Tegnap megtekintés által elszenvedtem a múlt év talán legnyomasztóbb filmjét. Pedig mostanában olyan tempóban szenvedek el nyomasztó filmeket, hogy nehéz a privát aranyeremhez... izé aranyérmemhez jutnia bármelyiknek.
De a Mindig az ördöggel (The Devil All The Times) amit szoktak pszicho- meg bűnügythrillernek hívni (pedig műfajilag ez egy sorstragédia, csak nincs benne Oidipusz vagy Antigoné) közel két és fél óra tömény lelki és anyagi nyomor, amitől még napok múlva is lehet rosszat álmodni.
A sztori úgy indul, hogy Poszttraumás Fater hazatér a Háborúból. A Második Világból. Valahova az USA mélyen déli részére, Vérfertőzésfalvára, ahol majdnem mindenki mindenki rokona, és hát ki van bukva, de annyira, hogy kis híján már istenben sem hisz. Egy környéken, ahol üvöltöző-kiátkozó prédikátorok üvöltöznek istállónak kinéző templomokban, mert az olyan evangéliumi.
De aztán megnősül, gyereke születik, és ő lesz a legnagyobb bigott a megyében, aki a maga ácsolta kereszt előtt imádkozik a ház mögötti erdőben (tényleg olyan a miliő, mint egy darabolós horrorban), a kölökkel együtt, akinek annyi kedve van az egészhez, mint Pilátus a krédóban.
Aztán rákos lesz az asszony, meg is hal legott, pedig fater imamaratont szervez, és rituálisan kivégzi a fia kutyáját, afféle ószövetségi áldozat gyanánt. És aztán megöngyilkolja magát. És ez csak az előjáték vagy háttértörténet, mert aztán az árva fiú meg elindul a nagyanyához, a szomszéd államba, ami felőlük nézve a világ másik vége. Az alvilágé.
Mert az egész utazás (a konkrét és a szimbolikus) Amerika hátsó udvarán vezet végig, szex, erőszak, videó (ja az nem az ötvenes években járunk, de korrupció, rasszizmus, házi viszkit vedelő redneckek). Kissé epizodikus az egész, néhány történetszál között ugrál térben és időben, és végig szól a narrátor.
Szóval ez az amúgy Netflixes cucc igazából egy minisorozat, csak megcsinálták nagyfilmnek, ami lehet, hogy nem volt olyan jó ötlet.
De legalább remekül megmutatja, hogy milyen az az élet, amit rozsdás vasakból hegesztenek össze, hátul a pajtában. Meg hogy Sartre-nak mennyire igaza volt, mikor azt mondta, hogy a pokol másik ember. Így lehet ilyan helyeken mindig az ördöggel hadakozni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése