May the fourth be with you

Hát igen, miért is jó a Star Wars? - teszem fel a kérdést a nemetközi csillagháború napján, azaz ma, mikor a május negyedike legyen velünk. (Az angol szóviccet már kifejtettem nemrég, most hanyagolom.)

És  a válasz egyszerű,  a Star Wars ugyanis nem jó, vagy nem különösebben, de eredeti, egy komplett popkulturális univerzum, amelyben élni ugyan nem lehet (de legalább is elég nehéz) elveszni benne viszont annál inkább. Nekem, meg a velem együtt öregedő generációknak ráadásul gyerekkorunk világa, a nyolcvanas évek nagy mítosza. Hisz itt, a vasfüggöny rosszabbik oldalán egyfelől elég ingerszegény volt a kuturális környezet, másfelől meg idejétmúlt egzotikumnak igyekeztek bemutatni bármiféle vallást és mitlógiát, így aztán egy efféle űropera tényleg jelentős piaci résbe ékelődött be.

Szóval nekem fontos volt (réges rég, egy messzi-meszi galaxisban), ma már nem az, de a nosztalgia-faktor az működik, pláne ha az embernek aktuálisan csak múltja van, mert a jelen szót sem ér, a jövő meg csak nem akar felsejleni. És persze irigylem azt a tízéves kissrácot aki voltam, akinek tényleg az volt a központi problémája, hogy de mégis hogy lehet Darth Vader Luke apja. Irigylem a problémáit.

És csak néhány odakent gondolat erről a világról, főleg arról, hogy mi nem a Star Wars, ha már úgysem vagyok rajongó, csak el kell végeznem a gyászmunkát, a bennem lakó gyerek elvesztése miatt. Tehát:

Az SW mitológia: A Csillagok háborúja tartalmaz minden fontosabb drmaaturgiai elemet, amit a nagy mítoszok, jó és rosz, fény és sötétség, bűnbe esés és bűnhődés, kárhozat-elhárító megváltás, és megannyi tétel a naptárban. Erdetileg úgy tűnt, hogy Luke Skywalker a főszereplő, aztán kiderült, hogy Darth Vader az (lánykor nevén szintén Égenjáró), és az ő megváltástörténetét látjuk. Hisz ő még fiatal házasemberként átáll a sötét oldalra (na, ja másokkal is előfordul, csak ők sörbe folytják, mészárlás és bolygók leigázása helyett), de halála előtt megtér, és már a jó oldalon állva leheli ki lelkét a lélegeztetőgépe. Nem tudja elkerülni a megváltást, hisz ő a Kiválasztott, a csavar csak annyi, hogy itt a Fiú váltja meg az Atyát, és csak rajta kerszetül az emberiséget, a vukiságot, a twi'lekséget, a zabrakságot és minden egyéb fajságokat.

Az alap tehát keresztény gyökerű, hisz megváltás-történet, vannak jók ,főleg a jedik, akik szerintem elég jezsuiták, a gonosz erői, ahol Palpatine nettó Lucifer, az emberei meg az űr-SS, de az egész nyakon van öntve egy adag instant, tasakos buddhizmuspótlóval is (különösen az Erővel kapcsolatos, coelhói mélységű semmitmondások által), meg valami fura harci erkölccsel, félúton a középkori lovagok meg a szamurájuk illemtankönyvei között.

És az egész csomag remekül működik afféle valláspótlékként, olyannyira, hogy valahol meg is alapították hivataosan is a Jedi Egyhzat, asszem Kanadában, ahol ők egy rendes bejegzett felekezet.

És hát valláspótlék volt nekünk is, ah amár igazi nagy mítoszokkal, a Nagy Elbeszélésekkel nemigen találkoztunk otthon vagy az iskolában, a vallás bármilyen formájával meg pláne nem. És nem valamiféle posztmodern relativizmus miatt, egyszerűen csak egy varázs- és vallástalanított diktatúrában éltünk, de igényeltük a varázslatot is. Vagy legalább az esélyét. Így aztán egy időben mindenki próbálkozott azzal, tud-e tárgykat mozgatni gondolattal, és sugárvetőket fabrikáltunk minden kézre eső hassználati tárgyból, de persze az sem volt az igazi. A PEZ-cukorka adagolóból, gyógyszeres-fiolából és ruhacsipeszből konstruált sugárpisztoly csak befőttesgumit tudott kilőni, ami még a plüssállatokban sem tett kárt, de legalább úgy festett, mint egy kupac szemát, ami volt is.

Ezzel együtt igyekeztün a fimek világához hasonulni, akkoriban a mi leszel, ha nagy leszel kérdésre adott válaszban ez volt a három dobogós választás: karácsonyfa-díszítő, buszsofőr, dzsedi.

Az SW nem sci-fi: A fentebb vázolt megváltástörténet formilag egy western és a lovagregény szerekezetében jelenik meg. A jók és rosszak küzdelme, a párbajok/bajvívások, a küldetések, a királylány (izé, hercegnő) akit meg kell menteni mind-mind ahhoz a dramaturgiai kerethez tartoznak, ami jól működik a a sárkányos-kardozós, vagy az 'új seriff jött a városba' típusú filmeknél is. Merthogy azokból származik, az űrhajók és lézerzsebkések csak a díszletet adják, az egész saga játszódhatna Középföldésén is, legfeljebb engem nem érdekelne.

És egy kis hollywoodológia, rövid kitérőként. Az ilyen típusú moziknak két alapeleme van: a story és a setting. A történet mibenlétét mindenki érti, itt dől el hogy milyen karakterek, milyen konfliktusok mentén milyen cselekményt visznek végig, a setting (erre nincs jó magyar szó) pedig mindennek a hátterét adja, azt a szimbolikus (kulturális) és tárgyi környzetet, amiben az egész játszódik, a cselekmény keretét, minden értelemben. A setting-nél dől el, milyen is a világ, ahol a szereplők mozognak, reális vagy mítikus, diktatúra van vagy szabadság, lepusztult vagy csillogó A settingbe beletartozik, hogyan öltöznek, milyen nyelven beszélnek, milyen technológiát használnak a karakterek, mi az a lét, ami meghatározza a tudatukat, csak hogy legyen egy idokolatlan Marx-hivatkozás is.

Na most, a StarWars sem a story, sem a setting értemében nem sci-fi. Mert hát a science fiction mégis csak azt jeenti, hogy tudományos und fantasztikus, de itt nincs nyoma a tudománynak, ez színtiszta mese, egy fantasy az űrben Nincs köze az általunk ismert, a természettudományok által leírható világhoz (mert ne felejetsük, a jelző nélküli science az igazából természettudományt jelent, a magamfajta léhűtők által művelt társadalomtumányt már meg kell különböztetni azzal, hogy social- ami kissé fosztóképző ízű, azaz tudomány az is, csak nem annyira...). 

De az SW  története jelentős részben az Erő nevű misztikus izé körül forgott (amíg a Lucas az előzmény-trilógiában össze nem midikloriánozta, eltolva az egészet kicsit a náci fajelmélet irányába), de hogy az mi is, azt nem tudjuk. Valami mentális képesség, mindent átható energaimező, esetleg egy magasab létsík halvány lesugárzása a földi siralomvölgybe? Izé, a galaktikus siralomnaprenszerekbe... Ez nem derül ki, az Erőről anyit tudunk, hogy nagybetűvel kell írni, de cserébe nem mérhető, meg lehet vele köveket lebegtetni, ami nagyon hasznos, ha amúgy is fáj a hátunk az emelgetéshez. Ja, és áltanásos jókívánságba fogalmazzák gyakran, szinte köszönésképpen: 

Have a nice Force!

Már a 1977-es első filmben egy hercegnőt kell megszöktetni a főgonosz várkastélyából, ahol egy marék tökös csávó akciózik egy bolygónyi méretű harcálláspont állig felfegyverzett személyzetével. És persze nyernek, nem mintha lenne reális esélyük, de velük van az Erő meg a forgatókönyvíró, és ha már Piroska nagymamáját is sértetlenül vághatták ki a farkas emésztőrendszeréből, akkor a csóró csempész meg a parasztgyerek is legyakhatja a Galaktikus Birodalom hadseregét. (A Piroskás sztori amúgy tényleg durva horror, mert a farkas egyben nyeli le a nagymamát, hisz a szabadulás után  az egyáltalán nincs megrágva, és még az emésztőnedvek sem kezdték ki; a farkas fel is lehetett fúvódva, hogy a nyilván metánt lélegző nagyi meg ne fulladjon benne, és nagymama erősen el lehet hülyülve, hogy örömködik az unokájnak, pedig sikítva kellene a kútba ugrania a poszttarumás stressztől. Piroska szintén retardált, mert rokonnak néz egy farkast hálóköntösben, a vadász meg nyilván Dr. Lecter  rokona, akit elcsaptak a kórházból, mert minden műtétet azzal fejezett be, hog köveket vart a páciens beleibe.)

És hamár a szöktetés, Leia mitől is gercegnő? Nem tudja hogy ki az igazi apja, de később mi már tudjuk, hogy ő egy rabszolga volt, a pre-darthvader korszakában, a nevelőapja viszont nem király, hanem szenátor. A muter az mondjuk királynő is volt egy darabig, de az csak afféle választott tisztség, határozott idejű munaaszerződéssel, ráadásul ez is csak bő húsz évvel később kedett kiderülni, Carrie Fishert meg már 77-ben is hercegnőzik, mndhatni össszefelségezik. Gondolom csak azért, mert ha már nem szőke legalább legyen királylány (de akkor Luke meg herceg), és ha a herceg  egy bűnöző, ésnem lovon érkezik, legalább legyyen fehér páncélban...

Szóval a sztori, mármint az SW sztorija is, színtiszta mese, valami olyasmi, amilyet több ezer éve mesélnek egymásnak a tűz körül a törzs nagydumás tagjai, csak a setting változik.

És abban sincs semmi tudományos. Az űr vákuumában hallható hang, a láthatóan nem fénysebességel  terjedő, véges lézerlövedékek, a minden űrhajón evidens gravitáció és hasonlók igen messze viszik az egészet a scci-fi-től, de egy fantasy esetében semmi gond velük, ott az ilyesmire egyszerűen nem kérdezünk rá. Mágia, vágod? De azért tényleg idegesítő, hogy minden bolygón nagyjából földi gravitáció van, és belélegezhető légkör, amire mondhatjuk, hogy hát ja, nyilván eleve ilyen bolygókat kerestek az emberek, de könyörgöm, van egy rakat más faj is, és nekik is pont az a gázkoktél kell azon a garvitáción? A rohamosztagosok páncélt hordanak, de egy kóbór találattól máris holtan esnek össze, viszont legalább nem látnak ki rendesen a siasakból. R2D2 pittyegésssel kommuikál, mikor már az okostelefonom is képes felolvasni az SMS-eket, Csubakka meg nudista, mert ugyan szőrős, de egy szál töltényhevederbe van öltözve,
Jó, ez már kukacoskodás, csak azt akarom érzékeltetni, hogy a mesében fel lehet vázolni, mi is az alaphelyezt, azt el kell fogadni, és indulhat a sztori. Egy sci-fi viszont kell hogy valami racionalitást vigyen a saját világ felépítésébe, a fantasy ez alól mentesül, ott elég a daramturgiai hitelesség meg az érzelmi relitás, és szárnyalhat a képzelet. Itt szárnyal is, messziről kikerülve a hatodikas fizikakönyvet, vagy bármit, amiben képletek vannak.

Az SW eszképista: Mert minen sajátossága abba az irányba mutat, hogy egy alternatív világot kínál fel azoknak, akik unják a miénket, szoronganak tőle, vagy egyszerűen  csak az itt és most vesztesei közé kerültek, vagy ott érzik mgukat. Nem jól. Nota bene: a valóság azoknak való, akik nem bírják a kábítószert. És az SW egy igazi keménydrog, bár nem kémiai értelemben. Viszont addiktív, beszippant és nehezen ereszt, de legalább átmeneti menekülési utat kínál a realitásból. Gigászi a küzdelem ami ott zajlik, de tudhatjuk, hogy a végén győz a jó, és közben nem aggódik olyanok miatt, hogy nem tudja befizetni a villanyszámlát vagy levegőnek nézi a csaja, nincs körömgombája, nem jár fogorvoshoz vagy vécére (pedig megnézném a Millenium Falcon vécéjét, de a hajókonyhát is - input-output ugyebár), és végtelenül szabad, annyira, amennnyire mi sosem lehetünk.

És az eszképizmus összfügg a valláspótlék-jelleggel, a Star Wars is a nép ópiuma (már megint Marx...), azaz a kifejezés eredeti értelmének megfelelően: fájdalomcsillapítója. Mert Marx nem az állította ezzel az ópiumozással, hogy a vallás hülyeség, hanem azt, hogy szigorúan a funkcionalitás, a használat felől nézve egy olyan szimbolikus eszköz, amely elvielhetőbbé teszi az igazságtalan világ nyomorúságát.

Hát, Luke Skywalker és kis segítői is pont ezt a művelet végzik. Nem csak május negyedikén.