Wunderkind alhadnagy utolsó naplóbejegyzése

 Ürgestorm generális aszonta, menjünk át a hágón, meg kell hódítani a túloldalt. Mire kérdeztem, hágni is lehet odaát? Mondta nem, ott nem faros frájlájnok vannak, csak halott ellenségek lesznek, ha jól csináljuk. Mondom erre, de hogy akkor minek, miénk lesz a túloldali legelő is, áshatunk lövészárkot bele, de mire fel?

A generálmajor igen dühös lett, majd leesett a bajsza az idegtől, de nem mutatta, csak két kutyát lőtt le, meg a kredenc üvegét zúzta be puskatussal, szóval nyugodt maradt, ahhoz képest, hogy szerinte a kérdésem már maga árulás.

Aztán kifejtette - a maga lényegretörő módján - hogy, ha nem tetszik a háború, akkor inkább illessem felmenőimet illetlenül, hátulról, de lehetőleg máma még. Mert a háború, az  maga a lényeg, az ember abban különbözik a majmoktól, hogy nem szarral dobálja a másikat, hanem srapnellel szórja meg.

A háború tesz minket emberré, mondta Ürgestorm, aki ennél filozofikusabb valószínűleg csak akkor volt, mikor végig kellett ülnie egy Wagner operát, és már a második felvonás közben az öngyilkosságot fontolgatta.

- Az élet harc, maga disznó! - mennydörögte - Simán csak élni, az gyáva megalkuvás! Harcolni kell, mindegy ki ellen, de harc nemessé tesz, vagy halottá, de akkor majd a temetéseden állnak körbe, és tisztelnek, hogy aztán berúgjanak. Az emlékedre, te senkiházi! A világ háborúból van, snapszból meg kúrásból, aki ezeket nem tudja élvezni, az nem ember, csak valami hülye, gyenge báb, akit eltaposunk, csak hogy érezze a felsőbbrendűségünk.

És akkor hirtelen megvilágosodtam. Az élet tényleg harc, valóban, de pont az ilyen baromságok ellen. Úgyhogy dezertáltam, avagy átmentem egyedül a hágón, fegyvertelenül, de fehér zsebkendőből zászlót applikálva. Rögtön el is fogott az ellenséges őrjárat, akiknek elmondtam, hogy miért is. Hogy a háború egy mekkora baromság, hogy most tényleg egy kisebb tehénlegelőért öljük meg egymást tucatszám?

Erre ők azt mondták, hogy az élet harc, a lényeg a háború és hogy örülhetnek, hogy végre eltaposhatnak egy hozzám hasonló férget.

Szóval most itt ülök, és várom hogy a kivégzőosztag megkapja végre a töltény-ellátmányt, mert a mostani adagból már nem pazarolnak rám. Addig is kaptam egy babkonzervet.

Az emberek tényleg nagyon hülyék...