Látszani mindenáron

Az egyik Tilos rádiós műsorban egy betelefonáló hallgató fogalmazta meg a legtömörebben az egész járványpara legidegesítőbb jelenségét, valahogy úgy, hogy neki  már tele van a (nemi szerve helyett megnevezett) hócipője a sok jutyúbos motivációs videóval, és "jógázzon ám a kurva anyád".

De tényleg, hirtelen minenki életmód tanácsadó lett, és beszédhibás, a magyar nyelvvel egyenlőtlen küzdelmet folytató tizenhat éves hülyegyerekek, valamint a mosogatásba és a gyerekeikbe csendesen beleőrülő frusztrált háziasszonyok nyomják hogy kell legóból laptopot építeni, ehetetlen házi kenyeret sütni vagy szomszéddal  ordibálni az erkélyről. Utóbbit egyébként szokták csinálni máskor is, csak járványmentes időkben nem teszik fel a netre, és videózni is csak azért videózzák, hogy a rendőrök is lássák később, ők csak visszaütöttek.

És tényleg, elárasztják a netet a híres, kevésbé híres és egyszer majd szívesen lenne híres jutyúberek, önjelölt influenszerek, profik és amatőrök egyaránt. (A profi és amatőr influenszereket a termékmegjelenítés különbözteti meg egymástól.) És a tematika tényleg a semmi ragozott négyzetre emelése, háztartási tippek, megnézendő ölős-baszós sorozatok, tíz tipp, hogyan aludj ülve és ötletek, mit énekelj a szobanövényeknek, ha már össze vagytok zárva. És komolynak látszó, vagy legalább is magukat komolynak gondoló hírportálok is jobb híján mindenféle ismert emberek házi vieóival töltik ki a kezelőfelületük réseit, ahol az ismert, és épp munka nélküli színész borostásan és másnaposan dadog valamit a felelősségről és szolidaritásról a webkamerába, miközben a httérben az óvódás lánya épp kecsappal keni be a tengerimalacot. Hát igen, mivé lennénk a minőségi tartalom nélkül? De egy színész, akit már láttunk színpadon, filmen vagy legalább egy bankos reklámmban, az még érdekes is lehet, milyen ő gyűrött-brostásan, ahogy holnaputánra várja a világvégét, de a celebek hasonló cuccaira nincs mentség. Ha valakinek annyi a teljesítménye aa közönség felé, hogy visszaveri a fényt, és hozzá képest az akadémikusnak érezhetjük magunkat, akkor legalább legyen valami körítés,  ültessék be egy ostobácska vetélkedőbe, csapják ki egy tehenészetbe és videózzák le, ahogy meg akar fejni egy bikát, szóval csináljanak köré egy igazi, tökös trash-realityt. De amikor magának akar csinálni műsort azzal, hogy otthon ülve, kamera előtt festi a körmét és epilálja a csakráit, az a szánlmashoz képest is két emelettel lejjebb van. Unalmasabb mint a teljes operatív törzs, idegesítőbb mint és sajnos nézettebb, mint Milos Forman bármelyik fimje egy videomegosztón.

A celeb az eredetileg csak annyit jelentett hogy híresség, aki valami miatt híres, de mára, a munkamegosztás és a nemzetközi helyzet fokozódásával önálló szakmává, mi több, hivatássá vált, életprogrammá és karrierlehetőséggé. De hómofiszban celebkedni azért elég nehéz, mert ha VV Ribanc a konyhában,  szolid sminkkel és egy padlizsánt szorongatva oravecznórázik arról, hogy micsida kihívás és lehetőség otthon videózni magát a telefonjával, az azért már a tartalmoszolgáltatás negatív tartományába csúszik át.

És bátran csinálják, mert bár lelkileg analfabéták, intellektuálisan középkorú szobaspánielek, a technológiához meg annyit értenek hogy ájfon, azt azért tudják, onlájn nem lehet pofán vágni őket, ezért büszkén és bátran kukorékolnak a szemétdombjukon.
Másoknak.