Vicces az, hogy minden portál tele van hirdetésekkel, amelyek menő órát, hatméteres képátlójú okostévét meg hasonlókat próbálnak nekem eladni, nyilván sikertelenül. Ilyesmit akkor se vennék, ha lenne rá pénzem, úgy meg pláne nem, hogy lassan azon gondolkodom, lehet-e fogyasztható salátát készíteni műfenyőből, vagy ha nem, hát legalább iható teát? Hiszen zöld, tehát egészséges, tele van vitaminnal és karácsonyfa-díszekkel, szóval a tálalás is igen látványos lehetne.
Persze elképzelhető, hogy okos-műfenyőből még jobbat lehetne enni, hisz köztudott, hogy ami elé odaírjuk, hogy okos, az egyúttal jobb is. Egyszerűen faszább. Hogy pontosan miben, az nem mindig világos, az meg pláne nem, hogy kell-e ez nekünk egyáltalán. Nekem például semmi szükségem arra, hogy az okosórám mérje a pulzusomat, sőt telefonálni sem akarok vele. Mert ha amúgy is a zsebemben vagy a táskámban a telefon, de olyan állapotban vagyok, hogy nem tudom felvenni, akkor a bal csuklómmal sem akarok beszélni. Az okoshűtőm meg ne rendeljen nekem objektív idealizmusban pácolt délafrikán lazacot, mikor azt sem tudja, van-e rá pénzem. Hogy szeretem azt tudhatja, ha belétáplálom. De mindegy is, a lazac amúgy sem tudná, mi az az objektív idealizmus, hisz ő nem egy okos lazac, nem olvas mondjuk Hegelt, pláne nem döglötten.
Pedig az okos lazac az tudhatná, hogy saját és környezete léte az érzékelésből fakad (mint azt már Berkeley püspök megállapította), és elgondolkodhatna azon, hogy ki is az érzékelő. Hogy ha látja a közeli hajóroncsot, akkor ugyanis nem a roncs objektív létéhez, hanem csak a saját tudattartalmaihoz férhet hozzá. És csak feltételezheti, hogy az a helyi járatú Titanic tényleg ott van. De nem tudhatja, hogy akkor is ott van-e (feltételezheti-e), amikor a szomszéd öbölben menekül épp valami nagyobb ragadozó elől. Gondolná persze, de nem tudhatná. És megkönnyebüléssel töltené el Berkeley gondolata, hogy van Isten, és ő mindent lát mindig, tehát nincs is olyan, hogy ha azt a roncsot épp senki nem látná, akkor addig eltűnne. És komoly lazacként előadná az apróhalaknak, hogy amit ők a kishal agyukkal objektívnek gondolnak az valójában Isten univerzális szubjektivitásából fakad.
És akkor ő még mindig csak egy lazac lenne, akinél Ifás Gézáné Zord Napsugár eleve sokkal intelligensebb (csak többet is iszik), és előbb utóbb azért felfogná ezt a sok szellemi öncélt. De bármennyiért is veszi az okostévéjét a médiananemártban, az erre a teljesítményre sosem lenne képes.
És hát nem is várjuk el tőle, egy rohadt tévé nem erre kell, elég ha meg lehet nézni benne az ismeretterjesztő műsorokat, és azok speciel okosak. Nem azok amúgy, jelentős részben nem, hisz a raktárárveréses, meg ősi idegenes marháskodások csak szórakoztatásra valók, a hegelei világszellem méla undorral fordul el tőlük.
Szóval javasolnám, hogy az ilyen kütyüket egyelőre ne hívjuk okosnak, mindek ok nélkül. Hívjuk őket úgyy, hogy sokfunkciós (multifunkciós, valami a négyzeten generációs, húde hálózti, mittomén) telefon, tévé, hangrendszer, buszjegy etc. De ne hívjuk okosnak, azok egyelőre mi vagyunk, ha a gépeik is valóban okosak lesznek, akkor leszünk bajban. Az lesz maga a technológiai szingularitás, de arról ma nem.
A minap hallottam valahol, hogy lehet majd okos szar is, amit nem kell kikísérni, kitalál magától is a vécére. De én azt már nem várnám meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése