Isten minimum pár naponta szeret engem, legalább is ilyen tárgyú üzeneteket küldözget a nevében valaki a meszendzseremre, de mindig negligálom, csak mert már nem vágyom a Paradicsomba (pedig spagettiszósznak szeretem), vagy a mennyek országába, mert egyre gyanúsabb, hogy rettenetes unalmas egy hely lehet mindkettő, már ha az két különböző dolog, állapot vagy fogalom. Annyira, hogy az ottaniak is csoportterápiára járnak, mert anélkül nehéz túlélni egy fél örökkévalóságot is:
„- Helló, Ádám vagyok tiltottgyümölcsista. 2 111 890 napja nem ettem a Tudás Fájáról soha, de már rohadtul unom. Kurva öröklét, de tényleg... Ennyi ideje csak szex, meg szex meg mannazabálás, azt' semmi kihívás, de komolyan, nem érzem hogy fejlődnék, plusz a tiltott gyümölcs nélkül tök hülyék vagyunk az asszonnyal. Minek a tudás fája, ha mi nem tudhatunk szinte semmit, például van egy világ ennek a parknak, vagy ligetnek vagy minek a kerítésén túl, is vagy ennyi az az egész, és osszuk be? Egyáltalán, milyen gyümölcs is van azon a fán? Alma, körte, ananász? Van más gyümölcs is ezeken kívül egyáltalán? Na tessék, nem tudom! Minden hülyeségnek próbáluk nevet adni, hogy legalább úgy csináljunk, mintha lenne bármi fogalmunk is róluk.
Az a barom kígyó is jobban járt, oké hát nincsenek végtagjai, de egész nap megkísért, meg filozofál, szerintem titokban filmkritikus is, ő legalább érez magában valami kihívást. De mi? Vagy én? A nejem mindig azt álmodja, hogy szeretne szép ruhákat, mondjuk nem ártana neki, jó csaj nem mondom, dögös meg minden, de ötezer-hétszáz év, na az gombócból is sok lenne fügefalevél nélkül (tényleg, az is gyümölcs!), ha lenne valahol egy kibaszott gombócfa!“
Legalább is valahogy így képzeli a bennem lakó cinikus alak.
(Mert az általam jobban ismert keleti vallások szerint az éden az ugyanaz, mint a mennyország, az meg a lelki világ, a valamilyen isten birodalma, de ott az örökkévalóság nem azt jelenti, hogy több ezer éve unatkoznak már a lelkek, hanem hogy ott nincs idő. Ami viszont innen nézve elgondolhatatlan, úgyhogy marad a fenti narratíva...)
theguardian.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése