Hellogoodbye

Petra ma némi sunnyogás  után csak kibökte hogy foglalt londoni repülőjegyeket októberre, úgyhogy legalább az időpont már adott, holnap szólok hogy úgy öt és fél hónap úlva kivennék egy hét szabadságot, ne mondhassák hogy nem szóltam időben.

Amúgy rám is fér majd az őszi út, nekünk rendszerint ez van nyaralás helyett (tavaly mondjuk pont nem volt, tavaly halál volt és újratervezés), őszölünk Londonban, ahol igazán remek idő van ősszel, szeles, kissé esős de csak mérsékelten hideg. Miközben esős.

Mi meg megyünk, maradunk pár napot, aztán jövünk, igazi hellogoodbye-forduló, szerintem direkt nehéz lenne ott élnem, London a hely ahol turista vagyok, szabadon und felelőtlenül, huszonéve már, az nekem nem biztos hogy beleférne, hogy ott is dolgozni kelljen mennem.

És minden ellenkező híreszteléssel szemben laknak még arrafelé nagybritánok is, bár esetenként kétségtelenül több spanyol szót hallani, a cirkáló diákcsoportok (akik adott pillantban a városban tartózkodók felét is kiteszik) meg felváltva németek és franciák, nem mintha nem lenne mindegy, egyformán hangosan üvölgenek a fülemben a buszon, a metrón, a boltban és az utcán. A hotelportás pakisztáni, a takarító orosz, a buszsofőr lengyel a greenwichi piacon a sushibár szakácsa meg naná hogy magyar. Nagybritánok is leginkább múzeumokban láthatók, igaz egyelőre még ritkábban kiállítási anyagként, inkább idegenvezetőként és teremőrként, de a helyzet még változhat.

Egy ekkora városban megszámlálhatatlan az étterem, még jó hogy mindig ugyanabból az ötből választunk, de hát muszáj visszamenni a múltkor talált libanoniba, a kedvenc indiait nem lehet kihagyni, meg megint ott kell enni fisendcsipszet ahol a múltkor, egyfelől mert jó volt, másfelöl meg pont azt a kocsmát verte szét Colin Firth mint titkosügynök, még jó hogy a verekedés nincs benne a kaja árában.

Viszont valaki feltalálhatná már a teleportot, mert a vonatozás - hajnali kelés - reggeli reptéri tipródás - repülés közben audni próbálás - újabb vonatozás - egyéb tömegközlekedés logikai láncot igazán kihagynám a programból. Mikor gyerekként először ültem repülőn nem is érdekelt hova megyünk (nyaralni a tengerhez amúgy), maga a repülés volt a kaland, na ez a része már sok éve elkopott a dolognak, rühellem az egészt, én már nem utazni szeretek, csak simán ott lenni valahol, ami nem itt van, mert a levegőváltozást még igénylem.

De legalább vehetek végre Motorhead-pólót, feketét, nagy láncos koponyával, hogy ezzel is hóvirágszerű lelkem finom rezdüléseit sugározzam a külvilág felé, meg hát bitang jól is néz ki. A Ramones-pólom már elég viseltes(vagyis itt-ott lyukas), de abból nem kell új, most pont jó, most végre rendesen punk, de annyira, hogy ha felveszem, elkezdem fontolgatni egy bomberdzseki beszerzését, kell a változatosság a fekete bőrdzsekimmel. Persze ezekhez a Motorhead is jól illik, csak rendesen le kell harcolni a pólót, mit egy ember.

Ja, és azért benézek majd a National Gallerybe is, mert Lemmy melllett Turner művészetével is jóban vagyok, úgy tűnik arrafelé a csúnya és különc öregemberek tudnak valami fontosat az esztétikum természetéről.