Ez igazából két Joseph Heller-regény címe. Lenne. Persze akkor a valamit nagy vével kellene írni (valahogy így, mutatom: V), és máris kész a két regény. Illetve csak a címeik, nade a többség úgysem olvas mást belőlük. Egy jó regénycímben szerintem is benne van az egész lényeg, teljesen.
Ha például azt olvasom, hogy A zen meg a motorkerékpár-ápolás művészete (Robert M. Pirsig), akkor egy rendes zen mseter módjára menten megvilágosodom, és már mindent értek, jobbára. A regény amúgy egy külső-belső utazásról szól, és nem a meditációs béltisztítás értelmében, no meg meghasonlott főhöse a minőség problémáján töpreng, illetve őrül bele, ami lényegileg ugyanaz. (A minőség egyébként nem tulajdonság, hanem esemény, ha valaki esetleg nem világosodott volna meg pusztán a címtől.)
Vagy ott van Boris Vian méltatlanul népszerű két regénye, a Köpök a sírotokra és az Öljünk meg minden rohadékot! Kell ennél többet mondani? Naugye. Kár hogy rossz a sorrend, a szerző írta rossz sorrendben, úgy értem. Mert ugye előbb kell rohadékot ölni, aztán köpni a sírjára. Utóbbi dolog persze komoly illetlenlenség, még egy rohadék esetében is, de a művészet szabad mint a tánc.
Ezeket a könyveket sem kell a borítónál tovább olvasni, a többi már csak terjengős lelkizés. (A Rómeó és Júliát is megúszhattuk volna, ha eleve az a címe: Öngyilkos szerelmes tinik.)
És persze ha a címből akarunk regényt olvasni, nem árt, ha értjük az iróniát is. Bele, néha. Huxley Szép új világ című örökbecsűjét például úgy kell olvassni, hogy szar fasiszta régi.
És néha nem baj, ha a fordító nem ragszkodik az eredeti címhez, ha az magyarul úgysem jelent sokat. Kulturálisan főleg. A Zabhegyező az jó volt zabhegyezőnek, így már a címből tudható, hogy a főhös megy Kukutyinba azt csinálni. Az új magyar fordításnak az a címe, hogy Rozsban a fogó (The Catcher in the Rye), ami fordításnak pontos, csak értelmetlen. Mivel mi nem bézbólozunk, felmerül a kérdés: milyen fogó? Lapos, kúpos, kombinált vagy csípőfogó? Mit keres a rozsban? Ami gabonatábla, kása vagy cipó? És ami a legfontosabb: mi lett a zabbal?
A címbe foglalt regény abszolút rekordere amúgy Daniel Defoe, a Robinson Crusoe szerzőjének Moll Flanderse, mely eredetileg (angolul) az alábbi címet viselte:
A híres Moll Flanders örömei és viszontagságai, nevezetesen, hogy a Newgate-börtönben született, s gyermekkorát nem számítva, életének hatvan évéből tizenkét évig szajha volt, ötször ment férjhez (egy ízben tulajdon öccséhez), tizenkét évig tolvajnő volt, nyolc évig Virginiába deportált fegyenc, végezetül meggazdagodott, tisztességes életre adta magát, és bűnbánatban halt meg. Saját emlékiratai után.
Ja, és ha már a Robinson, persze az sem afféle megúszos móka. Elvégre megjelenése idején 1719-et írtunk. Izé, írtak az akkoriak, már akik tudtak írni. Épp kezdődött a György-kor az elsővel a Hannover-házból, aki után jött még három György, aztán egy időre megunták. De a Hannover-ház az a máig a trónon. Rajta ül a királynő által. Nade vissza a Defoe-hoz,ő ugye még akkoriban írt, mikor aa regény műfaja elég fiatal volt, elég kevesen tudtak olvasni, és azt a keveset meg kellett fogni, hogy megvegyék. A leghíresebb regényének címe ezért egy igazi abstract, eképp:
Robinson Crusoe yorki tengerész élete és különös, meglepő kalandjai: Aki huszonnyolc éven át teljesen egyedül élt egy lakatlan szigeten, Amerika partjához s a nagy Oroonoque folyó torkolatának közelében; miután partra vetődött egy hajótörés után, amelynek során rajta kívül mindenki odaveszett. Annak elbeszélésével, hogy végül milyen különös módon szabadították meg őt a kalózok. Szerzette önmaga.
Kérdés van?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése