Nem volt semmi értelme.
Persze még nincs vége, így biztos vannak akik még jövő hét elejére várják a becsapódó kisbolygót, az lenne a mindent vivő lap. Én mondjuk akkor a sok évértéklőn röhögnék, míg meg nem halok, hogy pont az év legfontosabb eseményét nem vették bele az értékelésbe, jövő ilyenkor meg már ki emlékszik rá. Arra meg ugye kevés az esély, hogy ilyen kisbolygós affér egy éven belül még egy legyen...
Közéletileg amúgy az évrétéles mint "elemzői" műfaj alapvetően nem más, mint hogy mindenki felböfög néhány politológiai közhelyet (erősen szőlőutcázva), aztán értékeli a jövő évi választásokat. Pedig azt még senki sem láthatja előre (leszámítva, ha valakinek van egy Jövő Éva nevű kedves ismerőse), azt se hogy lesznek-e választások, lesz-e jövő év egyáltalán, ehhez képest isznak előre medvebőrt. (Mondjuk akkor nem csoda, ha már áprilisról delirálnak.)
A másik fajta évértékelés meg a bulvár, hogy ki nyeri jövőre az Oszkárt, melyik celeb melyik realityhez szerződött le a "hány gyereke született idén?" keretrendszerében, és főz-e majd ott olyan mákos lecsót, mint idén abban a vacsorázósban, illetve ki megy vissza legközelebb is Thaiföldre kiskorú prostikkal kokózni? (Nyilván azok, akik idén is, feltéve ha azóta nem született elég gyerekük, vagy a kutyájuknak.)
Évet értékelni persze akkor érdemes, ha már van rálátásunk. Szerintem például 1996 elég jó év volt, nekem szép emlékeim vannak róla, de 2008 sem volt rossz. 1823-ról ellenben nem mernék nyilatkozni, asszem elég kicsi voltam még akkor. Annyit olvastam, hogy az év januárjában fejezte be Kölcsey Himnusz a híres versét, akkor fogalmazódott meg Amerikában a Monroe-elv, ami kimondta, hogy az USA elnökét éppen James Monroe-nak hívják, valamint 1823-ban lett pápa a kettővel ezelőtti Leó. De ezekre én őszintén szólva nem emlékszek, de gondolom a tévében ment már a Frakk meg a Vízipók. Szóval tűrhető év lehetett az is, de értékelje más.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése