Kaptam egy ímélt tegnap kora este, amiben egy rég nem látott ismerős reagált a reggeli posztomra. Ő, mint elkötelezett protestáns azt írta, hogy de igen is van Gondviselés (miközben az „Isten pont nem néz ide"-hipotézist karmolta), csak ezt nem mindenki veszi észre. Mert vagy nem is akar tudomást venni róla, vagy egy nettó szemétláda, aki tettlegesen iratkozik ki (folyamatosan) a kegyelemből, meg hát mindig is eleve kevesen vannak a kiválasztottak. Aszonta (írta), hogy a Bibliában lehet utánanézni, meg is adta, hol. Nos, mivel van itthon Biblia (Bhagavad-Gíta mondjuk több, háromféle magyar és háromféle angol fordításban), Buddha beszédei, de még a Mormon könyve is, utánaolvastam.
A Jelenések könyvéről lenne szó, pontosan a hetedik fejezet elejéről, mely szerint 144 ezer emberen van ott (konkrétan a homlokukon) a pecsét, hogy ők Isten emberei, elsődleges szolgái, akik már itt, e siralomvölgyben is kiválasztottak. (Miközben egyes ezospiritiszta félbolondok szerint ők direkt az apokalipszis idején ide inkarnálódó „fénymunkások“ - na itt azért félrenyeltem a joghurtot...) De miért pont ennyi? Nem kevés ez? Ha Isten mindenható, akkor nem tudna több embert bevenni a buliba?
Nyilván dehogynem, csak nem erről van szó. Mert 144 az 12x12, a tökéletes szám, ami úgy jön ki, hogy Izráel fiainak tizenkét törzse volt, és mindegyikből tizenkétezer kiválasztott. Ennyiben szimbolikus, ráadásul János apostol idejében a jelenhez képest elég kevés ember élt a Földön (vízen és levegőben még kevesebb), az emberiség összlétszáma olyan 180 millió lehetett, de több kontinensre elosztva. Na ekkor, a mediterráneumban, vagy a közel-keleten egy pár tízezres város(állam)maga volt a megalopolisz, a civilizáció központja. És ahhoz képest a 144 ezer rohadt sok, nemcsak igen nagyon szimbolikus.
És ebből is látszik, hogy akkoriban még nem volt divatban a tízes számrendszer, a tizenkettes annál inkább. (Hiába, hogy tíz ujjunk van, ami igazából húsz, de az olyan emberi, tehát földhözragadt, de a tizenkettes az már kellően égi, hiszen az nem semmi, ha egy nem túl nagy természetes szám önmagán kívül kettővel, hárommal és hattal is osztható, hogy valaminek az egyharmada az négy, de az egynegyede az három... Nem is értem, miért nem építettek komolyabb kultuszokat a tizenkettes köré, nekem gyerekkoromban csak egy buszjárat volt, később a , és a pont annyi dühös ember (apostolokról meg szó se esett), majd végül a 12 majom, ami az egyetlen film volt, amit egyedül is megnéztem a moziban, kényszer nélkül. (Hisz alaphelyzetben senki nem jár egyedül moziba. Magától. Olyan volt, hogy sajtóvetítésre kaptam meghívókat de az nem számít, az munka volt.)
faceboook.com
A 12 és a 144 persze máshol is felbukkan:
- II. Pius pápa 144-ben kiközösíti Markiónt, aki azt állítja, hogy az Ószövetség istene nem az igazi, omnipotens Teremtő, csak egy tökéletlen világot létrehozó démon, demiurgosz. Erre Markión saját egyházat alapít.
- A 144-es londoni busz a Muswell Hill Broadway és az Edmonton Green Bus Station között közlekedik. Ennek ugyan az égvilágon semmi jelentősége, rohadt külváros (csak én meg mániákus, úgyhogy egyszer biztos utaztam vele), a 12-es ellenben az Oxford Circus-től indul (tisztára kamu amúgy, nincs is cirkusz arra), és átvág a belvároson. Úgyhogy azt tényleg ismertem, bár ezen a környéken jobban bírtam a 3-ast, ami viszont a tizenkettő negyede, és kábé útvonalának egynegyede lefedi a másikat (nagy jóindulattal, valamint szubjektíve kerekítetten). Véletlen?
- Kevesen tudják, de Nena egyetlen igazi slágerének is az volt az eredeti címe, hogy 144 Luftballons, 99 meg úgy lett belőle, hogy mínusz adó und járulékok.
- És van még egy, ismét vallási hivatkozás, nevezetesen 144. zsoltár (Dávidtól) amibe feltehetően már betette lábát a korabelien is létező Háttérhatalom keze, mert egyszer csak szembe jön a tízes(!) számrendszer: "Juhaink szaporodjanak ezerszeresen, s tízezerszeresen legelőinkön!“ Botrány, komolyan mondom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése