Skrussian

Már többször is megjegyeztem itt, hogy a kedvenc zenei műfajom a ska, no meg a punk, illetve a kettő együtt (Dimitrij Sosztakovics és Mozart Don Giovanni-ja ilyenkor szemérmesen félrenéz), és ezt a fajta zenét, mondjuk nem túl meglepő módon, az oroszok művelik igen magas szinten.

Az orosz ska-színtér szinte kímeríthetetlen aranybánya, de hát az egykori nagyságán merengő, alkoholizmusal súlyosbított márnem-demokráciában ez nem is olyan meglepő, a ska egszerűen autentikus kifejezésmódot ad ennek a poszt-minden létállapotnak. Hangot a vodkába folytott 'utánunk a vízözön, de minek' hangulatnak, nem is értem nálunk miért nincs sokkal több jó zenekar.

Zenekar az van persze számos, csak nem olyan jók. Kivétel a nemzetközi minőségű PASO, meg mondjuk a CsizmáSKAndúr, de azért ezek inkább csak bulizenék, én hiányolom belőlük a súlyosságot, mint mikor (és egy Bödőcs-poén) a néni válogat a búcsúban a szentképek között, és azt mondja az árusnak: Mondja, nincs valami fááájdalmasabb?

Hát igen, a jófajta oroszok néha dühösen, néha kiborultan, néha meg savnál maróbb szarkazmussal tolják a rocksteadyt, az igazi ska azért életérzés is, nem csak annyi, hogy kurvára bebaszunk az este. (Ha valaki még emlékszik rá...) Talán ettől lett nettó világsztár a Madness, akik hát mégis csak nagybritánok, szóval hozzánk képest még rosszabbik pillanataikban a jóléti oldalt képviselték. De azért a nagybritánoknál is volt gazdasági válság, munkanélküliség, nagy hagománya van a kizsákmányolásnak (szakirodalom: Friedrich Engels: A munkásosztály helyzete Angliában, ek: 1845, Lipcse), szóval az Őrület Tánczenekarnak volt mire popzenét csinálnia. Bár mint tudjuk, a ska keresztapja az Laurel Aitken volt, akinél a külvárost a bőrszín is súlyosbította, lévén kubai-jamaicai  születésű fekete volt, Angliában.

Nade az oroszok.  A bőség zavarával küzdök, ami csak egy fokkal jöbb a hőség zavaránál, mert legaláb nem forr fel az agyvizem. A Russkaja együttest már beidéztem egyszer (egy messzi-messzi galaxisban... ja, ezt nem ide...), de Moszkvában (Szentpéterváron, Vlagyivosztokban etc.) van számos utca, és minden utcasarkon van sarok. Utca is. És van számos ska-kamarazenekar, úgyhogy most beszúrok néhányat, aki bírja, bírja! Mint én.

A leningrádi mambázók nyilván be vannak szívva már vagy harminc éve, mert nekik még nem szóltak hogy a Szajna... Temze... izé a Néva-parti barokk nagyváros már jó ideje az a hely, ahol Szent Péter vár. (Bocs, nem bírtam kihagyni.) Ők még leningrádoznak, de lehet hogy ez a korból jön általa, mert nekem a helyi Szivárvány mozi is még sokszor Vörös Csillag, hisz én még abban láttam sokszor a Dzsedi visszavág a visszatérő birodalomnak című filmet. Meket.
De a Leningrád megnevezés legalább jogos, hisz láthatóan nem (vagy nem teljesen) a jelenben játszódik a klipjük. A sztori elején a fiatal Fidel Castro csöppen bele a szovjet rögvalóba, hogy jól leigya magát, mielőtt elüti egy mentőautó. De legalább mentő üti el, így kéznél a segítség, és gyorsan  be is gyógyszerezik, amitől aztán indulhat a nagy utazás. Elsőként valami lecsúszott arisztokara magányos teadélutánjába zuhan be a plafonon át, majd menekülni kezd, nagykjából a Beatles A Hard Day's Night című opuszának stílusában. de  őt nem rajongók üldözik, hanem a cári titkosszolgálat, valami önjelölt népvezér muzsik a kölkeivel, meg néhány fura járókelő. Commandante Castro meg némileg táj-és koridegen edzőcsukában és egy páncélautóval menekül, de persze mindez belefér, ha úgyis csak a mentőben haluzza minezt, ha már a piára gyógyszerezték.

És akkor még egy darab a Leningrádtól, csak hogy értsük, ők főleg nemet bírnak mondani, újra meg újra. Kisebb probléma, hogy ne értem a szöveget, hat év iskolai orosz (majden orosztanulást írtam, pedig) nem elég ahhoz, hogy minimálszinten értsem a nyelvet, tudásom odáig terjed, hogy el bírom olasni a cirill betűs írást. De hogy mit olvasok, azzal kapcsolatban csak találgatásokra vagyok képest, főleg a jól bevált "vak tyúk is talál szemet" alapon, ami nem hatékony, de szórakoztató.

És végül egy mindenkinek ismerős lehet örökzöld, ami persze nem imerős mindenkinek (csak lehet, ugyebár), aminek nagy előnye, hogy gyakorlatilag nincs szövege, nincs mit nem érteni rajta. Viszont annyira ska, hogy a plafon adja a másikat. (Mert a plafon is egy fal, csak fölülről támad.)
Szóval a Ventillátorok:

ps. Ja, a címeknél majd mindjárt nemsoká abbahgyom a hülye szóvicceket, de egylőre még kretívnak hazudom magam tőlük. Általuk.