Mos, hogy már a boltokban, bankokban és bordélyokban is kötelező maszkot viselni, egyesek kimaszkolják, izé...kimaxolják a maszkviselést, én ma láttam bemenni a postára egy fazont, aki miután leszállt a robogórájól, le sem vette a sisakot, úgy indult csekket befizetni. De legalább már őt nézték a postásnénik némi riadalommal, gondolom, mint potenciális rablót, bár egy szál bankkártyával azért nehéz lenne rabolni, amit befizet vele az ember, na az a rablás.
De nekem jól jött a Pasi Sötétkék Bukósisakban, mert addig engem méregettek gyanakodva, ám a maszk-bézbólsapka-napszemüveg hármas így már kevésbé tűnt fenyegetőnek. Pedig csak a fülem látszott belőlem, és bár nem tudom, aktuálisan hol tart a nyomozati technika, de talán egy fül-profilból még nem tudnak beazonosítani a biztonsági kamerák képein, ha netán a szervezetlen bűnözés útjára lépnék. Hirtelen felindulásból. E helyett én víz-meg gázszámlákat fizettem be, és utána teljesen értelmetlen lett volna rabolni, mert egyetlen fegyverem a reggeli szájszag lehetett volna, de a maszk miatt ugye az sem. Plusz a sárga csekkek postán maradó részén ott volt a nevem und címem, szóval nem kellet volna Poirot ahhoz, hogy fél órán belül rám törjék az ajtót.
És erről jutott eszembe, hogy a minaap, rendes egészségügyi sétám alkalmával láttam, ahogy egy megbilincselt faszit épp kirángatnak a fegyveres és igencsak golyóálló-mellnyes rendőrök egy lépcsőházból, és az egyik sisakos kommandós rámköszönt, hogy helló tanár úr. Na ja, annak idején egy csomó rendőrségi foglalkozású szolgálati jogviszony járt hozzánk valamilyen levelező képzésre. Nekik igazából mindegy is volt mire, csak legyen egy diplomájuk, mert az kell az előléptetéshez, meg a magasabb fizetési osztályhoz.
Ennek következtében például a Pécsre kihelyezett óvodapedagógus képzés tele volt ötvenes határ- és börtönőrökkel (férfiakkal természetesen), akiknek arra kellet egy bármilyen diploma hogy tisztként mehessenek nyugdíjba. És hát az óvodapedagógai volt a legrövidebb és legegyszerűbbnek tűnő, mert bár egy őszülő-kopaszodó törzszászlós nem az a kimondott óvónő-alkat, de többüknek volt már rutinja a saját gyerekek, és friss tapasztalatuk az unokák kiképzésében valamint fogvatartásában. Viszont a kollégáim elmondása szerint rendesen végigcsinálták a szakmai gyakorlatokat is, meséltek és báboztak a gyerekeknek, akik ezt jól tűrték, bár megnéztem volna azt a négy-öt évest, aki be mer szólni egy tagbaszakad, szétdohányzott fejű idősebb fószernak.
De ennyit a sisakos csekkbefizetésől.
444.hu
De a maszkos kretativitás nem ismer határokat, mondhatni korunk kényszerű népnűvészete lett, ugyanakkor remek lehetőség, az önkifejzésre, eddig titkolni kényszerült identitásaik felválllására. A fenti képen látható kaliforniai állampolgár például biztos nagyon csúnya, enyhén csúcsfejű, de most megtalálta az ideális viseletet, mellyel nem csak a vírusoktól, hanem fényeeségess orcájának látvánától is megkíméli a nagyérdeműt. Plusz a szájszagtól ugyebár, csak mert rendes.
De ezek csak a bónusz-csomag részei, a hab alatti torta az, hogy végre nyugdtan hordhatja a Ku-Klux-Klános viseletét, bár én a hosszú fehér köntös hiányolom. De ha néhány neonáci állatorvos eskü alatt vallja majd, hogy a magas hőmérséklet éss az imádság egyaránt jó a fertőzés megelőzésére, de együtt különösen, akkor a Klán majd állíthat lángoló kereszteket a plázák bejáratához. Olyan lesz majd, mint egy párakapu a kánikulában, csak modernebb, egy lángoló keresztnél ma már nélkülözhetetlen a bluetooth-os niggerfelismerő és a katolikuselhárító légvédelmi rakétarendszer is.
Nálunk ehhez képest még gyerekcipőben járunk. Jártamban kelvén nem láttam mégg egytelen Darth Vadert vagy Hannibal Lectert sem, pedig a maszk mint médium, mint kommunikációs kreatív felület ezek megjelenítsére különösen alkalmas. A sarki bolt előtt legfeljebb azon problémázik az Ordenáré Aranka Baráti Kör, hogy lehet maszkban cigizni? E katagóriában az a versenyző nyert, aki feltolta a maszkot, hogy az az orrát és a szemét takarja, mert levenni túl fáradságos lett volna. Hisz már elővette a cigisdobozt, abból a kézműves (otthon töltött) ukrán csempészdohányt, megkereste az öngyújtót, szóval már nem akart fáradni azzal, hogy leszerelje magáról a maszkot. Ráadásul a szem letakarásával tesztelhette a mozgáskoordinációját, azaz hogy szájba találja-e magát, látatlanban is. Vakrandi a cigivel, délelőtt a bolt előtt - pont mint valami kortásr szabadvers felütése. Amit írjon meg valaki más, és most inkább filmkritikát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése