Mostanában rendre szembe jön egy hirdetés, miszerint hatvanöt év felett is meg lehet tanulni angolul. Hogy ez most célzottan talál-e meg, azt tudja a fene, de hát épp én panaszkodtam, hogy ha mindenki annyi idős, amennyinek érzi magát, akkor én legalább 65 vagyok, bár naptárilag az még 18 év, ami viszont egy komplett nagykorúság.
De ha annyi idősen még életben leszek, akkor rám is fér majd, hogy megtanuljak angolul, mert nagyjából pont akkora fogok elfelejteni... izé, azon a nyelven ott. Ma még megy, most írtam egy kis másfél oldalas statisztikai elemzést egy edinburghi (bár londoni központú) cégnek, afféle próbamunkaként, hátha kapok tőlük megbízásokat az itthoni hómofiszba, még mielőtt a híd alól kellene vadásznom az ingyen wifit.
Mondjuk ez a társadalomtudományi meg statisztikai szaknyelv azért nem áll távol tőlem, sőt még kenyeret is tudnék kérni angolul, meg tejet, fish&chipset, babkonzervet, és azt, amire az van írva, hogy Spam.
Amivel még jobban állok, mint azok az egykori tisztiiskolások, akiket a nagy Szovjetunióba küldött képeződni a légierő, és bár a hajtómű alkatrészeit egy idő után már jól tudták oroszul, de a a kantinban már nem tudtak kérni egy pacalkonzervet. Vodka meg nem volt, pedig azt tudtak volna...
Devolt egy rövid időszak az éltemben, amikor majdnem tudtam olaszul (kellet a nyelvvizsga, odáig küzdöttem el magam), de az olasz nyelv tizenévnyi következetes nem használata miatt, az már szinte teljesen kikopott belőlem. Ma már csak ékes (töredékes) mondatokat tudok összerakni, de csak ha a Cosa Nostra embere pisztolyt nyom a fejemhez, az olasz tudásom jelentős százaléka mára már csak abból áll, hogy pizza, pasta, mozzarella, meg hogy Lamborghini.
De pacalkonzervet a magyaron kívül semmilyen más nyelven nem tudnék kérni, még jó, hogy mostanában nem is akarok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése