Nemrég fejeztem be Felix J.Palma könyvét, ami Az ég térképe (és ami nem mellesleg Az idő térképe folytatása) és ami számomra igen becsapós darab volt. Pontosabban főleg az első kötet: először is kapásból nagybritánnak gondoltam a szerzőt, csak az impresszumból derült ki, hogy spanyol, de az első meglepetés után ez annyira nem ragadt meg bennem, hogy pár éve megvettem egy bécsi vasútállomáson angolul (a spanyol szerző könyvét a multikulturalizmus valamint a legtágabban vett európai gondolat jegyében), hogy de jó, akkor most elolvassuk eredeteiben is, ha már az osztrákok ilyen jó fejek voltak, hogy akciósan árulták.
Mert a sztori igazán angolos, a viktoriánus Londonban (néha annak romjai közt) játszódik, van benne Hasfelmetsző Jack, H.G. Wells, időutazás, egy adag steampunk, marslakók, antarktiszi expedíció - és ez még csak néhány címszó az első két regényből, mert a harmadik, A káosz térképe még nem jelent meg magyarul, én meg mostanában nem járok Bécsben.
Viszont Az ég térképe egy kicsit kevésbé volt izgalmas az elődjénél, nyilván mert nem lehetett már annyira újszerű és meglepő, itt már nem volt kétség hogy sci-fi lesz a vége, és már igazán az sem, hogyan. Ezzel együtt sem volt kibírhatatlan a 850 oldal, pláne mert azért néha igen csak gyorsolvastam. (Mint Woody Allen nem pontosan idézve: Megtanultam gyorsolvasni és egy nap alatt elolvastam a Háború és békét. Oroszországról szól.)
Én azonban remekül gyorsolvasok, megvolt a történet, a figurák, és mindig lassítottam a lényeges részeknél (valamint a harmincas tábláknál), és kiderült, hogy orvosi várókban igenis jól lehet olvasni, kivéve a fogorvosiakat, ott a fúró hangja ugye nem segít koncentrálni. Buszon azonban számomra szinte lehetetlen, tíz kilométer felett garantáltan lehányom magam és a könyvet, előbbi csak nekem kellemetlen, az utóbbi már a könyvtárnak is. Meg nekem, akinek ki kell fizetnie, márpedig ha fizetek egy könyvért, akkor hogy mernek egy lehányt fépdányt nekem adni? Szóval a busz felejtős, a vonat meg a repülő jó lenne, de azokon meg tíz kilométeren túl bealszom. (Repülőn ez biztos több, tíz kiló ott csak annyi, hogy épp elrugaszkodik.)
És persze a könyv sem mindegy. Az ég térképe kifejezetten alkalmas a gyorsolvasásra, szerzőnk néha láthatóan arccal a honorárium felé dolgozott, azt meg terjedelemre adják, úgyhogy egy beékelt történet keretében meg kapunk egy komplett másik regényt, remek slusszpoénnal, de a kelleténél több üresjárattal. Ez lenne a sarki expedíció sztorija nagyjábók kétszáz (!) oldalban elmesélve, miközben a többi hatszázötven megértéséhez szükséges infó a negyedébe elfért volna. Csak persze Palma nyilván túl sokat olvasott össze az ilyesmiről hogy veszni hagyja,megoda lett volna a hangulatfestés, meg ha van egy jó poén a végére, akkor késleltetni kell, ha száz oldalt, akkor százat. (Száz vasutat nekünk, ezret!) De persze ha valaki szerette Scott kapitány történetét, vagy az Onedin-család szenvedősebb részeit, az élvezni fogja ezt is.
Mert igazából csak azt akartam mondani, hogy olvasssátok ezeket a könyveket, az elsőt még lehet normál tempóban, gyorsolvasni csak a másodiknál érdemes. Néha! Amúgy mind a kettő állati jó.
És egyszer értekezem majd Viktor Pelevinről is, ezt mindenki nyugodtan veheti fenyegetésnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése