Hírek szerint a Forbes magazin magyar részlege már megint Al- és Felcsúti Lőrinc barátot találta a leggazdagabb magyarnak, vagyonkája már az 500 milliárdot közelíti, ami kétségtelenül szép teljesítmény. Nyilván szigorú takarékosság eredménye, élére rakott minden forintot, plusz egy befektetési zseni, ez így egyszerűen sugárzik belőle.
De ami viccesebb (a szó tragikomédiai értelmében), hogy ma már ő minden idők leggazdagabb magyarja. Ezt nyilván nem lehetett egyszerű kiszámolni, mert az azért nem egyszerű, hogy mi lenne a Széchenyi grófok egykori vagyonának jelenértéke, csak a példa kedvéért.
És elgondolkodom, hogy ötszáz milliárdot én mire költenék, de ez persze nem egy bankszámlán lévő összeg, hanem cégek és vagyontárgyak összértéke, de ettől még Lőrinc barát nem kotorászik apró után, mikor reggel venne két pogácsát a sarki kisboltban. Én minden esetre fontolóra venném (ha lenne ötszáz milliárdom valami Kajmán-szigeteki folyószámlán), hogy melyik megyét vagy kistérséget venném meg, tokkal-vonóval. Elvégre kipróbálnám milyen lehet diktátornak lenni, ami egy anarchistától tényleg nagy mutatvány lenne. Vagy vennék egy ötven-száz kilométernyi autópályát, lezáratnám és bicikliznék rajta, mert utálok autók közt biciklizni. Valójában már biciklizni is utálok, az egyensúlyérzékem sem a régi, de az egész úgy kezdődött, hogy egyszer az árokban szorított egy nagy fekete autó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése