Múlt szombaton dolgoztam, ezen a szombaton is dolgozom majd, de legalább a jövő szombatot munkával tölthetem végre. Fárasztó ugyan, de lagalább érdekes számtani szimmetriában gyönörködhetek, miszerint három egynapos hétvége után jön egy háromnapos. Már ha jól emlékszem mikor lesz pünkösd hétfő, ami valami rejtélyes okból munkaszüneti nap, mintha legalább is a lakosság számotevő része lenne keresztény. Pedig a túlnyomó többség a Mittomén Szarokrá egyház híve és egzotikus kisebbségként tekint azokra akik pünkösd alkalmából a szentlelket keresik a nyuszitojásban, vagy már megint összekevertem a valamiket az izékkel. Nekem mondjuk zsidónak kellene lennem, hogy ne is dolgozhassak szombaton, de a helyzet az hogy kell a pénz, aranyozott gyémánt orrkarikára gyűjtök. Balck Sabbath you know...
Úgyhogy inkább kommunista szombatnak tekintem mondjuk a múlt szombatot, pontosabban neokommunistának mert a pénzt azért felveszem érte, viszont garantáltan a dolgozók életszínvonalának emelésére fordítom, illetve legalább egy dolgozóéra, mert én például biztos jobban élek több pénzből, bár úgy hallottam sokan vannak ezzel így. Ha viszont a múlt szombat volt a komenista, akkor a mostani legyen a kiegensúlyozottság jegyében a szélsőjobbos, a jövő heti meg az ultraliberális, bár ezeken még dolgozni kell. Ne tudom pontosan milyen szendvicset csomagol magának egy neonáci és mit hallgat az mp3 lejátszóján, de a liberális szombaton majd currys omlettet rakok a szendvicsbe a multikulti jegyében meg citromos nápolyit, olvasnivalónak megteszi John Stuart Mill, nála klasszikusabban liberális szerző úgyse nem nincs. Viszont holnap megyek könyvtárba, szerintem Mein Kampf nincs nekik, vagy legalább is nem kölcsönözhető, majd veszek ki Nyírőt, ő elég nyilas volt, waffen-SS indulókkal meg tele a net, bár nem tudom mennyire tudok belehelyezkedni a hangulatba. Ha nem megy, majd szélsőjobbos szombat helyett tradicionalistát tartot, szigorú királypártisággal szemlélve a gépeket és a termelést, Habsburg-házi uralkodók életrajzain elmélkedve, a szentkorona oltalma alatt. Ennek is lesz annyi értelme mint anno a kommunista szombatnak, ami csak annyit jelentett, hogy pihenés helyett ingyen dolgoztak a népek.
Amúgy a szombati munka nem olyan rossz, kevesen vagyunk, családiasabb a hangulat és elég gyorsan elmegy az idő, a gond az, hogy vasárnap is, az egynapos hétvége dédapáinknak még természetes volt, de nekünk már nagyon kevés, három egymás után meg egyenesen büntető jellegű. A harmadiknál vasárnap már úgy érzem magam (mert volt már rá példa) mint egy össze-visssza öntözött szobanövény egy huzatos sarokban, vagy mint egy kiöntött ürge (nem műgyantából, a lyukból), bár az nem világos, miért csak vizes hasonlatok jutnak eszembe. Talán utálok leizzadni vagy megázni, én igazából azt szeretem, ha már kint vagyok a vízből. De az még később jön.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése