Én mindig is jobban szerettem a zöldséget a húsnál, kivéve ha kocsonyáról vagy körömpörköltről volt szó, de hát egy perverz állat vagyok nyilván, a köröm meg amúgy sem hús, ahogy a rántott disznóagyvelő sem.
Ám. Az ilyen szelet húsok sosem voltak a kedvenceim, világ életemben nem értettem, hogy szeretheti valaki a szalonnát (pláne, hogy most is hordok magamon egy adagot, és persze, hogy utálom), a grillezős dolgok meg attól lettek igazán érdekesek, ha padlizsánt (is) grilleztünk.
Ezért volt jó ötlet, hogy anyámmal megállapodtunk, ha húslevest főz, a zöldségeket rakja nekem félre. Mert sokáig kidobta a levesben órákig főtt karalábét, petrezselymet, meg a répa nagy részét. Pedig ezekből tudom előállítani a legjobb, pirítósra való zöldségrémet (izé.. krémet), csak egy kis hagyma kell még hozzá. De hát hagyma mindenhez kell, kivéve a karamellfagyit, bár egyesek szerint abba se árt egy csipetnyi.
És tényleg, ez a cucc, jobb mint a szintén pirítósra való zöldfűszeres gombapasztám, bár nem árt, ha az ember jelen van mikor készül. Mert a gombás az úgy fest, mint egy algás iszappakolás, a leveszöldséges meg mint amit már egyszer kihánytak. Az egyiket - ha elég elszánt az ember - az arcára kenné, ha nem eléggé, valaki máséra, a másikat meg simán csak feltakarítaná, naná.
De ha látta készülni, és belekóstolt közben, akkor két napig sem tart ki a hűtőben, ami sajnos a hátsó sorban penészedő valamiről (ami vagy sajtos izé, vagy valaha sütemény volt) nem mondható el.
De a leveszöldség kidobása hiba, mint ahogy az is ha a hajunkra kennénk.(Nekem amúgy is egyre kevesebb van belőle, kár belé a petrezselyem, de komolyan.)
csirip.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése