Törzsi gyűlés

Napról napra egyre rutinosabban ugrom át az Operatív Törzsi Gyűlés online autodaféit, ahol nyilvánosan kivégzik egyrésszt a magyar nyelvet, másrészt a sajtótájékoztató műfaját, és nem mellesleg a maradék reményét annak, hogy az állam polgáraként bármit is várjuk azoktól, akik nevünkben az állam. (Mer' az mi vagyunk, papíron legalább is, ha már a paír mindent elbír.)

Van ugye ez a Nemzet Nagymamája, aki főtiszti orvos, országos paraxissal, és olyan elveszett tekinettel, hogy szinte megértem, miért fognak ki rajta rendre az összetett mondatok.

Nem hinném, hogy elsősorban retorikából kellene neki jól teljesítenie, no de az sincs benne a munkaköri leírásában, hogy napi szinten legyen életmódtanácsadó az internetes világhálón, mert arra mindenkinek vannak nagymamái, ha csak az emlékeikben is.

Viszont azt sem értem, mi a fenének álldogál mellette az ügyeletesen kopaszodó rendőri sörhas, talpig gyakorló egyneruhában, nekem ne mondja már senki, hogy Kicsitbeszélni Madzsar alezredes épp a barikádokról jön, ahol csak bakancsban lehet lejárt szavatosságú kínai maszkokat rakodni a kamerák előtt. Hiszen tudjuk, ő a Lakosságügyi Intézkedésfoganatosítási Törzskari Eseti Bizottság ülésén kávézott még fél órája, ahol határozati javaslat benyújtásárnak kezdeményezésére tett előterjesztést ügyrendileg, szóval nem az a fazon, aki önnön kezével menti a vírusgyanús albínó nyugdíjasokat, Földvár felé félúton.

Tényleg, nem lehetne, hogy néha véletlenül:

- Egy-egy orvos szólaljon fel, just for fun? (És nem, az egykori orvosok nem érnek, mint a miniszterúr, akit mondjuk nem is engednek már kamerák elé, ő már az övéinek is kínos, ami hát....kínos.)

- Válaszolnának a sajtó kérdéseire? (És nem, a "közmédia nevű Völkischer Beobachter az nem ér, az  egy propagandagyár und uszítás-összeszerelő üzem, szerintem a sorosozás nem számít közszolgálatnak, ahogy nem az a fodbal, a pálinkafőzés vagy a kolbásztöltés sem.)

- És nem lehetne, hogy akor szólaljanak föl, amikor van mondanivalójuk is? Mert a büdös nagy állása a dolgoknak az, hogy napi rutinból löknek valamit, mert kell, de ez független attól, van-e érdemi mondanivalójuk a helyzetről. 

Igazából a sajtót nélkülöző, meg a sajtót kiválogató "tájékoztatás" ócska színjáték csupán, annak demózása, hogy ők igen is a járvány pulzusán tartják kesztyűs kezüket. De mikor az egyik szóvivő felovassa a másik szóvivőnek az állami tévé (vagy az origó, prosti srácok, mifaszom) kérdését, miszerint "meddig tűri azt a kormány, hogy az ellenzék a sorostervkettői értelemben vett módon gyilkolva akadályozza a rendeleti védekezést?", vagy valami hasonlót, akkor azt nehéz a sajtőszabadság diadalaként ünnepelni. Ha nem megy nekik a demokratikus nyilvánosság, hagyják abba. És hagyják, hogy csinálják azok, akiknek ehhez még van affinitásuk, meg egy nagyjából érvényes képük attól, hogy is működik az ilyesmi.

De ezek a napi Törzsi Gyűlések, nos ezek csak arra jók, hogy még szánalmasabbá tegyék Ártunk és Ormányunk hatalomgyakorlási módszereit és még sajnálatra méltóbbá a saját helyzetünk.

És nem, az sem érv, hogy de ezekre szavatunk. Szavaztak mások. Én soha.