A Felcsútok Géniusza megejtette szokásos péntek reggeli prédikáció-jellegű kinyilatkoztatását a világ állásásról, az állami rádió buzgó alákérdezésével keretezve. Újakat nem mondott, az régóta nem szokása már neki, lassan olyan mint valami nepáli kolostor megzakkant főlámája, akinek egyszer, még évekkel ezelőtt beakadt egy mantra, és azóta is csak azt tudja ismételgetni. Akkor is, ha azt kérdezik tőle, mi legyen a vacsora?
Ennek modellértékű állatorvosi lova a békézés. A főnök folyamatosan békézik, hogy ő nagyon békepárti, miközben mindenki más mocskos háborúpárti, de legyen béke, ő csak annyit tud mondani, hogy legyen béke, mert a béke az jó, de a háború az rossz, az kibaszott rossz, még szerencse, hogy itt van ő, a nagy békepárti, a békeharc vezénylő tábornoka, aki most végre elmondja az embereknek hogy béke kell, mert a háború rossz, szóval szeretné kiemelni, aláhúzni, hangsúlyozni, és nyomatékosítani, hogy legyen béke, ő a béke pártján ál, jelszavunk hogy béke, csakis a béke....
És megy ez perverz, populista és elmebeteg imamalom már több mint két éve, egyetlen rohadt konkrétum nélkül, hogy mégis hogy lenne az a béke, milyen feltételekkel (milyen áron), kinek a közvetítésével, mi lenne utána, mi garantálná, hogy a ruszki diktátor betartja majd a kialkudott feltételeket? (Vlagyimir Vlagyimirovics ugyanis a Krím-félsziget 2014-es annektálása óta rövid úton telibe szart minden megállapodást, amit előtte aláírt.)
Nos, ilyen apróságokra szót sem veszteget a pártvezér és kancellár, így azért minimum gyanús, hogy a béke, az Putyin elvtárs békéje lenne szerinte. Az ukránok engedjék el a dolgot, amit az oroszok megszálltak, az legyen az övék, azt annyi. Hát nem, a világ nem ilyen egyszerű. 1938-ban, az első bécsi döntés idején is azt gondolta - többek között - Neville Chamberlain brit miniszterelnök (már az Anschluss után), hogy adják meg Hitlernek, amit kér, és akkor majd nem lesz háború. Mert a pszichopata diktátorok már csak olyanok, hogy megelégszenek a tárgyalóasztal mellett kizsarolt előnyökkel, és nem kapnak reflexből a fegyverük után. Ez közismert, csak már akkor se jött be, ellenben Putyin esetében már késő is tárgyalni, ő már rég a fegyverekhez nyúlt.
(Ez az egész hozzáállás arra emlékeztet, mikor különösen bunkó alakok azt mondják egy megerőszakolt nővel kapcsolatban, hogy „Mér nem hagyta inkább? Akkor hamarabb vége let volna! Egyébként is, minek mászkált arra rövid szoknyában?“ Aha, áldozathibáztatás, ebben utazik a magyar önkényúr is.)
És mivel a felcsútinak nincs nagyon más narratívája háborúügyben (miként az EU-ról is csak annyi, hogy szabadságharcot vív Brüsszel azaz némileg önmaga ellen), úgyhogy ezt habosítja egyre költőibb szóvirágokká, hétről-hétre. Most azt nyögte bele a mikrofonba az ő szájával, „A békevitorlás most vesztegel a nyílt tengeren“, Ami egy szép metafora, csak üres, mint az államkassza, de valamit mondania kellett, ennyi sikerült.
Elvégre nem lehet folyton csak azt mondogatni, hogy béke, béke, béke, béke, béke, béke... ööö, béka, ja nem , béke! Mert ez a szigorúan monoton darálás még azokban is felvetheti az értelmetlenség képzetét, akik amúgy vevők a főminiszter permanens békézésére.
De ennyi erővel mondhatta volna azt is, hogy a béke az nem sprint, hanem maratonfutás, és a békefutónak most épp kicsit begörcsölt a vádlija. Vagy hogy a békerepülőgép most egy reptéren tankol, de aztán akkorát repül majd, hogy meg sem áll a Holdig. (És ott is béke lesz ettől, de nagyon ám!)
Szerintem meg megyek, és csinálok egy békekávét, bár nem tudom, pontosan hogy áll a vérnyomásom, de mostanában már nem elég a felcsúti rádiószózatait olvasnom (dehogy hallgatom meg, azért mindent én se), hogy ne legyen túl alacsony, kell a koffein is. A pártállami kinyilatkozatatások olyan mennyiségben ömlenek az én nyakamba is, hogy lassan kialakul valami természetes immunitás, az aljas propagandadumával szemben. Ami ettől még aljas marad persze.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése