A hosszú hétvégén (ami csak vasárnapból állt, de még ott volt a szombat este is, szóval nem panaszkodom) behabzsoltama a The Young Pope, avagy az ifjú pápa című sorozat első, és ezidáig egyetlen évadját, mert az első két rész után nem tudtam leállni vele, némileg beszippantott, ami a Dr. Who óta nem fordult elő velem, mivelhogy nemigen akarok srozatokat nézni. Nem érdekelnek ugyanis a szuparhősök, a terroristák, a nyomozók, bár jut eszembe a Dextert egy darabig elég hűségesen néztem, csakhogy egyszer csak elegem lett a történet újabb és újabb csavarjaiból, pedig eleinte érdekes volt, hogy az ember egy majdnem szimpatikus sorozatgyilkos főhősért szoríthat.
Nade a pápás cucc: hát először is nem Pápán játszódik, ez úgyszólván már a legelején kiderül, mikor is folyton Rómát mutogatják, igazából a The Old Vatican jobb cím lett volna, a főszereplők ugyanis egyértelműen a reneszánsz és barokk fogadótermek, kerengők és erkélyek, a parkok és sétányok és szökőkutak, melyekben vagy melyek körül humán mellékalakok mozognak, pont annyira jelentősen, mint egy vasúti terepasztalon a kis festett figurák. Ott is mindenki csak azt lesi, mikor jön ki a gőzmozdony az alagútból, a peronon várakozó ólomkatonák csak a szükséges díszlet. Miként itt is a jövő-menő apácák, papok és turisták, akik legtöbbször csak páran vannak, épp csak jelzésértékűen. Igazából a pápa meg néhány intrikus bíboros számít csak, persze főleg a pápa, akit Jude Law alakít elég jól, amennyiben tud sokáig hideg cinizmussal nézni (mondjuk a fején kívül mással nem is kell játszania, a nagy barokkos jelmezekből csak az látszik ki), sátánian vigyorogni, és teátrálisan imádkozni. Visszatérő elem, hogy az audiencián fogadott fontos emberek rendere azt hiszik hogy elaludt a székében, mire közli, hogy csak imádkozott, ami érdekes, mert tíz részből nem derült ki, hogy hívő-egyáltalán, mondjuk lehet hogy nem, az csak zavarná az uralkodásban.
Mert XIII. Piusz (avagy Lenny Belardo az államokból) egy gyakorló pszichopata (bár a vége felé a nézőnek az gyanúja, mintha mégis csak lenne lelke), kiszámíthatatlan hangulatember, ókonzervatív forradalmár, perverz diktátor és verbális inkvizítor, miközben néha drukkolunk neki, hogy tegye már tisztába az egyházat, melynek élére került, természetesen ócska hatalmi taktikázások nyomán.
Az epizódok amúgy kurva lassúak, leginkább vicces csipkékbe öltözött főpapok beszélgetnek benne főpapi palotákban vagy mediterrán kertekben sétálva, de a szövegek (und a képek, azok már túl szépre fényképezett képek) annyira erősek, hogy a sorozat tökletesen adddiktív, az meber megnéz belőle még egy részt, aztán még egyet, és na jó még egy utolsót, de ott meg nem lehet csak úgy abbahagyni, és ez így mehet éjszakába nyúlóan.
És a hírek szerint lesz következő évad is, bár állítólag Jude Law nélkül, egy újabb pápával, ha már az eddigit akár ki is nyírhatta Paolo Sorrentino az író-rendező, mert hogy él-e vagy hal-e a végén, azt taktikusan nem kötötte a nézők orrára, gondolom azért, hogy bármerre folytathassa. Amúgy majdnem mindegy is, csak folytassa, bár én nem bánnám, ha egyelőre maradna XIII. Piusz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése