Donáld Kacsa megint hülye

Trampli elnök-admirális-generális szerint az európai civilizáció halálra van ítélve, mert a migránsok szérkapják, mint bohóc a biciklijét, ezért az ő szövetségesei (egyben az USA szövetségesei, hisz a nemzet egy vele) a patrióta-nacionalista pártok. Kár hogy ez kettős jelző jellemzően a fasisztoid alakultokat jelöli (akik néha illiberálisnak nevezik magukat), mint a francia Nemzeti Párt (régebben még Front), a német AfD, meg a hazai Fidesz mostani utódpártja. Ők nem nácik, csak nem áll tőlük távol a fasiszta alapú korporatív államkép, az önkényuralomhoz való vonzódás meg a szuverenitásnak felfestett, sértődött bezárkózás. (Nálunk is azért van folyton besértődve a Dagadt, mert ő egy fasza kis istencsászárságot szeretne magának, de Magyarország szövetségesei, akik már nem az ő szövetségesei, folyton csesztetik, mert bár kormányozni nem szok tudni, de annyira antidemokrata, hogy a Holdról is látszik. A megoldás a szuverenitásról való hisztis visítozás, ami persze egy egyszavas mondatban is összefoglalható: Közöd?)

És Tramplival közös a Miközödhozzáköcsög-mantrán kívül, hogy ha már külső ellenséget kell találni mindenáron (mert idebent minden a miénk, mi meg mindent jól csinálunk), akkor tök jók erre a migránsok. Igazából mindkét típusos migráns, mert aki idejön az gyanús idegen (miközben gyanús, hogy pont ide nem jön szinte senki), aki meg innen emigrál az hazaáruló. Meg hülye, hiszen ez a legjobb hely evör, ahogy a költő mondta: Ha a világ kalap Isten fején, akkor Agyarország a fülzsír Isten fülében.

De a jenkiknek is van baja ezzel a nagy bevándorló-ellenességgel. Mert ha minden, akár másod- vagy többedgenerációs migránst ki lehet kúrni az országból, jellemzően dél felé, akkor  a nagyon amerikai fehér keresztény középosztály is elhúzhat, jellemzően kelet felé. Írországba, Hollandiába, Német- meg Lengyelországba. Mondjuk jobban belegondolva, ez nem is olyan rossz ötlet, persze nem az íreknek, hollandoknak meg a többieknek. (A feketék majd maradhatnak, az ő őseik nem bevándorlók voltak, hanem árucikkek...)

theweek.com

És Donáld Kacsának van egy másik, ideáltipikusan magasztos célja is, miszerint hogy „Amerika továbbra is az emberiség történelmének legnagyobb és legsikeresebb nemzete maradjon”.

- Csak szólok: nem ők a legnagyobb nemzet. Tessék csak megszámolni az indiaiakat meg a kínaiakat. (USA: kb. 350 millió lakos, India: 1460 millió, Kína: 1416 millió.) Nemzetnek itt persze egy-egy ország lakosságát hívom, mint Trampli is, hisz etnikailag elég sokféle mind a három.

- Azon meg, hogy melyik a legsikeresebb, hosszan el lehet vitatkozni. (Mint Douglas Adams-nél, hogy az emberek azt hiszik, ők a legintelligensebb létforma a földön, mert feltalálták a benzinmotort, az atombombát, meg a szappanoperákat, a delfinek viszont tudják, hogy ők azok, pont mert nem szabadítottak ilyesmiket a világra.)

Ha háborúban mérjük a sikereket, nagyjából oké (csak felejtsük el Vietnámot, Afganisztánt, nagyjából Irakot és a saját polgárháborújukat), de ha civilizációs und kulturális eredményekben, akkor félre kell tolni a rabszolgaságot, a faji előítéleteket, a birodalmi arroganciát, Hollywood elmúlt évtizedeit, a gyorséttermeket, a szar és szegregáló oktatást, a megfizethetetlen egészségügyet, a glam-rockot, a Gates - Zuckerberg - Jobs tengelyt, és nem mellesleg Tramplit magát...

És mi van, ha a siker mondjuk nem is ilyesmiket jelent, ismerek olyat, akinek élete sikere a megvilágosodás lenne, és kurvára nem érdekes, hogy egy luxus magángépen, vagy a 47-es busz állóhelyén éri majd, ha végre beüt.

Félreértett rendelések

Az elmúlt két napban egész nap szürkület volt, avagy fel sem kelt a Nap, naphosszat. (Állítólag a Nap nem is „kel fel“, csak aláforog a Föld a sugarai fényének, de ez szerintem hülyeség. A Föld nem forog, mert lapos, és akkor folyton szédülnék... De így csak majdnem folyton szédülök, szóval inkább a Nap körülöttünk, és attól.) Verőfényben horrort kell nézni, havas eső idején nyárias vígjátékot, ilyenkor meg fekete komédiát, bár azt bármikor lehet.

A pék nem egy mai darab, mert 2007-es, de legalább brit, és annyira kisvárosi, hogy tisztára falusias. (A nagybritánoknak van az a fura szokásuk, hogy minden koszlott falu valamilyen town, persze az amerikai westernekben meg ha 28-an laknak egy kupacban a prérin, az már city.)

Van benne egy kiégett bérgyilkos, Milo (Damian Lewis), aki nem leli már örömét a bérgyilkolásban, ki akar szállni, de a megbízói nem pont ezt akarják, úgyhogy lelép a térképről. A kisvárosi faluba, ami nyilván tele van fura ám önazonos fazonokkal, és akkor azt hiszik róla, hogy ő az új pék. Igen, nem túl eredeti felütés, és csak közepesen vicces, mikor tényleg próbál valami kenyérre legalább nyomokban emlékeztető dolgot összehozni próbaképp a konyhájában, de aztán a helyzetkomikus helyzetekből kihozza az író-rendező (Gareth Lewis) a maximális... nos, komikumot.

Belterjes helyi közösség, mindenki gyanús, aki nem gyanús, az új pék meg eleve gyanús a halboltos kis segédjének, ő kiszúrja, hogy bérgyilkos, csak túl sokat füvezik ahhoz, hogy elsőre bárki is komolyan vegye. Aztán már a komplett helyi kanbuli azon tanakodik, hogy Milónak kit kell majd megölnie. És innentől fordul abszurdba az egész, mert többeknek is van ötlete, hogy személy szerint ők kit öletnének meg, ha már úgyis bérgyilkos a szomszédjuk. A rettegett Pék, akinek biztosan ez a mozgalmi neve.

Ehhez képest kezd el kissé égett kenyereket sütni, meg beleszeretni a helyi állatorvosba, és ahogy a helyi erők leszervezik nekik az első randit, az fergeteges. (A csaj nem mellesleg Kate Ashfield, akiről nem tudtam, honnan ismerős, de később leesett, hogy ő volt az Aláli Ullák Ajnala (plusz három Há) című zombizós minőségi vicceskedésben is. Csak ott még a Simon Pegg volt a pasija.)

Szóval a főszereplőnek megtetszik a pékezés, a nő is adott, úgyhogy marad, csak előbb még le kell számolni a múlt maradékával. A vége meg várhatóan egy negédesekdő happy end, ennél szarkasztikusabbat vártam, de el lehet nézni a kisfaluváros lakóinak hirtelen színeváltozását is, mert a szeretet mindent legyőz (kivéve az enyhe hányingert), és egyébként sem angolok, hanem velsziek jól.

Az elején még azt hittem, elmegy az egész valami Guy Ritchie-irányba, de aztán inkább a Hot Fuzz, magyarul Vaskabátok(?) című Edgar Wright-filmre emlékeztet, csak itt nincs nincs vérig menő erőszak, és ennek megfelelően érzelmesebb is. De a humor feketesége az stimmel. (Igazából senkit sem az zavar, hogy egy bérgyilkos költözött a faluba, hanem hogy tortarendelésnek érti a gyilkossági megbízásaikat...)

A kukázó-konkurencia

Minden jel arra mutat, hogy a mosómedvék lassan háziasítják magukat, főleg mert kényelmesebb kukákból kajálni, mint erdőn-mezőn vadászni bogyókra, meg rovarokra-csigákra. Némelyik csiga ugyanis még a gombáknál is gyorsabban képes menekülni! A kukák meg nem mennek sehová, de egy mindenevő állatnak kész svédasztalok (svédtartályok?), persze főleg a hanyatló nyugaton, ahol máig döbbenetes mennyiségű, amúgy ehető kaja landol a szemétben. (Nálunk biztos kevesebb, hisz dolgos népünk takarékos, no meg a szárnyaló gazdaság növekedésével párhuzamosan nő a kukázók száma is, itt a környéken már erős a konkurenciaharc Ibolyáék, Feriék meg Győzőék között a fél pár cipőkért és szárazkenyérért, mondjuk nem is látott mosómedvét még senki a Fekvehányás utca környékén!)

A háziasodás persze hosszú folyamat, a linkelt Telex-cikk is behozza a kutyákok példáját, akik úgy 15-30 ezer éve lettek háziállatok, és a fene tudja meddig tartott azzá válniuk, de nem biztos hogy az emberiség egy tömeges önkihalás nélkül ki tudná várni a házikedvenc mosómedvék korát, Ami lehet hogy nem is baj, aki látta a Galaxis őrzőit (az egyetlen nézhető marveles vackot), az tudja, hogy sunyi és erőszakos lények, pláne ha fegyverük is van, bár a filmbéli mosómedve végig tagadja, hogy az lenne. Nyilván valami fajok közti erotika termékeként tekint magára.

444.hu

Most véletlenül nem a méltán legendás „brit tudósok“, hanem amerikai kutatók jöttek rá, hogy a városok környékén, vagy egyenesen a városokban csövező állatok (laknak-e nálatok?) külsőleg is változni látszanak, például megfigyelhető náluk egy 3,56 százalékos pofarövidülés az átlagos a vidéki mosómedvékhez képest. Plusz az átlagos vidéki mosómedvék kantáros nadrágot hordanak, isznak, és tehénszar-szagúak.

A pofájukkal meg nem az a gond, hogy milyen hosszú, hanem hogy milyen nagy!

De az egész spontán háziasodásból azért következik egy súlyos megállapítás. Ha ugyanis a mosómedvék már attól változnak (külsejükben és viselkedésükben), hogy az emberek közelében élnek, akkor az emberi létforma eleve fertőző! És akkor mi mindenféle mutáns vírusoktól félünk, pedig egyre gyanúsabb, hogy mi vagyunk a mutáns vírus az élővilág egészéhet képest. 

Ezért nem válaszolnak az ufók sem jönni, mert csak mi vagyunk intelligensek a környező galaxisokban, mert az intelligencia is csak egy fatális, de nagyon ritka mutáció.

A sarki kurtiszán

Már megint bulvárhíreket fogyasztottam g kávé helyett, vérnyomás kipipálva vala! És ehhez nem kellett direkt keresni, a régen (egyre régebben) szebb napokat látott Zindex, úgy is mint Zorigó 2.0 Light, címlapon tolja a trasht. Persze csak a címlap alján, azért Light, mint a néhai fehér Marlboro, a címlap felső  része kell arra, hogy az ellenzék ellenzéke lehessenek, de csöcsök nincsenek. Még.

„Hűha - Hoppá! Dokumentumfilm készül Curtisről – itt vannak a részletek“

Kurva nagy hűhahoppá van, de tényleg. (Alig várom a részleteket is, azokban rejlik az ördög.) Elvégre Kurtisz akkora nagy művész, olyan megkerülhetetlen közéleti aktor és influvéleményenszer-vezér, hogy minimum dokumentumfilm kell róla, de azért ne vessük el rögtön, hogy hamarosan bronzba szoborja majd egy meg nem értett keramikus és vízvezeték-szerelő.

Így érthető, hogy 120 milliós állami támogatással készül a nyilván korszakos jelentőségű dokumentumfilm (3D is lesz, remélem), hisz mi másra is lehetne költeni ezt a pénzt, ha nem erre? És kell is erre költeni, a végén még utcára mennek a digitális polgári körök, analóg módon persze, hogy a kedvenc popipari megélhetési bűnözőjükről még egy rohadt filmet is magánpénzből kell fizetnie annak, aki szerint ez megéri? Hát hol élünk?

Kurtiszról persze fél éve még egy harci digitális nyugdíjas sem hallott, volt ugyan fellépni az a felsőtaknyosi falunapon, de a közönség addigra már be volt rúgva, így annyi maradt meg belőle, hogy a volt az a napszemüveges bunkó plébekkről. (Vagy lehet, hogy csak videoüzenetben, utólag is  homályos az egész...)

120 milla persze nem nagy pénz. Mert van akinek úgy nem nagy, hogy elképzelhetetlenül óriási, és van akinek csak apró, parkolásra meg kávéra. Időarányosan Lőrinc barát kábé ennyit keres, miközben Blikket olvasgat a vécén ülve. De arra pont jó, hogy visítanak tőle a libsik, meg értetlenül kérdezzék, hogy ez a Kurtisz, ez ki a fasz? Pedig a válasz egyszerű, pont az.

M.A.S.H.

„Ez a hadsereg. Senki sem tudja a legjobbat kihozni magából.“ 

Tegnap este nem hirtelen felindulásból, de hosszú idő után újranéztem a M.A.S.H. című Robert Altman filmet, mert nagyon bírtam, sőt a belőle készült későbbi sorozatot is. A film amúgy 1970-es keltezésű, ami annyi régen volt, hogy akkoriban még én sem!

A cím láthatóan egy rövidítés, aminek feloldása Mobile Army Surgical Hospital (ez magyarul Mozgó Frontsebészet lesz), és ez is helyszín, valahol a koreai háborúban, az 1950-es évek elején (mikor még anyámék se).

Sok a sebesült, sok a meló, az orvosok meg valahogy úgy élik túl, mint Joseph Heller A 22-es csapdája című klasszikusának bombázótisztjei: szolgálaton kívül isznak, csajoznak, golfoznak az aknamező mellett, a fafejű parancsnokokat szívatják, hisz elve gyűlölik a háborút (Fú, pedig de nagyon libsik, szóval nekik ott és akkor is rohadtul háborúpártinak kellene lenniük, vagy nem?), utálnak ott lenni, de közben a hippokratészi esküt is komolyan veszik, azaz vágnak, varrnak, szeletelnek mint a gép, csak közben nem szenvednek poszt-traumás stressztől, mert épp nyakig ülnek a traumában a traumatológián (ami egy sátor), lelkizni csak ritkán van idejük.

Az egész film egy nettó háború- (és hadsereg)ellenes kiáltvány, féktelen humorral előadva, mert a két főszereplő frontsebész (Donald Sutherland és Elliott Gould) pofán röhögi az egész rémséget, más használható túlélési stratégiájuk nem lévén. Persze nem fizikailag kell túlélniük, harcokat nem is látunk, viszont komoly kihívás nekik mentálisan egyben maradni. Vannak a kockásan vonalas arcok, akik az „Uram, igen Uram!“ paradigma jegyében fingani is csak elvágólag, közvetlen parancsra tudnak, meg Sólyomszemék, a maguk lazaságával és abszurd poénjaival ("Istenem, úgy nézel ki, mint egy beöntés!"), és nyilván még így is ők a normálisabbak. Jó, hát egy őrült világban gyakran a hülyének kinézők képviselik a normalitást, a mihez képest kérdése az egész.

Egyébként a film készítése is egy őrület volt, Sutheklandék lefagytak, mikor megkapták a kereken nyolc oldalas forgatókönyvet, no meg elmesélésük szerint Altman a forgatás alatt végig be volt szívva, így végigimprovizálták az egészet. És mindeközben a stúdió (asszem a Fox) főnökei be voltak tojva, hogy nehogy valaki az akkor már zaljó vietnami háborúba lássa bele a cselekményt...

Mert mire elkészült egy igazán belemenős háborúellenes szatíra az előzőről, már zajlott is a következő háború. 

Így megy ez.

Űrszörny-filozófia és hatalom

Ma van Thomas Hobbes angol filozófus halálának évfordulója, nem kerek, mert 1679-ben halt, de most nem tudom kiszámolni, hogy az 346 éve volt, mert fejben csak számológéppel menne.

Hobbes élete nem volt túl érdekes, szokványos sztori a 16-17. századból, apja segédpap volt, aki viszont olvasni sem nagyon tudott, mert bár megtanult még régen, de később ezt elitta. A fiatal Tommy ehhez képest egész Oxfordig jutott, persze gyalog, de legalább nem csak turistaként, mint én.

Filozófusnak jelentős lett, azóta is emlegetik híres könyvét, a Leviatánt, ami persze a kor szokásainak megfelelően sokkal hosszabb című volt:  Leviatán, vagy az egyházi és világi állam anyaga, formája és hatalma (eredetiben: Leviathan or The Matter, Forme and Power of a Common-Wealth Ecclesiasticall and Civil) Ez már majdnem a Daniel Defoe-féle Robinson szintje, csak az későbbi, úgyhogy volt ideje fejlődnie a terjedelmes címadás technikájának. (Szerintem idéztem már, de ezt nem lehet elégszer, szóval a Robinson teljes címe: Robinson Crusoe yorki tengerész élete és különös, meglepő kalandjai: Aki huszonnyolc éven át teljesen egyedül élt egy lakatlan szigeten, Amerika partjához s a nagy Oroonoque folyó torkolatának közelében; miután partra vetődött egy hajótörés után, amelynek során rajta kívül mindenki odaveszett. Annak elbeszélésével, hogy végül milyen különös módon szabadították meg őt a kalózok. Szerzette önmaga.)

A Leviatán meg eredtileg egy nagy bibliai űrszörny volt, aki A Birodalom visszavágban majdnem megette a Millenium Falcont, de Hobbes művében még megelégedett azzal, hogy az emberek főlé terjeszkedő állam metaforája legyen.

A szerző ugyanis azt gondolta, hogy az ember, természetes állapotában egy agresszív ösztönlény, aki egy félig lerágott zergecsontért bármikor kibelezi a másikat, de akkor is, ha amúgy zergeallergiás, mert legalább megelőzi azt, hogy később a másik belezze halálra őt. (Azaz magától az emberi élet "magányos, szegényes, csúnya, állatias és rövid".)

Ezért kell az állam, a főhatalom, hogy megvédjen mindenkit a szomszédok általi kibelezéstől, de kibelezze azt, aki mégis csak belez. Nem túl bonyolult gondolat, tényleg csak annyi van mögötte, hogy ember embernek farkasa (azaz a farkasember farkasembernek embere, de csak ha már átváltoztak), és az állam a szükséges rossz, aki elveszi a szabadságunk egy jelentős szeletét. És onnantól nem szabad csak úgy ölni, lopni, csalni, az utcán szarni - de ezeket az államnak persze szabad, sőt, csak neki, így lehetnek hadseregek, adók, levajazott közbeszerzések, és a buszmegálló melletti bokor alá szaró kiskamasz. (Bocs, ez viszonylag friss élmény. Nyilván erről is a hatalom tehet, mert tényleg nincsenek a környéken nyilvános vécék. Közbicikli dokkolóállomások vannak, háborús óriásplakátok is, meg két kaotikus templom, de a közvécékre tojnak a városházán.)

Szóval Hobbes. Nos, nyilván a történelmi tapasztalatok miatt volt egy alapvető antropológiai pesszimista (mások szerint realista), és amit az emberiség azóta is művel történelem címén, az utólag is őt igazolja.

Egy elvadultabb hipotézisem szerint mindez csak a történelemkönyvek miatt van. Mert az iskolákból is ismerős kötetekben a történelem az a csaták-háborúk-királyok-forradalmak négyszögében értelmezhető csak, és ha nincs elég népírtás, apartheid, forradalmi terror, tömegsír, trónviszály, hősi emlékmű és mártír, akkor nem lenne mit írni a tankönyvekbe. Most komolyan, az kit érdekelne, hogy mit ettek, hányszor szexeltek, miben haltak meg és főleg, hogy hova jártak vécére, mondjuk a koraújkori Európa különböző népei? Egy-egy jó csata, százéves háború, lefejezett király, az már valami, azon talán még a történelemtanár sem alszik el.

De erről persze Thomas Hobbes nem tehet, ő már a háborúk legfeleslegesebbikét, a vallásháborút is kihagyta volna a nagy emberi képletből, mert „..szabadságunkban áll, hogy azt tegyük, amit akarunk, (...) de az sohasem, hogy azt akarjuk, amit akarunk.“ Ami én most úgy értek, hogy az akarás nem szabad, de akarni lehet, azaz szabad is. Vagy mi.

existentialcomics.com

Fél Európa

Minden ellenkező híreszteléssel szemben Kakadu Péter magyar külgazdasági belügyminiszter igen is fajsúlyos szereplője a nemzetközipolitikának, és nem csak köhög mint bolha. Most például egy nagyon komoly feljelentést figyelmeztetést tett a magas szintű diplomácia legfontosabb csatornáján, a Fészbukon.

Szerinte ugyanis egyértelmű, hogy Brüsszel háborús irányba lökdösné Európát, ezért meg kell védeni a NATO négy évvel ezelőtti döntését, miszerint a szövetség nem válik a konfliktus részévé. (Nem mellékszál: Már az, a része neki, azaz miért is csatlakozott nemrég Svédország meg a Finalandia vodka hazája a NATO-hoz? Követeli-e a ruszki diktátor, hogy a NATO zsugorodjon vissza az 1995-ös méretére?)

Európa meg olyan, hogy nem, inkább nem akar háborúzni. De a kormányhitű média már címlapozza is, hogy „Veszélyben Európa! Szijjártó Péter drámai figyelmeztetést tett közzé“. Hátha az az Európa nem nézi a fészbukot, mert Zorigót biztosan olvas, elvégre ott a sok hergelés, rettegtetés, felszopás és csöcsök, minden kontinens ilyet akar a reggeli kávéja mellé.

Kakadu narratívája szerint Európa brüsszeli fele háborúba akarja vinni az egész kontinenst, azaz Agyarország nagyobb, mint eddig gondoltuk, hisz - mint az köztudott - csak mi nem akarunk háborút. Azaz mi vagyunk Európa fele! (A jobbik fele. Tessék csak ránézni a térképre!) És tényleg, egyik főispános vármegyénkben sincs Brüsszel nevű település, ami legalább is biztató...

p.s. Magyarország persze kisebb Agyarországnál, fél kontinens helyett csak ez a kábé 93 ezer négyzetkiló, de a lakossága legalább dinamikusan csökken. A némileg megtépázott hitelességű KSH szerint is kilenc és fél milliónál kevesebben vagyunk már csak, a poszt-trianonos stressz szindrómánkkal együtt is.

papaigabor.wordpress.com

Sebészi pontosságú pszichózis

V.V. Diktátorov olyat szólt a jenkikkel való tárgyalgatása után, hogy „Európa megakadályozza az amerikai kormányzatot abban, hogy békét teremtsen Ukrajnában”. Hát igen, sajnos ilyenek ezek az európaiak, hogy Tramnpli Elnő Kúr odaküldi a Kremlben lévő moszkvába a saját tulajdon vejét meg valami ingatlanügynök haverját tárgyalni (szóval mindent megtesz a falig menésben), hogy a ruszkikkal felosszák Ukrajnát, erre az európai uniósok ezt nem hagyják. Sőt háborút akarnak a rohadékok, igazából háborút akarnak ők rég, már Oroszországra viszket az ujjuk a ravaszon. (Szerintem csak arra várnak, hogy a Vatikán küldje már azokat a hadosztályokat, elvégre a pravoszláv-ortodox civilizáció lerombolásában ők is minimum érdekeltek. Kár hogy a mostani főpápa amerikai, biztos tramplista is.)

Szóval van egy aktuális orosz diktátor, akinek ennyi idősen is van reggeli merevedése, de csak ha a nagy Sztálinnal álmodott, és mikor ébren van, a Valahányadik (Szovjet) Birodalomról fantáziál. És mikor azt mondja, hogy Oroszország nem akar háborút Európával, abban az is benne van, hogy de neki személyszerint nem lenne ellenére. Szereti a díszszemléket, meg tábornokokkal pacsizni, de szart se ér az egész, ha állanóan csak készülnek a háborúra, és sose basznak oda rendesen.

Jó, hát ez az ukránokkal szembeni katonai művelet, ez se rossz, de ott nagyon „óvatosan“ és „sebészi pontossággal“ rombolnak porig városokat, rabolnak el gyerekeket és rendeznek népirtásokat, ami kevés, hisz pusztítani csak ész nélkül tombolva érdemes. Ez meg hiányzik neki. 

De mi hiányzik a második Béke Nobel-díjához? Az első!

Mert békét csak ő tudna csinálni. Nem is lenne bonyolult, abba kellene hagynia a háborút, ha már ő az agresszor, csak ebben a leosztásban ő az első számú hűborús bűnös is, ami meg kétes kimenetelt eredményezhet valami nemzetközi bíróság előtti főtárgyaláson. És amúgy is szereti ő a háborút, ő tényleg háborúpárti, ellentétben a normális európaiakkal, akik csak szerinte, meg a mi bomlott mentalitású pártvezér és kancellárunk szerint. (Tényleg, az megvan, hogy ha az Ellenzéki Főpárt nyerne, háborúba vinnék a macskáinkat Brüsszelért? Nekem mondjuk mindegy, teknősöm van.)

Oroszország nem akar háborúzni Európával, de készen áll rá, persze. Ukrajnát sem akarta lerohanni, csak muszáj volt, az európai nátó beleprovokálta Putyint egy háborúba, ő mindig csak visszaütött, és hát belejött a pofozkodásba, kicsit nagyon is élvezi, de ezért igazán nem hibáztathatja senki. Egyébként is, voltak neki ukrán barátai is régebben, persze most már  vagy halottak, vagy nagyon.

politico.eu

Napsütötte kertvárosi nácik

Meg akartam nézni még egyszer a Suburbicon című filmet. Eddig még nem láttam, de egyszer már szerettem volna.  Kicsit idegenkedtem attól, hogy George Clooney rendezte, mert a pasi szerintem színésznek és rendezőnek egyaránt közepes, azaz jó kis iparosmunkákat csinál, de legfeljebb csak a szomszédok lánya jön tűzbe tőle, és ő sem elsősorban a művészi kvalitásai miatt.

Ez a 2017-es filmje sem rossz, de igazából a téma miatt érdekes, a megvalósítása meg oké, de semmi falrengető. (Annyi benne a trükk, hogy Klúni bá, itt Ethan és Joel Coen egy korai forgatókönyvét vette alapul, csak rendezőként nem akkora spíler, mint a legendás páros.)

Valahol Amerikában járunk az 1950-es években, egy csak fehérek lakta kertvárosban, ahol mindenki lelkében a Ku-Klux-Klán pártoló tagja, és sokkot kapnak mikor egy fekete család költözik az egyik házba. Náciföld lakói el is kezdenek tüntetni Myersék, a fekák ellen („az a baj az integrációval, hogy előbb-utóbb szeretnének elvegyülni a társadalomban“), kellemesen nyárias lincshangulatban, mert ugyan a zsidókat sem szeretik a de feketéket nagyjából embernek sem tartják. És lassan lázadássá fajul a népharag, pedig a városka vezetői megígérik, hogy kerítést húznak köréjük, hogy legalább ne kelljen látni őket.

És mindeközben Myersék szomszédjába betör egy bérgyilkos és kis segédje, alapvetően pénzbehajtási céllal, de ebbe belehal a házigazda Gardner Lodge (Matt Damon) felesége, Rose (Julianne Moore). Pedig nem is zsidók, csak a rendőrök nézik annak őket. Gardner amúgy a maga keretrendszerében szintén egy rohadék (ebbe a végére bele is hal), aki a kellő pénzt biztosítási csalással akarta előteremteni, és közben a felesége ikerhúgával (szintén Julianne Moore) kefélt. Elvégre a felesége kerekesszékes volt, vele már nem ment olyan jól, és a „rablásban“ nem véletlenül halt meg, csak a férje akarta élesíteni az életbiztosítását.

Az egész persze csak mérsékelten tragikus, inkább egy taszító fekete komédia, amit a főszereplők (a kissrác kivételével) megérdemelten nem élnek túl, mert itt a gyerekeken kívül igazából senki sem érdemel semmi jót, mindenki aljas disznó, és kész. De legalább van aki poénosan hal  meg, ahogy azt a Végső állomás-filmekből is megszokhattuk kedvelni.

filminvazio.pro

Az egész nem rossz, de nem is emlékezetes, az a legnagyobb baj, hogy ebből  egy sokkal jobb filmet is ki lehetett volna hozni, pláne ezekkel a színészekkel. Persze Clooney még mindig inkább rendezzen, mintsem ő legyen Batman... nem mintha az érdekelne, szerintem nem is igen láttam denevérként emberkedni. (De például az Ó, testvér, merre visz az utad? című műegészben jót színészkedett, és naná, hogy azt a Coen-fivérek csinálták össze... izé, tényleg úgy hívták ott Clooney-ék szökött rabokból álló zenekarát, hogy Sárosseggű Fiúk, avagy Soggy Bottom Boys, bár ők néger zenét csináltak (nem össze) a vak rádiótulajnak, aki nem látta, hogy fehérek.)

p.s.  Az elején halálra idegesített, hogy kitalált kisváros nevét, ami ugye a film címe is, rendre úgy ejtették a szinkronban, hogy "szöbörbikön", ami egy nettó marhaság, mert az eredeti változatban nagyjából az volt, hogy "szábörbikon". (Nagyjából, mert a fene se vergődne itt fonetikai jelekkel. A suburb, mint külváros az sʌbɜːb, aztán mindenki tegyen hozzá még egy ikont, ahol az o az olyan ö, amit majdnem e-nek ejtünk. Na, ezt már én is unom...)

Éljen még december másodika is?

Emlékszem, még általános iskolás koromban, a múlt század (sőt, a múlt évezred!) utolsó előtti évtizedében, ez a december másodika rendszeresen iskolai ünnepségeket okozott, mert ez volt Kaposvár felszabadulásának ünnepe, még 1944-ben. (Avagy hiába vagyunk az ország nyugati felében, ide is a Vörös Hadsereg bírt ideérni, véletlenül sem a szövetségesek. Gondolom már az előző évben, Teheránban letárgyalta a Sztálin-Churchill-Roosevelt poptrió, hogy tépjék ketté Európát, és Churchill ez esetben nem Liechtensteint hamuzta le a térképen (mint később Jaltában), hanem minket, így maradtunk a szovjet érdekszférában.

A rendszerváltás óta meg mindenki bizonytalan, hogy akkor ezt most hogy kell hívni, hogy felszabadulás volt-e vagy megszállás? A helyes válasz: is. A németek csak megszálltak minket, a szovjetek meg lehettek volna felszabadítók, ha kipofozzák a nácikat, fosztogatnak kicsit (úgy tűnik, az elkerülhetetlen), aztán hazamennek. De maradtak, így időben is nehezen elhatárolható, honnantól voltak megszállók? (Talán az 1947. február 10-én aláírt párizsi békeszerződés után volt már megszállás, legkésőbb akkor már haza kellet volna húzniuk, de pár évtizedig még ideiglenesen állomásoztak itt, mint az köztudott. Jó, az osztrákoknál is 1955-ig, bár ott voltak nyugati szövetségesek is.)

De most utánaolvastam az interpretációknak, és tényleg senki nem tudja, mit is írjon a hogyishívjákról:

1.) Enyhén jobbos narratíva:

 „...december 2-án a Sarohin altábornagy parancsnoksága alatt álló 57. szovjet hadsereg 10. gárdahadosztályának harckocsikkal megerősített gyalogosegységei foglalták el Kaposvárt. Nagyobb harcok nem voltak, de a Vörös hadsereg átvonulásakor számos üzletet és gyógyszertárat feltörtek, szétdúltak, s hosszabb időre megrendült a közbiztonság.“

(Nagy Zoltán: Átmenetelt rajtunk a világháború - kaposvarmost.hu)

2.) Szakszerű elfogulatlanságra törekvő, de némileg elhajló (végül is 81 éve még tényleg felszab volt, ebben az idézetben kétszer is):

„Kaposvár 1944. december 2-án felszabadult. Aznap az esti órákban a. Szovjet Tájékoztatási  Iroda a következőket közölte: (...) A szovjet csapatok hirtelen benyomultak Kaposvárra, és elfoglalták a várost. Kaposvárt a 6. gárdalövészhadtest 10. gárdahadosztályának katonái szabadították fel.“

(Stromfeld Egyesület bejegyzése, Facebook)

3.) Színtelen-szagtalan általános mosópor, abból nem lehet baj. (Elfoglalták? El!):

„Az 57. szovjet hadsereg 6. gárdalövészhadtestének Petruhin ezredes parancsnoksága alatt álló 10. gárdahadosztálya elfoglalja Kaposvárt.“

(otthon.kaposvar.hu)

További találatok december kettőre:

- Adventi programok a Kossuth téren (Ma egyébként nincs semmi, de holnapután fellép az Osbsitos Dalkör, az olyan katonás-háborúsan hangzik...)

- Moziműsor ( Semmi extra, talán csak a Sárkányok Kabul felett című magyar akciófilm számít, nem tudom van-e benne felszabadulás, vagy csak az indulatok szabadulnak el, nem nézek akciófilmeket, az hogy magyar meg csak súlyosbító tényező.)

- Színházműsor (A nagyszínpadon az Abigél megy, na az már valami. Második VéHá, nyilasok, miazmás, bár emlékeim szerint a ruszkik nem jönnek meg a végére se...)

- Horoszkóp (Ebből van helyi? Végül is a csillagok kicsit máshogy állnak látszani innen, mint mondjuk Miskolcon vagy Debrecenben. Egy kicsit csak, szerintem csak műszerrel mérhetően, de a horoszpók az egzakt tudományon alapul, hallottam a múltkor a Blikkben, az origón! Nekem egyébként ezt dobja a gép: „Kedden eljut hozzád egy hír, amiről nem tudod megállapítani, hogy igaz vagy hamis. Mindenképp járj után, mielőtt döntesz!“ Ezt próbálom baszki! Felszabadulás vagy leszabadulás, ez itt a kérdés? Elszabadulás amúgy...)

A konklúzió annyi, hogy mára már mindegy mi volt 1944-ben,  az átlagpolgár eleve kulturális proli (semmi gáz, nagyjából én is, csak mellette sznob is vagyok), tehát azt se tudja, mi volt tíz éve. (Segítek: 2015-ben már nagyjából arról volt szó, hogy tíz év múlva utolérjük Ausztriát életszínvonalban meg mindenben, amúgy 2005 óta ez mindig pont tíz év múlva lesz, volt már vagy kellett volna lennie.)

Történelmi emlékezet helyett Advent a főtéren van, hisz ebben a hónapban ünnepeljük, hogy előreláthatóan idén még nem marad el a karácsony, addig meg lehet moziba menni, hátha ott olcsóbb a kürtőskalács.

Viszont aki ma általános iskolás, annak már nem marad el matekóra a felszabadulási ünnepség miatt, azaz a kornak is vannak hátrányai.

Nagy az Isten állatkertje, de túl zsúfolt

„Azért látok némi jellemazonosságot a beteges hazudozó Magyar Péter és Gajdos László között. Arra gondolok, hogy Gajdos László 2024. augusztus 20-án állami kitüntetésben részesült: több évtizede végzett eredményes és odaadó munkája elismeréseként (...)  Nem, nem mondta azt, hogy ebben a számára elviselhetetlen rendszerben, az „Orbán-diktatúrában” nem kér a díjból. Kicsit olyan, mint amikor a véresszájú ballibsik felvesznek minden támogatást, élnek a kedvezményekkel, aztán teli pofával üvöltik, hogy Orbán takarodj!“

(Cs.A. kormányhitű foglalkozású főszerkesztő véleménycikke)

Na most az úgy van tisztelt bíróság, hogy én még a Kádár-rendszerben születtem, voltam kisdobos meg a Kommunista Úttörő Szövetség rendes, nappali tagozatos tagja, csak hogy a diktatúra szekerét toljam. Később, már a Horn-féle posztkommunista kormány alatt  volt pofán egyetemre járni, és nem a Fideszre szavazni, mert direkt nem hallgattam a szívemre, ami nekem nincs is, ebből is látszik. Ráadásul szociológia szakon végeztem a hírhedt liberális fészek ELTE-n, mint sokan mások, mondanám, de persze ez nem mentség. Később mindenféle dolgokat tanítottam, lényegében mellőzve a keresztény-konzervatív értékrend, népnemzeti irányvonalának társadalmi kérdésekkel kapcsolatos hangsúlyozását, mert eléggé el nem ítélhető, módon kurvára nem voltam konzervatív soha.

Úgyhogy nem csodálkozom, hogy máig nem vagyok benne egyetlen alapítvány vagy állami cég felügyelőbizottságába, hisz még egy rohadt Mandiner-előfizetésem, és többször kiröhögtem a Digitális Harcipolgárok Körklubját, sőt egy ízben „szánalmas fosnak“ nevezetm az egészet, nem tagadom, de csak mert tanúk vannak rá.

Úgyhogy nagyon is értem a nemzethy oldal felhorgadását, hogy mit képzel már magáról ez a nyíregyházi állatkertigazgató, akinek van pofája elindulni a választáson, és ellenzékiként! Sőt, tiszás! Mikor az Állam, az Önkormányzat meg minden, egy valag pénzt öntött bele az állatkertbe az EU-ból, ez a gerinctelen puhatestű meg nem mond le, pedig áruló. Harminc éve kertel az állatok vezetésével, azaz tolta már a Horn meg a Gyurcsány szekerét is, plusz gondolom ő is volt úttörő, szóval kollaborált a szovjet típusú diktatúrával, szerintem még a cirill betűket is ismeri, pont mint én. (Tényleg, az nem előny ma már?)

És nem, az nem érv, hogy az elmúlt harminc évből majdnem húszban Kormány volt orbánon, akkor direkt nem tolt szekeret, hanem meglapult, és csendben építgette a hazaárulás magvait, én meg filmkritikákat írtam mindenféle külföldi szemétről, meg Angliába jártam szabadnak érezni magam, én rohadék! Sőt, mi rohadékok! Le velünk!

Szóval részemről két év három hónap halálbüntetést kérek magamra, felfüggesztve (bár egy méreginjekció kíméletesebb lenne), és lehetőleg mindenkire, aki jelenlegi vagy néhai állami alkalmazottként nem kormányhitű, hisz egy tábor (láger), egy a zászló, valamint szív, szív!

p.s. Egy klasszikus bon mot az átkosból, csak úgy: Mik voltak Majakovszkij a költő utolsó szavai, közvetlenül az öngyilkossága előtt? Elvtársak, ne lőjetek!

Kísértetek márpedig!

Mostanában egy ideje már, rendszertelenül, de nagyjából személyfüggő vagyok a filmeket illetően, avagy rendezők, színészek mentén szemlélek jobb-rosszabb darabokat. Guillermo del Toro nem tartozik a kedvenc rendezőim közé, nekem túl mesefilmesek a dolgai, akkor is ha ő éppen rém komolyan gondolná. De valamiért bejött anno a Hellboy, meg egy kicsit A faun labirintusa, legutóbb viszont kifejezetten bírtam az új Frankenstein-adaptációját. És mivel a kedvenc színésznők listáján meg ott van Mia Wasikowska egyenesen Ausztráliából, előkotortam a Bíborhegy (Crimson Peak) című, 2015-ös del Toro-filmet, amiben főszerepel.

Hát, mesefilm ez is, látványos, hangulatos, sablonosan banális, kissé hosszú, de olyan, mint az indiai csatni, ami annyira csípős, hogy nem lehet megenni, de annyira édes, hogy nem lehet nem befalni sem. (Szerintem ez a köpni-nyelni nemtudás szofisztikáltabb kifejezése, egy konkrét gasztro-utalás keretében.)

Megint a tizenkilencedik században vagyunk, csak ezúttal Amerika, meg aztán Anglia a helyszín, ahol látványos kosztümökben finom, művelt kisasszonyok tapicskolnak a viktoriánus sárban, festményszerű képeken. (És már az elején szóba kerül Mary Shelley, de a rendezőnek már akkor be volt kattanva Victor Frankenstein sztorija.)

A főhős itt egy fiatal, hajlamait tekintve nem kicsit feminista (avagy szüfrazsett), huszonéves írónő (Wasikowska), pontosabban az szeretne lenni, de több baj is van ezzel. Tehetsége még lenne, ám a kiadók egy nőtől nyúlós-nyálas romantikus vackokat várnak csak, és ha mást ír, látatlanban elutasítják, mert túl nőies a kézírása, így rögtön lebukik. (Mikor meg géppel ír a fater irodájában, megkérdezik tőle, hogy kinek a kéziratát gépeli, mert ő ugye eleve nem lehet a szerző...)

Innen indul a sztori, ami valamiféle thrillerbe csap át (nem horror ez, ha minden gyilkosságos cucc horror lenne, akkor a Columbo is), mert a Edith, a csaj fejét elcsavarja egy lecsúszott angol arisztokrata (a főleg jellegtelen Tom Hiddleston), aki nyilván csak a leendő após vagyonára hajt, akit meg is ölnek gyilkolni egy idő után, biztos csak mert nem tetszik neki a lánya udvarlója. Akadály elhárítva, Edith hozzámegy a báróhoz, és áthúznak vissza  Kis-Britanniába. 

A családi kastély lerobbant és igen gótikus, ami úgyszólván elengedhetetlen egy rendes szellemjáráshoz. Edithet már amúgy kísérti az anyja, itt meg úgy tűnik, vannak újabb kísértetek, miközben a frissen lett férje sem igazán erőlteti ezt a házasélet-dolgot. (Mondjuk tényleg, egy szellemkastélyban kinek van  kedve dugni? Ha csak nem ahhoz a szubkultúrához tartozik, amely tagjai eleve arra izgulnak, ha éjfélkor csinálhatják egy temetőben.)

A férj meg a gonosz nemmostoha nővére (Jessica Chastain) persze hidegvérű hentes és mészárosok, a házasságszédelgési ipar véres oldalán, a pasi gazdag lányokat vesz el, lenyúlja a családi vagyont, aztán az aktuális csaj, immár halott állapotban mehet a pincébe rohadni. Nem csoda, hogy ezek után minden áldozatnak kísérteni van kedve, hogy szívjanak már kicsit a még élők is.

A végére persze a rosszak szívják meg elsősorban, a főhős meg csak erősebb lesz az egésztől, ha már nem halt bele, csak majdnem, de hát így megy ez az efféle filmekben, mondtam, hogy banális egy sztori.

A többi meg..., nos szódával elmegy. A színészek jók, a látvány pazar, a dialógusok papírszagúak, az egész túl hosszú, a rendező nyilvánvalóan a saját vízióiba szerelmes, de nem lehet nem nézni, pláne ha kint alig pár fok van, az idő borús és ködös, de felettébb nem akar esni, pedig csak az hiányzik a kellemesen letargikus hangulathoz. Na, ekkor jön a Bíborhegy, mint a hiányzó puzzle-darab, és a világ máris kerek. Komor, sötéten semmilyen, lehangoló, de kerek!

Üzleti terv

Nemsokára meg fogok gazdagodni, kitaláltam jól. Az van, hogy a sima bűnözéshez béna vagyok, a szervezett bűnözéshez nincs szervezetem, és nem csak azért, mert fáj a hátam, így közvetlen akciókban nem vehetek részt, de a fészbukos ismerőseim nagy része is kamuprofil szerintem (kivéve azt a néhányat, akivel időnként beszélek, és nem tűnnek robotnak), szóval maximum egy Olsen-banda szerűséget tudnék összehozni, azt meg minek.

Így marad a fehérgalléros bűnözés, azt lehet kis stábbal is művelni, a kulcsszó a közvetítés. Például csinálok egy gáz- és oljakereskedelmi közvetítő káeftét, leszünk benne hárman tulajdonosok. Én, a Géza, aki adja az alaptőkét (3 millát), meg Lajos a szobakonyhás alak a Teleki tér mellől. Lajos lakása lesz a cég székhelye (ő meg az ügyvezető), úgyhogy ha jönnek a végrehajtók, legfeljebb a maradék pörköltet tudják lefoglalni a hűtőből, nokedlival persze, Géza meg, mint befektető, eleve a Boldogság-szigetekre van bejelentve a dílere címére. A korlátolt felelősségű társaságon belül így Lajos lesz társaság, akivel csak sűrűbben vagyunk a taggyűlésen, de nem többen, Gézáé a felelősség, én meg korlátolt leszek, amennyiben nem tudok majd semmit a céges ügyekről, és csak passzív társként tárom szét a kezem. (A profitot meg úgy osztjuk el, hogy Géza meg én 50-50%-ot kapunk, Lajos meg korlátlan fogyasztást tőlünk a Búfelejtő Özvegycsináló Borozó és Kuglipályán.)

A cég tevékenysége pedig abból áll majd, hogy veszünk olajat, gázt, meg gázolajat sokat (a gázolaj a kettő keveréke, de nem mindegy milyen arányban!), aztán eladjuk az államnak/MOL-nak, bár a fene se tudja, ezek épp mennyire vannak egymásba csúszva, azaz mindenféle alapítványok meg „hazai befektetők“ mennyiben takarják a pártállamot magát. Mi Brent típusú olajjal fogunk kereskedni, az Ural az a Lölőéké (a lölő itt köznevesült gyűjtőnév, a szűkszavú, mások lábán álló milliárdosok köre), de Brenttel is lehet jól hasítani. Ha mondjuk hordónként 60 dollárért vesszük, 130-nál többen nem is kérünk érte, és mindehhez nincs szükségünk úgyszólván semmire, mert nem hogy minden le lesz papírozva, de csak lepapírozva lesz. 

Nem kell nekünk egy árva olajoshordó se, csak egy laptop a könyveléshez, meg ingyen wifi a szemközti kávézóból, és már meg is tőzsdézzük az olajat, vagy  a gázt (ha az olajjal gáz van), és adjuk is tovább. Annyi kell csak hozzá, hogy belépjünk a Pártba, az első osztalékból megkenjük Tomit, Janit és Barbarát(?), és máris vesznek olajat tőlünk is, előre fizetve, hogy legyen miből venni.

A vállalkozás bevédése végett Lajost le kell itatni az alapító okirat aláírása előtt, mert bár képzett lókaparó, de hátha kiszúja, hogy övé lesz minden felelősség, még ha az korlátolt is. Géza marad majd a szigeteken, pár évig haza se jön, és csak egy svájci bankon keresztül beszélünk majd, én meg a teknősre írtaom a lakásom, hogy ne legyen mit rekvirálni, ha mégis összeomlik a rendszer.

Ez az egész nagyon kompakt, és rém eredeti üzleti modell, remélem még senkinek nem jutott eszébe korábban...

A nyolcadik hónap

Mostantól egy darabig december van, ami remek, elvégre ez az év nyolcadik legjobb hónapja, azaz benne van a Top10-ben. (9-12. helyezettek: november, január, július, február.) Érdekesség, hogy még latinul is benne van az első tízben, mivel a latin "decem" szóból származik, ami tízet jelent, ez persze nálunk már 12,7, áfával. Ez azért van így, mert a régi római naptár még márciussal kezdődött, így nem kellett neki hóban-fagyban szilveszterezniük részegen (az veszélyes!), a december viszont a tizedik hónapra esett. 

A december több dologról is híres. Először is nem ekkor született Jézus, de legalább nem is ekkor támadt fel a keresztre a jászolból.  A Mikulás nem rokona a Télapónak, hanem az alkalmazottja, akit egy régebbi drogüggyel zsarol; a karácsonyfát nem Luther Márton találta fel, csak véletlenül felgyújtott egy fenyőt, mikor eltaknyolt egy égő gyertyával a kezében, még 1516 november elején (ettől később evangélikus lett); viszont decemberben az összes Frájdéj nagyon Blekk lesz, legalább is délután négy után, gondolom az advent miatt.

Decemberben sokan születtek, persze nem mindenki ugyanabban a decemberben, és van aki nem szereti bevallani. (Magam évtizedek óta januárinak hazudom magam, pedig februárra vártak.) 

A sok decemberi születés logikus, ha visszaszámolunk kilenc hónapot máris március van, tavasz, felgerjedés, forradalmi libidó. Mikor újra nyílnak a téri világok, lehet csajozva pasizni, és a vonatkozó Magyar Állami Filmből is kiderült, hogy Petőfi Rómeó is a tavasz közeledtére csinálta fel a Júliáját, aki ezt rögtön tudta is. Pedig a forradalomra tekintettel pont nem volt terhességi teszt a sarki drogériában, csak ópiumtinktúra, ami persze jól jött a felkelők nekihevüléséhez. És hol volt még akkor a május elseje? (Ez tudható, nagyjából 38 évre, mert az 1886-os chicagói sztrájk emlékére lett ünnepnap, addig csak májusfáztak a legények, hogy aranyat érjen az eső.)

És konkrétan ma van az AIDS-elleni világnap, ami meglepő, azt hittem az AIDS már nem trendi, az 1980-as meg 90-es években volt nagy divat, mint a koptatott farmer, a neonszínű póló, meg a Vissza a jövőbe filmek. Akkoriban hírességek még AIDS-ben haltak meg, és többségükben nem tudták, mi az a ketamin és hogy kell biztosan  túladagolni, mielőtt ráisznak.

Ja, és szintén ma van VörösMarty McFly Mihály születésnapja is (a 225.), de azt nem tudom hol született, pláne és hol lakott itt, nekem ugyanis térkép e táj, de annyira, hogy még gépen se szállok fölébe... (Van itthon valahol Google maps, csak át kell állítani decemberre, ha meglesz.)