Odin elég ocsmányul ébredt. Az a rohadt savas felböfögés kínozta, innen tudta, hogy már megint valami nem illő helyen nyomult. Thor mindig mondja neki, hogy egy főisten azért adjon magára, annyi szép csaj van Asgardban, miért is kell neki mindig földi nőket dugnia? Háát ja, de kell, nem bír magával, ahogy tegnap se nagyon. Az a melegség, azok a nedvek, az a sikoltozás, az mind egy más élmény, mint mikor a fenti nők térdelnek elé.
Hidegek, mint a jégcsap, valszeg azért mert abból készültek, tökéletes szépség mind, semmi érzékiség, na ja. Persze Thornak nem is az baja hogy földi nőkkel, hanem hogy miért pont ezekkel? Thor speciel Halivúdba jár dugni, miközben ő, Odin, a Főnök meg lakótelepekre. Sakkor? Saztán? Van itt valami probléma? Ha már főisten valaki bassza meg, hadd csináljon már azt, amit akar, akkor is ha ásítozik már közben! Vagy akkor főleg!
Mer' őszintén: ki akar tréningruhás, gyereksétáltató anyukákkal dugni, csak azért, mert nagyon unja már az ilyen nimfákat a mennyekből? Hát ő, OK, ki más, de az odinság lényege, hogy megteheti. Hogy aztán a lakótelepi anyukákból csinálhat mindenféle mennyei hősnőket, átcsábíthatja őket a sötét oldalra, hogy aztán együtt irányítsák majd a Galaxist. Ja nem, az egy másik mozi...
De a lényeg, hogy neki kell a heti alászállás, ha nem állhat hétfőnként a Mindenféle Garázs Diszkont és Bolt előtt sérelmére, akkor becsavarodik. Elvégre nem lehet ő az Idő, Világok Pusztítója úgy, hogy csak a felelősség. Hogy csak bolygókat felrobbantani, szemmel villámozni a fél teremtést, azt' azt se tudja megbeszélni, mit játszott a Kerület. Vagy az Arsenal, már ha játszott.
E ponton gondolta Odin először, hogy hagyni kéne a fenébe a járványt, elvégre elég sokan haltak már meg, szerencsétlen módon él az összes seggfej, akiért csinálta, szóval ez nem jött be. Nem ér annyit az egész, hogy akkor ő most ne sörözhessen a bolt előtt, a kutyasétáltató, melegitős különítményesekkel. Néha egy kis lazítás egy istennek is jár, az isteit már, elvégre nehéz munka az. Mindenki csak azt látja, hogy halhatatlanság, meg varázserő, de senki nem beszél a felelőségről, a magányról meg a kiégésről.
Odin átélte mindezt, eonok óta már. Beutazta az univerzum általa felügyelt részét (elfogta a gyanú, hogy más galaxisokban más főistenek lehetnek, de lusta volt közelebbről megnézni, pedig lett volna rá pár millió éve...)
Igazság szerint mindig is elég volt neki a világ rá eső hányada, sőt az is sok volt. Például sosem tudott válaszolni a kérdésre, ő-e a Teremtő? Nem tudta soha, nem emlékezett, lehet hogy túl sokat szívott aznap este, lehet hogy nem is volt aznap este. De ha ő volt a teremtő, végül is nem végzett rossz munkát (gondolta általában), van elég kín und szenvedés a gépezetben, hogy érdekes legyen.
És akkor itt volt még Loki, aki nagyon szemfülesen lakótelepi alkoholistának öltözött, állítólag ilyen áruszállító fickónak, de még Hermésznél, a másik mitológiában sem volt regisztrálva. Szóval Loki volt ő, ha nem is a mettdémoni értelemben, de azt gondolta Odin, hogynem baj, azért majd együtt gyilkolásznak.
A gyilkolászás neki sosem volt szanzsé. Aki halhatatlan, annak kevéssé értékes az élet, aki isten, annak meg a halandóké főleg nem.
Néha úgy gondolt az alant fekvő világra, mint egyféle terepasztalra, ő rendezgeti a bábukat, övé az első és a végső döntés mindeben, ő az alfa és az omega. A beatles és a rolling stones, az összes, de tényleg az összes bábu, minddel ő lép.
Aztán felnézett a széles Tejútra, és azt gondolta, az is az övé, játszhatna azzal is. De lenézett a Földre, és látta hogy az színesebb. Hogy az jobb.
wikipedia.org.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése