Mostanában határozottan az indulatnyelvészkedés jeleit fedezem fel magamon, avagy zavar ahogy mások használják a nyelvet. Nem az hogy rosszul (úgy eleve nem lehet, mert ha értem akkor okés, ha nem akkor meg szimplán csak nem az a nyelv), hanem hogy mások. Mert a mások legtöbbször kerülik a barokkos körmonatokat, a trágárságot teljesen diszfuncionálisan használják, és olyan fordulatokkal élnek, melyek hallatán az ember legszívesebben páros lábbal rúgná szájon a beszélőt. Amitől ő maga ugyan seggre esne, de akkor is.
Például „Úgy hidd el, hogy...“-al kultúrember nem kezd mondatot, ez olyan súlyosan proli modorosság, hogy leglább nincs is semmi értelme. Odáig még megvan, hogy az illető épp valami orbitálisat készül hazudni, ezért nyomatékosítja, hogy bár a közlendője hihetetlen de igényt tart rá hogy elhiggyék, azonban nyelvtanilag értelmezhetetlen. Mégis hogy higgyem el??? Állva, ülve, naiv rajongással vagy csak alig-alig?
Egy másik negatív kedvencem az, mikor valaki a vesszőket az „érted“ szó beszúrogatásával helyettesíti: „Elmentünk a teszkóba érted, kellet venni érted ilyen izéket, amik kellenek hozzá érted...“ Ennek az értedezésnek (ez amúgy angolul a „you know“-zás) járulékos funkciója, hogy leglább hangsúlyozni sem kell, ami igen hasznos ha az ember amúgy is hadar, bár nem világos miért is kell hadarnia annak, akinek amúgy sincs túl sok mondanivalója. Se szókészlete, hogy kósza gondolatait kifejezze, persze lehet hogy pont erre jó az értedezés, kitölti a lyukakat a szövegfolyamban. Innen nézve az érted az új izé, a szofisztikáltab ööö...-zés. Én persze statárialisan lábon lőném azt, aki így beszél, de hát ez az indulatnyelvészkedés lényege.
Párja a mondat végére elhelyezett „...hallod?“, aminek szintén semmi értelme, hogy hallom-e, arra érdemes az elején rákérdezni, de ha mégis azt akarja vele mondani a másik hogy „hát még ilyet“ esetleg hogy „ez aztán fura“ akkor nyugodtan mondhatja azt is, én lenni beszél madzsar kicsit.
A politikai nyelvhasználat meg persze a nettó pöcegödör, ott sohasem azt mondja senki, amit akar, hanem azt ami még épp tűri a nyomdafestéket (na jó, inkább a pixelt), így a „Felhívnám Répa Endre képviselőtársam figyelmét, hogy nem mellesleg kapja be a faszomat!“ helyett annyit mondanak hogy „soros embere“ és azt gondolják a párbajt kívánó vérigsértés ezennel meg is történt. Innen nézve a soros az új bazmeg és fasz kettő az egyben, kurvaanyád tartalmú extra kondicionálóval. Ha valaikre sorost mondanak az olyan, mintha bazi nagy narancssárga pöttyökkel esene ki a paintball-ból, miközben teljesen hétköznapi sértéssé válik, ma már minden jöttment sorost mondhat a szomszédjára ha mondjuk az az az ablaka alatt galambokat etet. Meg a macskájával.
Márpedig ez szegényíti a magyar nyelv sértéseinek legendás sokféleségét, unokáink már nem fognak tudni tíz percig káromkodni egyhuzamban, szóismétlés nélkül, ha a kapával belevágnak a lábujjukba, vagy indokolatlanul hamar elfogy a szilvapálinka. És ezért a jelen politikusnemzedéke lesz a felelős, talán megérne a téma egy kormánymegbízottat, jó fizetéssel, titkárnővel, benzinszámlával. (Gankszta Zolit helyettes államtitkárnak, őt legalább nem kell dekódolni.) És hát milyen vicces lenne, ha például a parlamentben mindenki azt mondaná, amit komolyan gondol, egy plenáris ülésen fél órán belül vérbe folytanák egymást, a nép nagy örömre, aki meg pont erre gondolt, igazán komolyan.
És ehhez elég lenne precízen és választékosn sértegeni egymást, hiába, a szó veszélyes fegyver.
(És amúgy a sorosozásról jut eszembe: dajcstomi azt nyilatkozta a 24.hu-nak, hogy Soros annyira utálja a felcsútit, mint a szikkadt szart. Ami szerintem már elég jó nem-mellébeszélés, viszont még nem elég pontos. elvégre a szikkadt szarnál jobban utáljuk a frisset, a ház előtti fehérre aszalódott kutyakaka csak fele olyan gusztustalan, mint ami még gőzölőg, különös tekintettel a szagokra. Azaz ha valakit igazán, szívből gyűlöl az ember, azt inkább hasonlítsuk a friss szarhoz, de ha dajcstomi ragaszkodik a szikkadthoz, akkor ezzel azt kommunikálja, hogy másokat még jobban, szóval a felcsútinak még dolgoznia kell az első számú közellenség címért. Ha már láthatóan erre hajt.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése