Napok óta a kurva Ejrovízijósdal Fesztivál „hírei“ jönnek szembe mindenhonnan, mintha ez az egész fontos lenne, érdekes vagy legalább a különös szánalmasságán túl bármilyen szempontból figyelemre méltó. Pedig csak épp annyira figyelemre méltó, amennyire szomorúan gyalázatos, ha jól láttam a végigszenvedett részletekből (mert az talán érdekes, mit találnak mások olyan érdekesnek, pedig dehogy) ez egy amolyan popipari freak-show, ahol megjegyezhetetlen zsúrfiúk váltanak magukból nettó hülyét csináló libákat, és nevezik mindezt dalversenynek.
Pedig dalok, ha jól látom, azok nincsenek, vannak ezek a futószalagon gyártott eldobható popizék, amiket javarészt derék svéd zenei szakmunkások hegesztenek össze az aspiránsoknak, hogy azok aztán főképpen rossz angolsággal daloljanak a békéről meg a szerelemről, esetleg a saját nyelvükön, de csak akkor ha végképp vállalhatatlan a szöveg, a zene meg annyira szar, hogy a nyelvi egzotikummal kell elnyomni, amennyire lehetséges. Ha meg ez nem megy, akkor jönnek a hülye jelmezes hülyék nyávogni, de ez olyan mint Vonnegut klasszikus kérdés-felelete: „Mi az a fehér dolog a madárszarban? - Az is madárszar.“
És csak igen ritkán tűnik fel mondjuk egy down-kórosokból álló punkzenekar, de az sem az igazi, nyilván a szánalomfaktorra hajtanak, ami meg minden, csak nem punk. (Ha jól rémlik, egyszer a Puzsér valamelyik rádióműsorában hangzott el az a megfejtés - épp a szánalomfaktor kapcsán - hogy a tuti győztes az a kislány lenne, akit úgy konferálnának föl, hogy tegnap haltak meg a szülei, rögtön begűjtené az összes szimpátiaszavazatot, énekelnie már nem is kellene. De ha a szervezeők/menedzserek igazán biztosra mennének, simán betolnának egy halott kislányt a színpadra, és már jöhetne is a díjátadó.)
Ha viszont nem a könnyzacskókra mennek a résztvevők (mert az ugye senki sem gondolja komolyan, hogy itt dalok versenyeznek, azok - lásd fentebb - nincsenek), akkor tényleg marad ez a szemét tucatpop, ez a szellemi környezetszennyezés, amit önmagában a giccs szó már nem ír le, ez túl van a hagyományos giccsen (az mondjuk a mulatós), ez itt a giccses giccs, az a hulladék amelyik közben illatosnak és kívánatosnak igyekszik látszani.
Számomra rejtély, hogy mitől akkora médiaesemény ez a cucc, mondjuk a rendszerváltás előtt, a hidegháborúban kétségtelenül lehetett valami perverz bája ahogy a bolgár meg az eneszkás luvnya egymás után énekel ócska táncdalokat bítzenére(és a régen minden jobb volt jegében: volt eset mikor svéd színekben még az ABBA indult, ami ugyan szintén nem az autonóm kultúra csúcsa, de a mai pubikhoz képest mégis), de ennek már eg ideje vége. Ez a dalversenynek nevezett valami meg itt maradt a nyakunkon, mintha nem lenne elég a globális felmelegedés meg a pénzügyi válság.
Hogy mit lehetne csinálni az Ejró Víziódal Fesztivállal azt nem tudom, de nyilván a résztvevőknek kelle széttrollkodniuk. Csodáltos lenne, ha egyik évben egszer csak csupa death-metal banda meg szétszívott raszta indulna a versenyen, kiegészítve pár büntető jellegű lakossági technót nyomató lakodalmas hérosszal - rögtön a helyére kerülne az egész, pont azt a trasht látnánk, ami most is van, csak most sokkal unalmasabb díszletekkel.
De lehet, hogy ez nem jön össsze, ez esetben egy célzott, stratégiai atomcsapás mindenesetre megfontolandó opció, ha már a klasszikus lovasroham bő száz éve kiment a divatból. Pedig ezeket igazából kardélre kellen hányni mind, inkább mint hogy mindenki más hányjon tőlük.
És (reflektálva a fentebbi karikatúrára) annak idején, az orwelli 1984-ben a briteknek ezzel a dallal kellett volna indulniuk, a Toy Dolls minden tekintetben megfelel az ejrovízijó igénytelenségi követelményeinek, komolytalan, prosztó de vicces:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése