Szász János forgatókönyvíró-rendező fenti című szerzői filmje igazán remek darab, ha különösebben nem is dobja fel az ember vasárnap délutánját. De hát nem is erre való, ha már egy darabolós gyilkosságot énekel meg. Illetve nem a film énekli meg, hanem egy korabeli, orfeumi jellegű kuplé, miszerint „Lédererné, mi van a kosárban? Kodelkának keze, feje, lába!". Mivel pedig eme butácska dalocska egy megtörtént esetre hivatkozik (majdnem azt írtam, hogy „... esetet dolgoz fel“) a maga morbid módján, ezért abból lehet egy érvényes, korhű und a maga módján realista filmet készíteni. A rendező egyébként már 1987-ben készített egy rövidfilmet (A Léderer-ügy), hogy aztán bő harminc évvel később megcsinálja az egész estés változatot is. (Mellékszál: Mi az, hogy egész estés, honnan jön ez a hülyeség? Ki az, akinek másfél-két óra az egész este, már a kínai meg észak-koreai kényszermunka-táborokban, napi tizenhat órát robotoló szerencsétlenket leszámítva? Meg a hasonló sorsú, itthoni létminimum alattiakat.)
Plusz Szász amúgy sem seggreesős vígjátékokban utazik, ő súlyos drámákat csinál, amiket hívhatunk nyomasztónak is, pedig csak sötéten drámai mód realisták, az élet kicsit sem napos oldaláról. Kábé ilyen volt - teljesség igénye nélkül - a Woyzeck, a Witman fiúk, a Temetés, a Megtört hallgatás vagy az Ópium: Egy elmebeteg nő naplója. És ilyen a henteskurva is.
Bár a film megtörtént eseményeken alapul, de azért jelentősen eltér a tényektől, jogosan persze, hisz nem dokumentumdarab, a darmaturgiai hitelesség a fontos, az meg hibátlanul megvan. A középpontban Mária egy filléres pesti kurva áll, aki épp besokall, és lelép a bordélyból. Összejön Léderer Gusztáv lefokozott csendőr főhadnaggyal, akit viszont köröznek, így a párocska vidékre bujdosik, és megpróbálja behajtani a férfi korábbi adósságát egy Kodelka nevű hentestől. Akit, mint az nyilvánvaló, mészárszéke keretében jól lemészárolnak.
Minőségi szereplőgárda (Gryllus Dorka, Nagy Zsolt, Hegedűs D. Géza, Andorai Péter, Börcsök Enikő), nyomasztó, fekete-fehér képek (elvégre hol volt még 1925-ben a színes film?), erőteljes zene és feszes dramaturgia révén mehetünk vissza egy rémes korszakba, mely - a fentebb idézett dalocskával ellentétben - nem morbid volt, hanem sötét, és javarészt erőszakosan elnyomó. (Igen, szokás mostanában feldicsérni a Horthy-korszakot, a rezsim emlékezetpolitikai ámokfutásaiban, de ott már lassan a Kádár-rendszert is, ám ettől nekem hadd ne kelljen, mert baromság.)
A film világa is ennek megfelelően nyomasztó, nincs is igazán azonosulható karakter, talán még Mária (Gryllus) egy kicsit, elvégre ő a kiszolgáltatott, el- és kihasznált nő, aki csak biztonságot szeretne, de közben egy pénzéhes ribanc, akinek annyira nincsenek fenntartásai, hogy szinte már mindegy is, hogy kinek a hibájából.
A Kodelkát alakító Hegedűs D. Géza meg hibátlan a tahó, alkoholista hentes szerepében, akik egyszerre egy hidegfejű számító dög, megy ösztönvezérelt kanos állat de leginkább mindez egyszerre, csapongó, sokszor kiszámíthatatlan módon.
Asszem bírom ezt a filmet, hiszen sötétem a lelkemnél, így ehhez képest magam vagyok a virágos réten szökdécselő életöröm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése