Itt van május elseje (énexó és táncköszöncse), ami persze csak naptárilag érdekes, meg hogy munkaszüneti nap, elvégre a munka ünnepét nemmunkával kell ünnepelni. Ez sokak számára nem jelent eleve semmittevést, mert kirándulni mennek, és/vagy majálisba, de én a semmittevés pártján állok, illetve ülök a fotelban, tekintettel arra, hogy ízlésemhez képest túl meleg van, meg süt az a hülye nap is.
Mikor még gyerek voltam, aktívabbak voltak a május elsejék, menntünk például majálisba, ahol kaptam playmobil figurát meg kókuszos csemegét. Szigorúan e két dologért mentem, a körhintákra nem voltam hajlandó felülni, illetve egyszer próbáltam, de a korábban fogyasztott kókuszos csemege kólával a körben állók nyakában végezte. Mondjuk szerintem nem kellett volna panaszkodniuk (de megtették), elvégre mellékeltem hozzá némi gyomorsavat, megkönnyítve ezzel az esetleges másodlagos hasznosítást. Szóval a majálisban engem az édesség- és műanyag bizbasz árusok érdekeltek, esetleg jöhetett még egy fél lángos. (Egyébként az ilyen vásári lángosok eleve fél lángosok, a másik felük ugyanis olaj.)
A majális előtt azonban volt május elsejei felvonulás is, ahol mindig fel kellett vonulnunk az iskola nevében, ostoba transzparenseket vagy béna hungarocell virágokat (csillagokat, zászlókat, kőszáli mókusokat) kellett cipelni, esetleg ezek kombinációját, mondjuk egy ostoba szövegű transzparenst tartó kőszáli mókust ábrázoló objektet. A felvonulások lényege a tűző napon, kurva melegben való menetelés volt, nyilván a szocialista und hazafias nevelés jegyében. És természetesen valamelyik teljesen múmiafejű tornatanár gyakoroltatta velünk a menetelést az iskolaudvaron, miközben folyamatosan dohányzott és rekedten ordibált, jobbára csak magának, mert mi nemigen értettük mit akar, tekintettel az artikuláció markáns hiányára. De ez a létező szocializmusnak nevezett akármi végvonaglása volt a nyolcvanas évek második felében, még egypártrendszer volt, de már ki lehetett röhögni a magát kiképző őrmesternek képzelő tornatanárt.
Meg persze vannak, de inkább csak voltak, népszokások is, már amennyiben a népszokást valami nádfedeles, vályogfalú csűrdöngölésnek gondoljuk. Pedig a népszokás az, amit a nép szok, tehát ilyenek most is vannak, csak mostanában már nem májusfákat locsolunk meg csokimikulásért, hanem - az ünnep fényét emelendő - szintetikus drogokat szedünk, bigmekes dobozba hányunk, és sorban állunk a környéken egyedül nyitva tartó éjjelnappali előtt.
Felvonulás helyett a munkásosztály manapság az éjjelnappalihoz vonul, de lehet hogy még mindig sört és virslit venni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése