Most, hogy naptárilag is nemsoká belénk csapódik a december, ami az év egyik utolsó hónapja, kezdek ünnepi hangulatba ringatni magam. Mert az ünnepek ugyan csak egész kicsit szépek, és nem is túl felemelők, de pont ettől simulnak bele a mindennapok fölé.
Múltkor voltam boltban, plázásban, és minden tele volt műfenyődíszekkel, gondolom most időben kezdik a kiárusításukat, ha már tavaly ennyi a nyakukon maradt. Hogy most mindenhová ki kell tenni őket. Ööö... azokat.
A boltban meg láttam csokinyulat, a csomagolásán pirosba öltözve, nagy fülekkel és szakállal, gondolom hogy így teszkó gazdaságos, a nyulat mikulásolják, és ami megmarad, az majd húsvétkor lesz vicces, ha már a sonka meg a tojás önmagában nem az. Meg a locsolkodás se, az nagyon kínos egy baromság, még jó hogy karácsonykor nem kell locsolkodni, de ettől persze húsvétkor még lehetne bejgli. Nyulas, mondjuk. (Az ingyenkonyhán meg mókusos.)
Karácsonyra viszont faragok töklámpást (mert tisztelem a hagyományokat, bár nem nagyon ismerem) és fészbuk-algoritmusnak öltözök a jelmezbálra, csak hogy tuti ne ismerjen fel senki. Így nyugodtam énekelhetem majd, hogy „Télapó ittas/ Dagadt a mája/ Fél a cipője/ Bűzlik a szája...", ami egy híres karácsnyi dal, halottam a Jutyúbos interneten többször is, főleg a Késelő Dzsordzsó csatornáján, messzendzseren.
És rá kell jönnöm, hogy a karácsony tényleg nagybetűs ünnep. Meg piros is (betűs), akkora. Először is van ez, ami most, hogy Nemsoká Karácsony, egy hónap múlva ünnepeljük majd Minjárt Karácsonyt, és december végén bekövetkezik a Bazmeg, Karácsony! (Ez a bazmeg persze nem az a bazmeg, ez ugyanis nem biztos, hogy trágár, mert minimum háromféle lehet: lehangolt/reményvesztett, dühös és meglepett-vidám. Hangsúlyozás kérdése az egész, ami persze így írásban eleve reménytelen.)
Nálunk még a szilveszter is a karácsonyhoz tartozik, de az újév már a kiégett, másnaposan bűnbánó fogadkozásokhoz, ráadásul akkor jövünk rá, hogy mennyire rohadt messze van még a húsvét, meg általában a tavasz. Pedig hivatalosan vízkeresztig tartana az ünnepkör, de a vízkeresztről a többség jellemzően annyit tud, hogy az egy valami, vagy amit akartok. Esetleg még hogy Sexpír, aki egyszerre volt író és kötelező irodalom.
Tényleg vacak ügy, hogy a karácsony pont a tél közepén van, mert így ugyan ilyenkor, novemberben lehet várni, hogy mikor végre már, de aztán elzúg felettünk, és még mindig sötétben érünk haza délután... Régebben ilyenkor volt farsang, disznóvágás, effélék, de generációk fel úgy, hogy a farsang az valami fánk (maximum!), a disznó meg szeletelt pörköltalap az Aldiban. És mivel banán, csokifagyi és turbószolárium ilyenkor is van, igazából kit érdekelnek azok hülye évszakok. Egy évszak, mindegy melyik, az olyan szánalmasan kilencvenes évek! Eleje.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése