (és nem jön Svarcenegger), a világvége egyelőre elnapolható, vagy csak simán tojhatunk rá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése