Az a nagy helyzet, hogy lusta vagyok és provinciális, én már nemigen találok új zenéket,én már a régieket is alig hallgatom, múltkor is kezembe került egy Pogues CD és csak néztem rá hülyén, mentségemre szóljon hogy a Pogues már régen sem volt a régi, bár a Waiting For Herb albumukat eléggé bírtam, volt benne valami alapvető crosssover. Keletei motívumok keveredtek az ír, aztal alá hányos kocsma-punkkal, ami legalább is izgalmas koktél, bár a szaga gyanús. De ennyit rólam.
Hallgatok deviszont rádiót, ahol meg persze időnként nálam érdeklődőbb emberek ajánlanak nekik tetsző zenéket, ebben a műfajban jó a Para-Kovács a Klubrádión, (bár a sikoltozós japán metált nem bírtam megkedvelni általa sem), meg a Tilos rádió en bloc, ahol a sok idegesítő puttyogás mellett (melyektől amúgy hol az emigrációt, hol a bűnözés útjára lépést fontolgatom) időnként belebotlok valami érdekesbe.
Na most az elmúlt etekben ez lett Emily Wells, az egyszemélyes zenekar és két lábon járó műfaji kavalkád, dalszerző-hegedűs, énekes valamint alternatív popdíva, akinek eddig nem találtam még két egyforma stílusban írt dalát (művét, végül is nem mind dal), szóval vagy az van, hogy ez az egy csaj nagyon skizó, vagy többen is vannak, akiket Emily Wellsnek hívnak, és teljesen véletlenül mind szintén zenész. Ez utóbbi megmagyarázná azt is, hogy a fenébe képes annyi hangszeren játszani, mikor más embernek a szóló taps meg a népi kanál sem igen megy soha életében, az lyan bonyolult dolgokról mint a triangulum (aminek már a neve is ijesztően szakszerű) nem is beszélve.
A következő kis opuszt Papó a Tilos Szakácstolvaj című műsorának vezető lelkésze és ügyvezetője ajánlotta a nagyérdemű figyelmébe, kiemelve, hogy tényleg minden hangszeren Emily játszik, élőben is - ilyenkor persze loopert használ, akármi legyen is az. (Na jó, azért sejtem, hogy a looper ilyen modern magnó, mert nem kell a visszajátszáshoz visszatekerni.)
Én igazából mindig bírtam az ilyen repeptitív zenéket, jól lehet rájuk semmit sem csinálni, meg állítólag dolgozni is, de az ember vagy kulturálódik vagy dolgozik. (A minőségi kultúrafogyasztás igen is kemény munka, nem véletlen hogy a fél ország fel sem kel valamilyen képernyő elől. A minőségi kultúrafogyasztáshoz ugyanakkor nem kell minőségi kultúra, csak a fogyasztás a színvonalas, a tartalom nyugodtan lehet szar. De megint messzire asszociálok.)
Szóval jók az ilyen zenék, meg a jók a kicsit szétesős, majden sub-pop dalai is, ha ma érettsigiznék énekből szeretnék, és az ő munkásságát húznám... Mondjuk műszaki szakközépbe jártam, úgyhogy persze eleve nem volt énekóránk (amiért igen hálásak voltunk a sorsnak meg az illetékes minisztériumnak), csak rajz, műszaki rajz, minimális művészi tartalommal. De Emily Wells zenéjét akkoriban is szerettem volna, kár hogy még csak tízéves volt.
Vagy nagyon fiatal, vagy nagyon öreg vagyok (műveletlen?), de egyik említettet sem ismerem. No, majd most.
VálaszTörlés