A Nemzetközi Büntetőbíróság háborús bűncselekmények miatt elfogatóparancsot adott ki Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök és Yoav Gallant volt védelmi miniszter ellen. Ez egy tegnapi hír, melyre a Felcsútok Géniusza a ma reggeli rádiós iránymutatásában reagált is:
„Itt nincs más lehetőség, szembe kell szegülni a döntéssel“ böffent ki belőle, ami megint csak szép példája annak, milyen komolyan veszi a nemzetközi jogot, sőt a jogot egyáltalán. Úgy is, mint néhai jogász.
A szembeszegülés pedig az lesz, hogy meghívja az izraeli miniszterelnököt Magyarországra, itt meg nyilván meghosszabbítja Bicskéig. Ezzel csak annyi a gond, hogy amikor Netanjahu elvtárs leszáll a repülőről, igazából le kellene tartóztatni, ez következne Magyarország nemzetközi kötelezettségeiből, amik már megint, és üzemszerűen lesznek szarva.
Ez a szociopata önkényúr tényleg élvezi, mikor időnként (rendszeresen) belehányhat az asztal közepén álló levesestálba, hogy aztán egy cinikus-sértődős fejet vágva nézzen körbe: „Mi van gecik, nem szedtek? Nem vagytok éhesek? Lenézitek az én levesemet, mi? Ti senkiháziak!“
Egy másik hasonlattal élve, meg kicsit olyan, mint az óvodai homokozóban a Manócska csoport réme, aki mindenkit addig pofoz a kislapáttal, míg végre egyedül maradhat abban a homokozóban, ami tehát innentől csakis az övé. És nem veszi észre, vagy ha igen, nem zavarja, hogy már senki sem akar játszani vele, miközben a többiek meg önfeledten fogócskáznak, egymással.
Most sem látunk mást, business as usual, megy a farokméregetős árnyékbokszolás, hisz ha már az unió a megképzett ellenség, a rosszabb mint a szovjetek, akkor ő lesz majd a bot a küllők között, mint ez volt szíves közölni már korábban. Miközben a soros uniós elnökség is tart még, de egy kis skizoid duplagondol megoldja a kognitív disszonanciát. Miszerint a Dagadt folyamatosan szabadságharcol saját maga ellen is, és bár érti mi itt az ellentmondás, csak nem tudja. (Mert nem akarja, ha már a világ szerinte főleg akaratból épül.) Aminek persze van pozitív hozadéka is, hiszen ha ő az elnyomó és a szabadságharcos is egyben, akkor már nem kétséges, győz-e a végén?
Mondjuk harcolhatna a saját démonaival is, főleg a döbrögi-egója kapcsán mára már igen eldurvult nárcizmusával, de a vonatkozó történelmi tapasztalatok szerint ez eddig még egyetlen tényleges- vagy reménybeli diktátornak sem sikerült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése