Minden dolgok vége este fél nyolc magasságában következik be, persze csak hétköznap. Addigra vagyok túl a napon, és már semmi más dolgom az idővel mint tölteni, mintegy másfél órán át, hisz négykor kelek, ehhez meg kilenckor le kell feküdnöm, a kozmikus rend megőrzése és a hajnali hányinger elkerülése végett egyaránt.
Minden dolgok vége hat után kezd közeledni, ilyenkor gyorsan pakolok, gyorsan mosogatok, gyorsan töltök le hallgatnivalókat a lejátszómra, majd gyorsan vacsorázom egy gyors fürdés után, szemem az órán, véremben egy vadászpilóta adrenalinszintje, cikázok fel-alá, yes sir, I can boogie!
És pont ezért kell minden dolgok végének legkésőbb fél nyolckor bekövetkeznie, egy versenyló tempójáról kell visszalasulnom az alvásig. Ehhez pedig fotelnyugalom kell, ezredszer ismételt komédiasorozatok és vaskos tanulmánykötetek a korai szufi misztika vagy a prekapitalista modernizációs elméletek témájában. Tegnap elég tempósan aludtam el a szufi misztikusokon, de úgy érzem, még nincs kimerítve a téma, e tekintetben semmiképp.
Reggel (és reggelnek itt a hajnali négy órát gyalázom, ugyebár) viszont egy rohadt telefon üvölt a fülembe, már ha nem ébredek fel fél órávl hamarabb, ez esetben félálomban és teljes csengőfrászban várom, rettegem, mikor üvölt már föl. És mindig fél perccel az után, hogy eldöntöm, van még egy kis időm.
Ilyenkor fel kell kelni, meg kell ijedni a zombitól a fürdőszobatükörben, és el kell kezdeni várni minden dolgok végét. Amiről akkor úgy tudjuk, soha többé nem jön el...
A "csengőfrász"-ért külön köszönet!
VálaszTörlésJómagam 5:30-kor kelek, ami közel sem olyan orrbagyűrős, mint a négy, de ez előtt fél órával ébredni is emberkínzás.
És mindezt saját magunkkal tesszük. Több, mint morbid.
Ezt velem a Rendszer teszi, én magamtól vagy ötig aludnék, aztán már lehetne kelni, mert nem is az a gond, hanem hogy el kell indulni. És dolgozni, ami gáz, nem érzem hogy pont engem pont a munka tenne emberré, inkább akadályoz benne.
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlés