Isteni szabadnap

Lajos, mármint az Ifás, nem a tacskósétáltatós, egy kedd reggel arra ébredt, hogy végleg visszatért a Valhallából, a konyhapulton csak üres üvegek vannak, még a Bandy Izű szesesital üvege is üres, pedig azt gondosan eldugta a tűzhely mögé. Hisz már előző este is arra gondolt, hogy ugyan ma van hétfő, de ettől még előtte a vízözön, kell az a kis vésztartalék. És lehetett valami tér-idő anomália hajnali kettő felé, ami miatt be kellett azt is vetnie, de akkora, hogy még pizzát is rendelt, pedig a szalonnát szereti, csak azt senki nem szállít ki éjjel.

Minden esetre elindult garázsbolt felé, abból baj nem lehet, gondolta hogy egy kis gyógypiával, ha nem is jut vissza az istenek közé, de legalább feltranszportálhat a Holdig, egy esős délutánra az is megteszi. Erős akart lenni, bátor, és mindent lebíró akarat, hisz nem egész huszonnégy órával korábban még Odinnal tárgyalta meg a a Világ nagy kérdéseit, bár nehezményezte hogy a főisten nem árulja el neki a lottószámokat. Illetve csak norvégul, de azzal meg semmire sem megy, a Lottózó Presszóban magyarul kell ikszelni.

Mindegy, tartott még az előző fuvar bevétele, még jó hogy ömlesztett SD-kártyákat szállított, azoknál nem feltűnő ha eltűnik pár kiló, a teszkó mögött meg jó ára van.

Öltözködés közben talált egy laposüveget a kabátja zsebében, így mire leért a sarokra az esőben, aznap már másodszor ázott el, és érezte, kezd visszatérni régi életkedve és új keletű skandináv barátai. A bolt előtt jól felismerhetően ott álldogált Baldur, a béke és a nyár istene, és egy Akciós Bier márkájú akciós sört szopogatott elgondolkodva. Mondjuk máshogy nem is lehet sört szopogatni, elgondolkodva vedelni például gyakorlatilag lehetetlen.

- Üdv, Loki - szólt Baldur, aki már az előző esti jelenésében is mindig összekeverte Lajost Matt Damonnal abból a filmből, de ő rákeresett az érintőképernyőjén, és kiderült, hogy Loki egy óriás, ami nem hangzott rosszul. Hisz ő pont nagy volt und erős, legyőzhetetlenül kente a zsíroskenyeret és még a vécébe is beletalált hugyozás közben, szóval ő volt az ötven négyzetméter uralkodó félistene, ez kétségtelen.

Baldur meghúzta a sörét és, és körbenézett:

- Hol hagytad Odint?

- Nemtom, este még megvolt, fociról dumáltunk meg ilyenek, de hajnal felé azt mondta sok dolga van még reggelig, némbereket kell hágnia, meg hasonlók. Aztán elment gondolom, nem emlékszek jól. 

- Kár, mert most szükség lenne rá. Freya a Lóbelező közben balhézik, épp bandaháborút készül kirobbantani két lépcsőház között, és kéne a Főnök, hogy leállítsa.

-  Bandaháborút? Minek?

- Azt mondja unatkozik. Vett nekem is két sört, és megkért hogy csináljak napsütéses időt a környéken, hogy jól lásson mindent. Asszem egyszerűen csak szeret bábozni az emberekkel, efféle csetepatékat rendezni, aztán csak kiül a játszótéri padra egy sörrel, és nézi. Szerinte jobb mint a tévé, és nincs benne reklám. Meg gondolom élvezi, hogy istenként szórakozhat a halandókkal, ezt modjuk otthon Asgardban már nem tehetné meg, nem lenne kivel.

- Azt' miért nem?

- Á, ott mindenki vagy isten vagy félisten, vagy valami halott hős, azokkal nem szórakozhat, Heimdall kis baszná rögtön. Úghogy inkább lejár ide szórakozni, itt aztán játszhatja az eszét. Pasikat csábít el, és aztán összeugarsztja őket, spáros szórolapokat hamisít, és röhög a nyugdíjasokon, ahogy harcba szállnak a nem lézető akciós cuccokért, vagy simán csak leitatja a kocsmatöltelékeket, és kipróbálja, hányat tud bepakolni belőlük egy telefonfülkébe. Tizenhét a rekordja...

- De hát ez rémes, és ha belegondolok... tegnap én is piáltam vele, de otthon a konyhában... Mondjuk már értem, mit keres az erkélyen az a telefonfülke...

- Na ja, veszélyes ha egy ember félistenre issza magát. Egyrészt csak rövid időre szól, másrészt minimum három napig másnapos, pláne ha ivott szómát is, azt Odin se nagyon bírja. Tényleg, tegnap mennyire ütötte ki magát?

- Hát, talán nem volt vészes, csak kétszer akarta elpusztítni a Földet, de aztán megígértem neki, hogy kap extra gombát a pizzájára, ettől lenyugodott. Aztán elment, de ezt már mondtam.

- Na jó, megyek és utánanézek Freyának, az mégsem járja, hogy szétcsessze a kedvenc terepasztalomat, mikor mostanában még nem is játszottam vele.

- Bocsi, a mit?

- Terepasztal. Tudos, utcák, házak, fák, autók vonatok, meg iyen vicces kis figurák, mint ti. Asgardban ez sokak hobbija, és csak nézz körül, tisztára élethű lett.

- Szóval azt akarod mondani, hogy mi... hogy mi csak...

-Persze, bábuk vagytok. És még jó, hogy titeket nem Thor csinált, ő sakkozni szeret. Állítólag szellemileg karban tartja a sok véres leszámolás után, tudja fene. de az biztos, hogy ha itt is ő rendezné a dolgokat, te sokkal hengeresebb lennél és mondjuk csak átlósan közlekedhetnél. Vagy csak előre, egyszerre egy lépést.

- Ez izé... nem sokban különbözne attól, ami most van.

- De a szabad akarat ember, a szabad akarat! Az már lófaszt sem ér?

- Egy terepasztalon? Minek?

- Fel a fejjel, vegyél egy-két üveg piát és húzz haza, este tornádósat akarok játszani. Eredetileg Hawain lett volna, de a múltkor ott kissé elfajult a buli, úgyhogy még szervízben van. Na, léptem.

És ezzel Baldur, a nyár és a béke istene elindult a Lóbelező köz felé, hogy Freya fejezze be végre a viháncolva kurválkodást, és nézzen végre a kötelességei után. A valkűrök már szeretnének kilovagolni, és csak rá várnak.

Lajos, az Ifás meg hazaindult. A lépcsőház ajtajából még hátranézett, és úgy tűnt neki, mintha egy nagy kéz nyúlna le az égből, de végül az egészet betudta a másnaposságnak. Minden esetre arra gondolt, aznap este mégsem issza le magát, rá fér már egy szabadnap a Valhallából. Az istenit...